HVG

Akik akkor csodálkoztak, ma már alighanem értik, miért áldozott Malcolm Glazer amerikai milliárdos 2005-ben a hírek szerint másfél milliárd dollárt a Manchester United (MU) labdarúgóklub megvásárlására, és miért önti vödörrel a pénzt - eddig mintegy 1,1 milliárd dollárt - a 2003 júliusában megszerzett, igaz, egyelőre veszteséget termelő londoni Chelsea-be az orosz Roman Abramovics. A világszínvonalú foci óriási üzlet lett: Európa öt vezető bajnoksága - az angol, az olasz, a spanyol, a német és a francia - a Deloitte üzleti tanácsadó cég legutóbbi összesítése szerint a 2005-2006-os idényben a teljes európai futballpiac 12,6 milliárd eurós bevételének több mint felét hozta, 6,7 milliárd eurót, 430 millióval többet, mint egy évvel korábban.

A bajnokságokat összevető lista szerint 2006-ban az angol Premier League forgalma volt a legnagyobb, 2 milliárd euró, a második helyen pedig az olasz Serie A végzett 1,4 milliárddal. A harmadik-negyedik helyen - egyaránt 1,2 milliárd euróval - a spanyol és a német élvonal áll, 900 millióval a feljövőben lévő, 2000 óta először nyereséges francia liga van a nyomukban. Az előrejelzések szerint az idei szezon végére némiképp módosulhat a lista. A Premier League és a Serie A közti bevételkülönbség például egymilliárd euróra nőhet. Az angoloknál ugyanis további 500 milliós bevételnövekedés, az olaszoknál pedig - egyebek közt a nézőszám csökkenése miatt - visszaesés várható. Így az is elképzelhető, hogy a német és a spanyol élvonal kasszája felülmúlja majd az olaszét.

HVG

Az ötök fölényét mutatja, hogy a skót Celtic kivételével csak ezekből a pontvadászatokból kerültek fel csapatok az amerikai Forbes magazin legfrissebb listájára. A világ 25 legértékesebb klubját összehasonlító elemzés szerint 2007-ben a vezető egyesületek átlagosan 25 százalékkal értek többet, mint egy évvel korábban. Az első ötben három angol található, közülük az élen álló MU, amelynek értékét 1,8 milliárd dollárra becsülik, a spanyol Real Madridét 1,285 milliárd dollárra, az Arsenalét 1,2 milliárdra.

A Deloitte-nak a 2006-2007-es szezon adatain alapuló legutóbbi rangsora szerint a világ húsz legnagyobb fociklubjának összbevétele 3,7 milliárd dollár volt, ami egy évtized alatt a háromszorosára nőtt. Az élen - immár a harmadik egymást követő évben - a Real Madrid áll, megelőzve a korábban nyolc alkalommal is listavezető MU-t, mindkettőjük éves bevétele meghaladta a 300 millió eurót. A spanyolok 20, az angolok 30 százalékos jövedelembővülést produkáltak egy év alatt. A tempót jelzi, hogy a Premier League megalakítása előtti utolsó szezonban, 1991-1992-ben az angol élvonal teljes bevétele mindössze 170 millió font volt.

Először fordul elő, hogy egyetlen országnak három képviselője legyen a Deloitte-lista első öt helyezettje között - és ők is angolok. A szintén spanyol Barcelona mögé ugyanis negyedikként a Chelsea, ötödikként pedig az Arsenal fért be. A húszak közé egyébként Angliából összesen hat, Olaszországból és Németországból négy-négy klub került be, három Spanyolországot, kettő Franciaországot, egy pedig Skóciát képviseli. A Deloitte által összeállított elit erejét jelzi, hogy a benne szereplő csapatok az éves összesítés 1996-1997-es indulása óta lebonyolított 43 nemzeti bajnokságukból 34-et megnyertek, és tizenegyből kilenc alkalommal győztek a Bajnokok Ligájában (BL). Viszonylag stabil a húszak összetétele is: az elmúlt tíz évben 11 klub folyamatosan a tagja volt, egy - a Chelsea - pedig csak egyszer maradt ki belőle.

A gazdaságos működés egyik legfontosabb előfeltétele az egekbe szökött játékosfizetések kordában tartása - vélik szinte egyöntetűen a szakemberek. A Deloitte elemzői szerint az utóbbi években ebben is sikerült előrelépni: az összes kiadás 60-65 százalékán stabilizálták, sőt a Bundesligában 50 százalék alá szorították a bérköltségeket.

HVG

A csapatok bevételeinek szerkezete változatos képet mutat. A The Times című londoni napilap összesítése szerint Angliában kétszer-háromszor többet - átlagosan 34 fontot - kérnek a nézőktől, mint Olaszországban vagy Spanyolországban. A szurkolók ennek ellenére rendre megtöltik az angol stadionokat (átlagos kihasználtságuk 93 százalékos), a MU például 29 hazai mérkőzésén a 75 ezret is meghaladó átlagos nézőszám mellett egy szezon alatt összesen 92,5 millió fontot gyűjtött a belépőkből. Olaszországban viszont az AC Milannál csak 13, a bundabotrány miatt nemrég a másodosztályt is megjárt Juventusnál csak 5 százalékot jelentenek a bevételben a jegyárak. Igaz, a milánóiak tulajdonosa a milliárdos olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi, a torinóiak pedig a Fiat autógyárat is irányító Agnelli család ellenőrzése alatt állnak, és bőkezű mezszponzoruk a líbiai állami olajtársaság. A németeknél inkább a reklámok, az olaszoknál, a franciáknál és a spanyoloknál pedig főként a tévés közvetítési jogok jelentik a klubok első számú jövedelemforrását.

A televíziós jogdíjak szerepe mindenütt nő. Olaszországban - a brüsszeli versenyhatósági felmentéssel jóváhagyott angol mintát követve - 2010-től kollektíven értékesítik majd a jogokat az első osztályú csapatok. Németországban a 2006-os világbajnokságra végrehajtott, a stadionok kapacitását növelő fejlesztések mellett éppen a tévés jogdíjak javították a csapatok gazdasági teljesítményét, csakúgy, mint a francia első osztályban, ahol 2006-ban a legnagyobb arányú, 31 százalékos bevételnövekedést regisztrálták. Angliában egy új, hároméves tévészerződésnek köszönhetően klubonként és szezononként átlagosan 28 millió fonttal gyarapodnak a Premier League-ben szereplők bevételei.

Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke attól tart, hogy a minden tekintetben fölénybe került angolok monopolizálhatják az európai futballt. Az egyre erősebb és gazdagabb csapatok gyakorlatilag bármelyik játékost képesek megvenni, háttérbe szorítva ezzel a saját utánpótlásukat - vélekedett, és szorgalmazta, hogy a Premier League-ben 2010-től korlátozzák a külföldi játékosok számát, minden csapatot kötelezzenek legalább hat hazai focista szerepeltetésére. A hasonló kvótaelképzeléseket az unión belüli szabad munkavállalás elvére hivatkozva korábban mindig elgáncsolta az EU. Pedig a szigetországban is vannak, akik szerint nem lenne haszontalan a saját nevelésű játékosokat kiszorító idegenlégiósok elé korlátokat állítani, hiszen az üzletileg legsikeresebb Premier League hazája, Anglia válogatottja nem jutott ki a mostani Európa-bajnokságra.

POÓR CSABA