Három tucat fanatikus szurkoló zavarta meg a Manchester United (MU) angol futballklub tartalékcsapatának múlt csütörtöki mérkőzését; a pályára berontó drukkerek "Nem eladó" feliratú transzparenst feszítettek ki. Három nappal korábban ismeretlen vandálok vörös festékkel öntötték le az egyesület ügyvédjének és a klubot irányító igazgatótanács tagjának, Maurice Watkinsnak a házát és két luxusautóját. Mindkét tiltakozó akciónak ugyanaz a gyökere: megakadályozni, hogy a vörös ördögöknek becézett MU-t megvegye az amerikai Malcolm Glazer, aki a londoni értéktőzsdéhez - ahol az egyesületet jegyzik - múlt hétfőn eljuttatott hivatalos értesítése szerint érdeklődést mutat a felvásárlás iránt.

A szurkolók 1999-ben már megakadályozták, hogy Rupert Murdoch médiacézár a birodalmába illessze az angol futball legdrágábbnak tartott ékkövét. Panaszukra a brit kereskedelmi és ipari minisztérium megvétózta, hogy az angol bajnokság elitje, a Premier Liga közvetítési jogait birtokló BSkyB tévétársaság megvegye a legtöbb nézőt vonzó fociklubot (HVG, 1999. április 17.). Ezúttal viszont erre nem lesz módja, hiszen kizárt a hasonló érdekütközés: Glazer amerikai magánszemély, akinek semmilyen nagy-britanniai médiaérdekeltsége nincs.

A MU rajongói ezért gyorsan saját tervet dolgoztak ki. A legaktívabb szurkolókat tömörítő Shareholders United szeretné jelenleg 1,4 százalékos részesedését legalább 10 százalékra emelni, amihez a többi 37 ezer, együttesen 17 százalékos pakettet képviselő kisrészvényes közül akarnak elég embert megnyerni. A határ jelentőségét az adja, hogy a szabályok értelmében a MU-t birtokló részvénytársaságot felvásárlással, 75 százalékos többség birtokában ki lehet ugyan vezetni a tőzsdéről, de ha megmarad egy legalább 10 százalékot képviselő kistulajdonosi kör, akkor a mérleget és a pénzügyi tranzakciókat kötelező nyilvánosságra hozni.

A patinás klub jövőjét féltők ugyanis attól tartanak, hogy a labdarúgás iránt vajmi kevés érdeklődést mutató Glazert - aki soha nem járt az egyesület stadionjában, az Old Traffordban, a csapatot pedig idén nyáron látta először játszani, amikor az amerikai "vajaskenyér-túrán" volt - csupán pénzügyi befektetőként érdekli a klub, amelyből birtokon belül kerülve igyekszik majd minél több pénzt kisajtolni, akár az eredményesség kárára is. Aggodalmukat növeli, hogy Glazer aligha rendelkezik a becslésekben 800 millió fontra tett vételárral, ezért a pletykák szerint magántőke-befektetőket vonna be, akiket egy idő után szintén nem a pályán mutatott játék, hanem a minél hangosabban csilingelő kassza érdekelne.

Példaként a Tampa Bay Buccaneers amerikaifutball-csapatot hozzák föl, amelyet 1995-ben 190 millió dollárért vásárolt meg Glazer, aki apja 15 évesen megörökölt óraüzeméből évtizedekig tartó akvizíciókkal építette ki a bevásárlóközpontoktól az élelmiszer-feldolgozókig terjedő konglomerátumát, amelynek központi cége az annak idején még George Bush volt amerikai elnök által, olajcégként alapított Zapata nevű vállalat. Glazer megérkeztét követően azonnal fölemelte a belépőjegyek árát, majd a tampai önkormányzatból azzal zsarolta ki egy új stadion felépítését, hogy ha ezt nem teszik meg, máshová költözteti a csapatot. A Tampa Bay Buccaneers 2003-ban megnyerte ugyan az amerikaifutball-döntőt, a Super Bowlt, ám az idei szezont gyalázatosan rosszul kezdte, szurkolóinak egy része szerint azért, mert Glazer - miközben a csapat értékét 780 millió dollárra srófolta fel - sajnálta a pénzt az új igazolásokra.

A Forbes amerikai gazdasági magazin legutóbbi listáján kerek egymilliárd dolláros vagyonával az USA 278. leggazdagabb embereként szereplő Glazer apró lépésekkel cserkészte be a MU-t. Az utóbbi másfél évben kisebb-nagyobb paketteket megvéve a részvények 19,17 százalékát szerezte meg, és a brit sajtón végigsöprő értesülések szerint most látta elérkezettnek az időt arra, hogy a JP Morgan Chase amerikai bankházat megbízza, puhatolózzon a felvásárlás lehetősége iránt.

A sikerhez szüksége van a részvénytársaság legnagyobb, 28,89 százalékos csomagjára - 30 százalék fölött az összes papírra ajánlatot kell tenni -, amelynek birtokosa a The Cubic Expression Company befektetési társaság, ennek tulajdonosa pedig két ír multimilliomos, akik azt követően vásárolták be magukat a klubba, hogy Murdoch bekebelezési kísérlete megbukott. Őket sem lehet azonban szakmai befektetőnek nevezni, hiszen sem John Magnier, sem pedig a leginkább a keresztnevei kezdőbetűiről ismert JP McManus nem tartoznak azok közé, akik fordulóról fordulóra a dísztribünön ülnek. Mindketten a lótenyésztésnek és -versenyzésnek köszönhetik egyenként több százmillió fontos vagyonukat, és - bár Glazer kísérletét nem kommentálják - a brit sajtó értesülései szerint csinos haszonnal szívesen kiszállnának a MU-ból.

A szurkolók megpuhításában kulcsszerepet játszhat a vezetőedző Sir Alex Ferguson, akinek 1986 óta tartó irányítása alatt aranykorát éli az 1878-ban még Newton Heath LYR (Lancashire and Yorkshire Railway) néven alapított klub. Az éppen futballsikerei okán lovaggá ütött skót Ferguson vezetésével a MU nyolc angol bajnoki címet nyert, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligájában (BL) is diadalmaskodott, a döntőben legyőzve a már ünneplő német Bayern Münchent. Glazer állítólag az eddiginél nagyobb befolyást - és talán igazgatótanácsi tagságot is - ígér Fergusonnak, akinek az ír főtulajdonosokkal korántsem felhőtlen a viszonya: Magnierrel vitába keveredett a Gibraltár Sziklája nevű díjnyertes versenyló becslések szerint akár 220 millió fontot is érő fedeztetési jogairól, és a perpatvar során kiderült, hogy fia bennfentes játékosügynökként szépen keresett a MU tranzakcióin.

A MU körüli hercehurca elég rosszkor jött a klubnak, hiszen a pályán és azon kívül is erősödő versennyel kell szembenéznie. Mert bár megszerezték a legígéretesebb angol tehetségnek tartott - első BL-mérkőzésén mesterhármassal parádézó - Wayne Rooneyt, ám az érte az Evertonnak kifizetett 27 millió fonttal ki is merült az átigazolási kassza erre az idényre. Eközben a komoly riválissá felnőtt Chelsea mögött ott áll feneketlennek tűnő pénztárcájával az orosz Roman Abramovics (HVG, 2003. július 12.), míg a tavalyi bajnokságot megnyerő - és lapzártánkig rekordnak számító 48 mérkőzésen egyfolytában veretlen - Arsenal éppen a múlt héten kötött példátlanul gazdag szponzori megállapodást.

Az ágyúsokként is ismert észak-londoni klub százmillió fontot érő szerződést kötött a dubai székhelyű Emirates Airlines légitársasággal - a Chelsea jelenlegi mezszponzorával -, amelynek nevét viseli majd a pénz fejében az Arsenal új stadionja. A 2006-ra felépíteni tervezett, 60 ezer férőhelyes aréna összesen 357 millió fontba kerül majd, és a 2006-2007-es szezon kezdetére készül el. A stadion és a bőkezű szponzor révén azt reméli az Arsenal, hogy pénzügyi tekintetben is egy szintre kerül a MU-val, a játékban ugyanis már jelenleg is az észak-angliai csapat riválisa: 1996 óta - amikor a francia Arséne Wenger átvette a vezetőedzői posztot - a manchesteriek bajnoki dominanciáját csak ők tudták megtörni, eddig háromszor.

NAGY GÁBOR