Az első eset még november végén pattant ki: a vesztfáliai Coesfeld laktanyájában a kiképzés során azt gyakorolták a katonák, hogyan kell viselkedniük, ha túszul ejtik és vallatják őket. Hogy még élethűbb legyen a tréning, a kiképzők kisebb áramütésekkel is igyekeztek szóra bírni azokat, akikre a túszok szerepét osztották. Pár nappal később az ahleni kiképzőbázisról derült ki, hogy ott meg órákig sárban fekve élhették át a katonák, milyen lenne, ha albán gerillák vallatnák őket. Aztán a bajorországi Kemptenből érkezett hír, hogy - ugyancsak az "éles helyzetre" való felkészítés jegyében - bekötött szemmel egy nedves és hideg pincébe zárták a rekrutákat. A stuttgarti repülőtéren pedig egy kimustrált TU-134-esen repülőgép-eltérítést és túszszabadítást gyakoroltak, itt is a lehető legélethűbb körülmények között: a foglyul ejtett utasok szerepét játszó kiskatonák (ez a gyakorlat a rendőrség és a hadsereg különleges egységeivel együtt zajlott) fejére jutazsákot húztak, a megaláztatás érzékeltetésére vizet öntöttek rájuk, azt mímelve, hogy levizelik őket, és olyanok is voltak, akiket úgy megütöttek, hogy betegszobára kerültek.

December első hetének végére kiteljesedni látszott a német hadsereg, a Bundeswehr kiképzési botránya: a berlini parlament honvédelmi bizottságának ülésén már húsz különböző esetről beszéltek. Lehet, hogy a szám még emelkedni fog: Peter Struck szociáldemokrata (SPD) védelmi miniszter ugyanis felszólította a katonákat, mindenki jelentse, ha hasonló esetről van tudomása. Eddig több mint harminc kiképző - elsősorban altisztek, és néhány tiszt - ellen indult vizsgálat, egyes esetekben nem csupán a hadseregen belül, de az ügyészség hatáskörében is. Bár eredmények még nincsenek, a miniszter a várható következményeket máris egyértelműen mindenki tudtára adta: akiről bebizonyosodik, hogy megalázta beosztottait, annak nincs helye a Bundeswehrben.

Az embertelen kiképzési módszerek nyilvánosságra kerülése kapcsán a leggyakrabban azzal védekeznek az érintettek, hogy a hadsereg megváltozott feladataira kell felkészíteniük az újoncokat. Míg a nyolcvanas évek végéig, a hidegháborús idők alatt az volt a kiképzési cél, hogy a feltételezések szerint keletről érkező támadással szemben tudják megvédeni az országot, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. A keletről várt ellenség ugyanis soha nem érkezett meg, ezzel szemben a német katonák mennek ma, egészen más feladatokkal, ha nem is a világ minden tájára, de legalább három kontinensre. Jelenleg csaknem 6500 Bundeswehr-egyenruhás teljesít szolgálatot külföldön: mintegy háromezren Koszovóban, több mint kétezren Afganisztánban, ezren Bosznia-Hercegovinában, és Afrikában is vannak mintegy százan. Feladatuk - hol az ENSZ, hol a NATO, illetve az EU keretében - a rendteremtés, a stabilizálás, a békefenntartás. S mivel feszültséggócokról, krízisövezetekről van szó, igenis fel kell készülniük az ott "szokásos" afféle esetekre is, mint a túszejtési akciók, a rajtaütések, az emberrablások. Nem véletlen, hogy a botránnyá dagadt esetek egyikében elképzelt albán gerillák fogságában kellett kemény megpróbáltatásokat kiállniuk a katonáknak, a másikában afgán fogságba kerültek, a gépeltérítők pedig palesztin terroristákat alakítottak. Azzal, hogy a kiképzésnek a lehetőségek keretei között a valósághoz kell hasonlítania, a Bundeswehr főfelügyelője is egyetértett, rögtön hozzátéve azonban, hogy a fájdalomokozás, a megalázás nem tartozhat az abriktolók eszköztárába.

Németországban évek óta folyik a vita a kötelező katonai szolgálat szükségességéről, s a kiképzési botrány kipattanása sajátos módon érveket adott mind a kötelező szolgálat eltörlése mellett, mind az az ellen agitálóknak. Éppen az ilyen esetek miatt kell megszüntetni a sorozást, hogy magukról megfeledkezett, szadista hajlamú kiképzők - előfordult, hogy ittas altisztek a katona nyakán nyomták el a cigarettát - ne kínozhassák a bevonult fiatalokat, érveltek a kötelező szolgálat ellenzői. Mások viszont arra mutattak rá, hogy már ma is csak a sorkötelesek kisebbik hányada vonul be: 2003-ban például, a Bundeswehr igényeinek csökkenése miatt, csupán 120 ezren öltöttek egyenruhát a 430 ezer potenciális sorkatonából. Vagyis aki nem akar, az már ma sem kényszerül angyalbőrbe bújni (a polgári szolgálat elintézése rendkívül egyszerű), aki viszont bevonul, az gyakran maga is valamiféle vonzódást mutat a "férfias szolgálat" iránt. Amibe esetenként a megalázó módszerek elviselése is beletartozott, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az említett esetek között volt olyan, ami több mint egy évvel ezelőtt történt, s mégis csak most került napvilágra. Korábban gyorsabban akadt a sorkatonák között olyan, aki nemcsak magában méltatlankodott, hanem panaszt is tett. De ha csupa hivatásos, egzisztenciálisan is a hadseregtől függő katona fog szolgálni, akkor ez a fajta civil kontroll végképp megszűnik.

A kötelező sorkatonai szolgálatról különben jövőre várható döntés. A parlamenti pártok közül a két kisebbik, a kormánykoalícióhoz tartozó zöldek, valamint az ellenzéki szabaddemokraták az eltörlését szorgalmazzák, míg az ellenzéki keresztény uniópártok megőriznék. A nagyobbik kormánypárt, az SPD megosztott: Peter Struck és hívei inkább megtartanák a sorozott hadsereget, a fiatal SPD-sek, élükön Ute Vogt alelnökkel, a megszüntetéstől nemcsak a hasonló esetek elkerülését, hanem a fiatalok szavazatát is remélik a 2006-os választásokon. A kiképzési botrány után kiszivárgott hírek szerint Franz Müntefering SPD-elnök most egy olyan átmeneti megoldáson töri a fejét, amely formálisan megtartaná a kötelező szolgálatot, gyakorlatilag azonban annyira fellazítaná, hogy hivatásos hadsereggé válna a Bundeswehr.

WEYER BÉLA / BERLIN