A lelkes pekingi értékelések a vasútépítés történetének csodájaként emlegetik, egy dal pedig - amelyet a hivatalos Új Kína hírügynökség embere hallott a helyszínen - egyenesen "a boldogságba vezető mennyei ösvénynek" nevezi Kína legújabb vasútvonalát, amelynek utolsó talpfáját nemrég tették le az 1950-ben bekebelezett, autonóm tartományként működő Tibetben. Az új szakasz - amelynek 2001 júniusában megkezdett építését a határidő előtt két évvel fejezték be a szorgos munkások - Golmud városától indul és a világ tetejének nevezett hegyekben, a Himalája északkeleti nyúlványaiban 1142 kilométer hosszan húzódik a tibeti fővárosig, Lhászáig.

A diadalittas hivatalos bejelentés nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy 960 kilométeren át legalább 4 ezer méteres magasságban fut a pálya, sőt legmagasabb pontján, 5072 méteren mintegy 200 méterrel jut följebb, mint az eddigi világcsúcsként nyilvántartott hegyi vasútvonal teteje a perui Andokban. Az alacsonyabban szálló gépmadarak szintjére emelkedő pályán a személyforgalom csak különleges - a kanadai Bombardier cégtől és kínai partnerétől megrendelt -, légmentesen zárható vasúti kocsikban lehetséges, amelyekben a repülőgépekhez hasonlóan túlnyomást lehet kialakítani.

A próbaüzemhez is idő kell: az első utasok várhatóan jövő júliusban szállhatnak majd be, aztán viszont becslések szerint évente egymillió ember utazik majd ezen a vonalon, amely átvezet egy több mint 3 kilométeres alagúton és egy 10 kilométernél hosszabb hídon is. A veszélyes hegyi országút helyett vasútra terelik majd át a Tibetbe irányuló teherforgalom háromnegyedét is, vagyis évente 2,5 millió tonna árut fognak az új pályán szállítani.

Összesen 38 ezer ember dolgozott a vasútépítésen, meredek sziklák közt, többnyire oxigénmaszkban. Golmud polgármestere szerint a hegyi betegség végül egyetlen ember életét sem követelte, egy építőmunkás viszont arról számolt be a Sydney Morning Herald ausztrál napilap tudósítójának, hogy előfordult néhány ilyen haláleset, és több áldozatot szedtek a veszélyes utakon különösen gyakori közlekedési balesetek. A munka kivételesen alkalmatlan vidéken zajlott: 550 kilométer hosszan olyan területen fektették le a pályát, ahol a föld vagy állandóan meg van fagyva, vagy - ami még rosszabb - éjszaka megdermed, nappal felenged. Ezeken az utóbbi szakaszokon különleges hűtőszigeteléssel tartják állandóan fagyasztva a talajt. Így sem biztos, hogy a sínek nem süllyednek meg. Júniusban még egy hivatalos nyilatkozó, a Kínai Nemzeti Klímaközpont igazgatóhelyettese is megjegyezte, hogy 2050-re veszélybe kerülhet a vasútvonal, mert addigra a Tibeti-fennsíkon akár 3,4 fokkal is megemelkedhet a középhőmérséklet.

Az egyes hírek szerint három-, mások szerint ötmilliárd dollárnyi összegből megépült sínpár teljessé teszi azt a 2000 kilométeres vasútvonalat, amelynek beruházását még 1958-ban kezdték meg, és az első - Csinghaj fővárosát, Hszininget Golmuddal összekötő - szakaszát 1984-ben helyezték üzembe. A mostani munkasikert ünneplő hivatalos közlemények azt hangoztatják, hogy elzártsága miatt Tibet eddig elmaradott volt, de most megnyílik előtte a fejlődés útja, lendületbe jöhet a gazdaság. A Hsziningből Lhászába vezető, eddig három napig tartó és autóbuszon kifejezetten veszélyes utazás 24 órára rövidül, és olcsóbb lesz az áruszállítás is - hangoztatják Pekingben, ahol büszkék arra, hogy már az első, a vasúti pálya terhelési próbájára útnak indított szerelvényt sem az ilyenkor szokásos homokkal és kövekkel rakták meg, hanem több ezer tonna segélyszállítmánnyal, állami cégek által összeadott nyersanyagokkal, műtrágyával és élelmiszerekkel.

Az építők azt is határozottan állítják, hogy a környezeti károkat a lehető legkisebbre csökkentették. "Különleges átjárókat alakítottunk ki az olyan fajoknak, mint például a tibeti antilop" - röpítették világgá Csinghaj tartomány alkormányzójának nyilatkozatát a hírügynökségek. Nyugati környezetvédők azonban nagyon is féltik a világ egyik legkevésbé szennyezett vidékének élővilágát. De nem csak emiatt ébreszt komoly aggályokat a látványos beruházás. "A vasúti összeköttetés általában nagyon hasznos a fejlődés szempontjából, de nem akkor, amikor demográfiai változásokat célzó politikai indítékok állnak mögötte" - tett félreérthetetlen célzást Tibet első számú szellemi vezetője, az 1959 óta indiai száműzetésben élő dalai láma. Arra utalva, hogy ezek után még több kínai települhet le Tibetben, ahol egyes becslések szerint 7 milliós létszámuk már így is három és félszer nagyobb, mint a tibetieké. Veszélybe kerülhetnek tehát az ősi helyi kulturális hagyományok.

A "mennyei ösvény" nagy valószínűséggel valójában inkább a kínaiak boldogságához vezet, mint a magukat évtizedek óta nem ok nélkül elnyomottnak érző tibetiekéhez. Immár gazdaságossá válhat az ásványi kincsek elszállítása az egyebek közt rézben, cinkben, lítiumban gazdag Tibetből. Az ellenkező irányban pedig teherautók hosszú konvojai helyett hamarosan vonatok láthatják el munícióval, üzemanyaggal, fűtőanyaggal és élelemmel a tartományba vezényelt, egymilliósra becsült kínai haderőt, amely részben a tibeti-indiai határ mentén, részben pedig - a függetlenségi törekvések féken tartására - a régió belsejében sorakozott fel. Ha kell, megerősíteni is egyszerűbb lesz e csapatokat - például azzal a 30 ezrednyi katonával, akik már most is Golmud városában állomásoznak.