Hosszú sorok kígyóznak a közel 40 Celsius-fokos hőségben egy barcelonai építkezés előtt, de a világ minden tájáról érkezett turisták nem bánják, hogy néhány órával kevesebbet töltenek a közeli Costa Brava strandjain. Sőt még a 8 eurós belépőre sem sajnálják a pénzt, csak hogy néhány pillantást vethessenek egy befejezetlen épületre. Igaz, nem akármilyen épületről van szó: a világ nyolcadik csodájaként is emlegetett Sagrada Familia (Szent Család) székesegyházról, amely immár 123 éve épül. Befejezésére azonban még legalább 10-15 évet várni kell, jóllehet a katalán főváros szimbólumává emelkedett templomot a napokban az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a világörökség részévé nyilvánította.

Pontosabban nem az egész épületegyüttest, hanem annak úgynevezett Natividad (Krisztus születése) bejáratát és homlokzatát, valamint a kriptát. Ezek ugyanis már megvalósultak, sőt a Natividad homlokzat a templom főépítésze és megálmodója, a - sokak által kissé bolondnak, mások által zseninek tartott - katalán építész, Antonio Gaudí y Cornet életében készen álltak. Az 1852-ben született Gaudí azonban ennél nem láthatott sokkal többet az 1882 óta épülő hatalmas székesegyházból, amelynek általa megrajzolt négy óriás harangtornyából is csak egyet sikerült felhúzni haláláig.

A templomépítés lassúságának több oka is van. Az egyik a finanszírozás: a beruházás mindmáig közadakozásból történik, a hívők, illetve ma már az egész lakosság befizetéseiből. A pénz azonban mindig is nehezen csordogált, élete során maga Gaudí is sokszor kéregetett az utcán alamizsnát a járókelőktől. Nemegyszer születtek országos kezdeményezések a templomépítés folytatására, az egyik ilyen élére például a szintén katalán Salvador Dalí szürrealista festőművész állt. A templom ötlete is egy magánembertől, a Szent József Társaságot alapító barcelonai kereskedőtől, Josep Maria Bocabella y Verdaguertől származik, aki az 1860-as évek végén javasolta először a székesegyház építését. Kevesen tudják, hogy az eredeti terveket Francesco del Villar egyházi építész készítette, Gaudí csak egy évvel a munkák megkezdése után - Bocabella és Villar összekülönbözését követően - vette át az irányítást. Nyomban át is tervezte az épületet, és az eredetileg egyszerű neogót templomból egy máig páratlan megjelenésű, a geometrikus formáktól a növény- és állatvilágon át a bibliai elemek megjelenítéséig mindent magában foglaló építészeti elképzelést valósított meg, amelyben éppúgy fellelhetők az elmúlt korok architektúrájának elemei, mint a ma oly divatos organikus építészet jegyei. E díszítőelemek, valamint a rendkívül bonyolult szerkezet miatt aztán csak az átlagosnál jóval lassabban lehetett haladni az építkezéssel.

Az is fékezte a munkát, hogy Gaudí eredetileg kizárólag katalán kőfaragómesterek "kézi munkájával" akarta felhúzni a Sagrada Familiát. Az elkészült templomrészek mai látogatója - aki a feje fölött mozgó óriásdaruk tövében, zúgó betonkeverők, visító flexek és sercegő köszörűk között, hevenyészett pallókon át kukkanthat be a drótkerítésen át az építési területre - azonban már azt látja, hogy a kő helyét mindenütt átvette a vasbeton. S míg a Gaudí idejében készült részeknél oly szoros az egység, hogy nem is tudni, hol ér véget a szerkezeti elem, és hol kezdődik a díszítés, ma már külön kerülnek fel az oszlopokra a földön készülő ornamentikus elemek.

Az építkezést sorozatos balszerencse is kísérte. A legnagyobb 1926-ban Gaudí halála volt. Rövid megtorpanás után azonban folytatódtak a munkálatok, ám 1936-ban, a spanyol polgárháború idején nemcsak az elkészült épületrészek, szobrok és díszek rongálódtak meg súlyosan, de Gaudí terveinek, makettjeinek nagy része is tűz martalékévá vált. A templom a negyvenes évek végéig alig fejlődött valamit, az országot központosító Franco-rendszer idején a katalán nemzettudat jelképének is számító beruházást nem nézték jó szemmel, és csak az ötvenes években vettek újabb lendületet a munkák. A befolyt adományok nagy részét azonban felemésztette a fenntartás és az új tervek elkészítésének a költsége. Ma már a belépőkből származó bevétel az egyik legkomolyabb forrás, évente mintegy 6 millióan keresik fel az időközben - a madridi Prado múzeumot és a granadai Alhambra épületegyüttesét megelőzve - Spanyolország fő turistalátványosságává vált Sagrada Familiát, amelynek látogatható kriptájában nyugszik a mélyen vallásos Gaudí, akire nagy hatással voltak a misztikus szerzők is.

A katalán mester élete utolsó évtizedét kizárólag a templom építésére szánta. Olyannyira saját alkotása hatása alá került, hogy be is költözött az építkezés helyén kialakított műhelyébe, és halálát is az okozta, hogy a templom felé sétálva gondolataiba merülve elütötte egy villamos. De korábbi éveiből Barcelona-szerte számos épülete látható. Ezek közül az UNESCO már 1984-ben hármat, a Güell parkot, a Güell-palotát és a Milá-házat a világörökség részévé nyilvánított, és ezt most további hárommal toldotta meg. A rendkívüli, sokak által a katalán szecesszió jelképeiként emlegetett épületek létrehozását a meggazdagodott helyi nagyiparosok mecenatúrája, megrendelései tették lehetővé. Ilyen például az UNESCO-listára most felkerült, keleties elemeket hordozó Vicens-ház, amelyet a kor egyik leggazdagabb kerámiagyárosa építtetett magának, vagy a hullámvonalas erkélyekkel díszített Batlló-ház, amelyet egy textilgyáros rendelt meg, illetve a Güell-kolónia kriptája, amelyet Eusebi Güell y Bacigalupi gróf és nagyiparos emeltetett, és a Sagrada Familia egyik előfutára volt Gaudí életművében.

VASS PÉTER / BARCELONA