A napkollektorokat sokan összekeverik a napelemekkel, egyebek közt azért is, mert távolról hasonlóan is nézhetnek ki. Az egyik nagy különbség köztük, hogy míg a napelem - ezt hívják fotovoltaikus működésnek - a fényt elektromos energiává alakítja át, a kollektor egyszerűen magába gyűjti a nap energiáját, és hőenergiaként továbbítja az épületbe. A másik jelentős differencia, hogy míg a napelemek működtetése a szakemberek zöme szerint ma Magyarországon nemigen rentábilis, a napkollektorok beállításán legalábbis érdemes elgondolkodni. A napelemek előállítása drágább, hatásfokuk alacsonyabb, így a közeljövőben inkább csak a Magyarországnál jóval délebbre, több napfényt kapó országokban lehet gazdaságos, legalábbis akkor, ha a napelem-technológia nem megy át hamarosan forradalmi változáson (HVG, 2008. április 19.). Amiben a napelemek jobbak, hogy még borús időben is adnak némi energiát, a napkollektorok viszont ilyenkor nem melegítenek.

A napkollektorban található csövek általában feketék, hogy magukba szívják a hőt, s átadják a belsejükben keringő folyadéknak. Amely az egyszerűbb berendezésekben magától keringeni kezd (hiszen a híguló meleg folyadék fölfelé, a sűrűbb, hidegebb lefelé száll). A hatékonyságot növelendő azonban ezt a feladatot inkább keringetőszivattyúra bízzák, amely akkor lép működésbe, ha a folyadék kellőképpen fölmelegedett. A lé így a ház belsejében elhelyezett bojlerben átadja a hőt a víznek, amelyet akár fürdésre, akár fűtésre föl lehet használni. Még jobb lesz a hatásfok - de persze jóval drágább és nagyobb a kollektor -, ha a folyadékkal telt fekete csövek mellett egy parabolaív keresztmetszetű tükörpalástot állítanak föl, amely rájuk irányítja a nap sugarait.

A kollektorok piacán újdonságnak számítanak a vákuumcsöves berendezések. Az ilyenek csövei kettős falúak. A külső és a belső fal között ritkás, bárium nevű gáz köti meg a többi gázmolekulát, vagyis majdhogynem vákuum van. Ez arra jó, hogy a belső csőbe becsalogatott hőenergia ne szökhessen vissza a légtérbe. Így, míg a hagyományos sík kollektorokban keringő folyadék mintegy 150 Celsius-fokosra hevül, a vákuumcsöves berendezésekben a 300 fokot is elérheti a hőmérséklete. Ez a rendszer gyenge pontja is: a magas hőmérséklet és nagy nyomás miatt szivárgás léphet föl, ráadásul a folyadékot télen le kell cserélni fagyállóra, ami a sík kollektoroknál amúgy is jóval magasabb árú vákuumcsövesek üzemeltetését is megdrágítja. Cserébe persze a hatásfokuk jóval nagyobb - ráadásul élettartamuk is, hacsak egy vihar rövid úton el nem bánik a külső üvegcsövekkel.