Kudarccal ért véget az ENSZ-kormányzás alatt lévő dél-szerbiai Koszovó végleges státusáról folytatott tárgyalások utolsó fordulója is, és az albán többségű tartomány vezetői azonnal egyeztetéseket kezdtek Washingtonnal és Brüszszellel a függetlenség egyoldalú kikiáltásának időzítéséről. A státustárgyalásoknak júniusban véget kellett volna érniük, ám a határok erőszakos megváltoztatását ellenző Moszkva megakadályozta, hogy az ENSZ BT a nyár elején hozzájáruljon Koszovó elszakadásához. Az Észak-Koszovóban élő 60 ezres szerb közösség eközben létrehozta saját intézményrendszerét, s az albán többségű körzetektől elkülönült terület gyakorlatilag Szerbia részévé vált: a nyugdíjak, a fizetések Belgrádból érkeznek. A szerbek bojkottálták a novemberi parlamenti választást, amelyen az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillái által létrehozott Koszovói Demokrata Párt szerepelt a legjobban. A tartomány sorsának megoldatlansága miatt megtorpant a 2005-ben indult gazdasági fejlődés: a befektetők visszafogták beruházásaikat, a munkanélküliség rohamosan nőtt, a reformok pedig leálltak.