Alberto Korda képe Cheről. Tisztított változat © AP

"Ha élne, Che Guevarát sem engedték volna be!" - kommentálta Gerry Adams, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnya, a Sinn Fein vezetője, hogy a londoni Victoria & Albert Múzeum nem járult hozzá részvételéhez a napokban megnyílt Che Guevara-kiállítás megnyitóján. Pedig arra a tárlat rendezője, régi barátja, az angol származású, Mexikóban élő Trisha Ziff hívta meg, aki az összeállítást korábban már New Yorkban, Los Angelesben és Mexikóvárosban is bemutatta.

A nyár végéig látható Che Guevara: Forradalmár és ikon című londoni kiállítás lényegében egyetlen, igaz, az egész világot bejárt képről szól, a később Gerillero Heróicónak (Hős gerilla) elnevezett, forradalmárok, lázadók, baloldali entellektüelek, globalizációellenes tüntetők, USA-t támadó latin-amerikai politikusok kedvenc Che-fotójáról. A kubai Alberto Korda által készített fénykép - emlékszik vissza a 2001-ben elhunyt szerző a kiállításon vetített egyik dokumentumfilmben - tulajdonképpen a véletlen műve, és nem hosszas műtermi beállítások eredménye. A havannai Kolumbusz-temetőnél 1960. március 5-én tartott gyászszertartáson készült, ahol Fidel Castro az előző nap felrobbant - vagy a CIA által felrobbantott - fegyverszállító hajó katasztrófája során elhunyt közel száz kubai emlékére mondott beszédet. A megemlékezésen ott volt a Che Guevara meghívására az országban tartózkodó Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir is, róluk és persze a szónokló Castróról és a tömegről készített képeket Korda a havannai Revolución napilap számára. Che Guevara sokáig nem is látszott az emelvényen, csak egy pillanatra jelent meg a tribünön, akkor lőtt rá két gyors képet Leicájával Korda - de a lapban végül egyik sem jelent meg.

Az eredeti képen egy ismeretlen férfi alakja és egy pálmafa lombjai is láthatók. Ezeket a zavaró elemeket a korábban divatfotós - polgári nevén Alberto Díaz Gutiérrez (aki pályája elején a magyar filmrendező testvérpár, Zoltán és Sándor iránti tiszteletből vette föl a Korda nevet) - Korda kivágta, a "megtisztított" változatot pedig kifüggesztette műtermében, és barátainak, vendégeinek szívesen adott egy-egy példányt belőle. Így került egy az olasz Giangiacomo Feltrinellihez is, aki Che Guevara 1967-es halála után megkapta Castrótól az olaszországi kiadói jogokat Che bolíviai naplójához. A könyv a Korda-fényképpel a címlapján jelent meg, és a népszerűsítő plakátok azonnal az 1968-as európai diákmozgalmak zászlóira kerültek - a rettenthetetlen tekintetű gerillavezér fotója ezzel megkezdte világ körüli hódító útját.

Andrej Kuznyecov változata. Orosz tréfa © Andrej Kuznyecov

Korda szerint a képen Che egyáltalán nem harcias, és aligha a forradalom jövőjén gondolkodott, inkább - legalábbis ahogy a fotós visszaemlékezik - dühös volt, valószínűleg hiába keresett valamit vagy valakit. A kép alulról készült, ami szintén hozzájárult a hősies pózhoz, sokan egyenesen Jézust vélték felfedezni a szakállas portréban. A politikai lázadók mellett egyébként a fényes fekete bőrdzsekit - amelynek mása a kiállításon is látható - viselő, ábrándos tekintetű, hosszú, fodros hajú Che képe a hetvenes években a melegek jogaiért küzdő mozgalmaknak is a jelképévé vált.

A kép az elkészülte utáni majd fél évszázadban, de különösen a Che-kultusz világméretű reneszánsza (HVG, 2004. november 6.) óta aztán rákerült pólókra, bögrékre, kulcstartókra, öngyújtókra, boros- és söröscímkékre, matrjoskababákra, de még egy Magnum jégkrémet is árultak "Cherry Guevara" ízesítéssel. Mindezekből bőven láthatók példák a főként fiatalok által látogatott londoni tárlaton. Korda persze soha egy centet sem kapott, többnyire még a nevét sem tüntették fel. Mint ahogy a számos címlapon, plakáton, festményen, fotómontázson sem, lett légyen annak szerzője vagy felhasználója olyan neves személy, mint a pop-art művész Andy Warhol, a divattervező Jean-Paul Gaultier vagy az énekes Madonna. Korda csak egyszer indított eljárást: a vodkagyártó Smirnoff cégtől harcolt ki peren kívül 55 ezer dollárt, amelyet aztán jótékony célra fordított Kubában.

A Korda-portré a kubai mindennapoknak is része. Legismertebb a tömeggyűléseknek és többórás Castro-beszédeknek helyt adó havannai José Martí téren, a belügyminisztérium homlokzatán 1967 - Che Guevara halála - óta látható gigantikus, ötemeletnyi változata. A kép azonban ott függ szinte minden iroda, műhely, lakás falán is. No és persze az utóbbi években számos változatban kapható a Che-relikviákra vadászó turisták számára árusító ajándékboltokban és kézművespiacokon Havannában és a tengerparti Varadero luxushoteljeiben egyaránt. A Che-mítosz az egyik legjobban eladható termék Kubában, pólók, sapkák, dísztárgyak, ékszerek tömegeit kínálják az árusok - kizárólag a turisták számára nyomott konvertibilis pesóért. Néhányan a külföldieknek elvben hozzáférhetetlen, csekély értékű nemzeti valutából is üzletet próbálnak csinálni. A havannai Capitoliumnál egy - magát egykori forradalmárnak valló - öreg mogyoróárus Che-arcképes pesoérmét kínált eladásra a HVG tudósítójának, a Forradalom Múzeumában pedig az egyik teremőr vált volna meg szívesen a Che Guevara által még a nemzeti bank elnökeként, nagyjából éppen a Korda-fotó készítésének idején aláírt 3 pesós papírpénzétől.

Egészen más jellegű szenzációval szolgál a hivatalos Havanna. A londoni kiállítás megnyitójával szinte egy időben látott napvilágot a Che Guevaráról készült első multimédiás kiadvány Che, a világpolgár címmel. Eddig kiadatlan interjúk, családtagokkal és barátokkal készült beszélgetések, korabeli filmfelvételek, zenék szerepelnek rajta - Che Guevara mintegy hatvan írása és persze Castro egyik beszéde mellett. A kiadvány - hangsúlyozták a havannai nemzetközi sajtóközpontban - elsősorban fiataloknak szól, az ország vezetése ezzel is igyekszik az új generáció forradalmi hevületét tüzelni.

Hasonlóképpen a forradalmár legendáját ápolják a Kuba középső részén fekvő Santa Clarában, melyet Che városaként is emlegetnek. A forradalom egyik döntő jelentőségű ütközetét ugyanis a Che Guevara által vezetett csapatok Santa Claránál vívták a kubai hadsereggel 1958 decemberében. Ezért került a városba Che emlékműve, amely életrajzi múzeumból, 100 ezer főt befogadó felvonulási térből és tribünből, valamint a harcoló forradalmár 20 tonnás, 7 méteres bronzszobrából áll. Az 1988-as alapításkor még nem tudták, csak remélték - idézte fel a létesítmény történetét a HVG-nek Veneranda Fe García Hernández igazgatónő -, hogy valaha idekeverednek majd a Bolíviában kivégzett forradalmár földi maradványai is. 1997-es előkerülésük óta Che és 38 társa hamvai is az eddig 1,8 millió látogató - köztük néhány ezer magyar - által felkeresett Santa Clara-i komplexumban vannak. Harcukra egy, a bolíviai őserdő körülményeire utaló, barlangszerű teremben felállított örökmécses emlékeztet.

VASS PÉTER / LONDON, SANTA CLARA