HVG

Az idő pénz - akkor is, ha képzési időről van szó. Figyelembe véve, hogy egyetemre járás helyett a hallgató akár dolgozni is állhatott volna, öt év alatt 3,5-5 millió forintról mond le (az érettségizettek jellemzően havi nettó 60-90 ezer forintos keresetével számolva) a diploma megszerzése érdekében. Az államkassza eközben majdnem ugyanennyi adóbevételtől esik el, ráadásul pénzébe is kerül a felsőoktatás finanszírozása, hallgatónként körülbelül 1,5 millió - de az orvosi karokon például 6 millió - forintba. Azaz egy diploma a hallgatóknak és az adófizetőknek összesen 9-17 millió forintjukban van. Nem tudni azonban, hogy ebből mennyi az ablakon kidobott pénz. Döbbenetesen hiányosak az adatok arra nézve, miként hasznosul egy-egy diploma a munkaerőpiacon, mennyi idő alatt hozza vissza az árát, s esetleg vannak-e olyan papírok, amelyek megszerzése soha nem térül meg igazán.

Ez a tudatlanság részben annak is következménye, hogy nem folynak olyan kutatások, amelyek ezekre a kérdésekre választ adhatnának. Az utolsó átfogó adatgyűjtés az ezredfordulón kezdődött, fiatal diplomások életpálya-vizsgálata (fidév) címmel; az oktatási tárca által kezdeményezett felmérésben 2004-ig követték nyomon az 1998-ban és 1999-ben nappali tagozaton végzettek munkaerő-piaci érvényesülését. Azóta ilyen átfogó kutatás nem indult, pedig az utóbbi pár évben alapvető változások mentek végbe a hazai felsőoktatásban.

Elindult a bolognai típusú képzés - ma már látszik: úgy, hogy sem a belépő diákok jó része, sem pedig a leendő munkáltatók nem igazán tudták, mire lesz jó a hároméves tanulás után kapott újfajta diploma. Egyelőre homályban van, milyen tudást, milyen készségeket várhat majd egy munkáltató a BA vagy BSc végzettségű hallgatóktól, így azt sem tudni, mekkora esélyük lesz a végzősöknek a képzettségüknek megfelelő állásra.

Ráadásul Magyarországon a nemzetközi adatokkal összevetve hagyományosan nagyon kicsi a természettudományos és műszaki végzettségűek száma, s felülreprezentáltak a bölcsész- és társadalomtudományi hallgatók, különösen a tanárok (lásd ábránkat). A fidév adatbázisát feldolgozó, tavaly publikált elemzésében a Varga Júlia-Galasi Péter szerzőpáros azt találta, hogy a hallgatók 42 százalékát olyan képzésre vették fel, ahol a munkaerőpiac által igényeltnél kevesebben, 38 százalékát pedig olyanra, ahol a szükségesnél többen kezdték el tanulmányaikat.

HVG

Az említett tanulmány egyik szerzője, a Corvinus Egyetem és az MTA Közgazdasági Intézetének munkatársa, Varga Júlia a HVG-nek elmondta, hogy a "gyárak" és a "diplomagyárak" közötti összhang megteremtéséhez rendszeres munkapiaci adatgyűjtésre és -elemzésre lenne szükség. "Annál is inkább, mert úgy tűnik, a jelenlegi formában a felsőoktatás nem finanszírozható, ugyanakkor megalapozott döntésekhez nem állnak rendelkezésre a megfelelő információk." Jellemző, hogy még a munkaerőpiac aktuális kínálati-keresleti adatait sem lehet beszerezni - az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál legalábbis nem tudtak ilyen országos adatokat adni a HVG-nek.

Elvben az is dolguk lenne a munkaügyi központoknak, hogy a piaci igényeknek megfelelően orientálják a régióban lévő képzési intézményeket. Ám az egyetemeknek-főiskoláknak nem feltétlenül érdekük az, hogy a legjobb piaci esélyekkel kecsegtető képzésekre fokuszáljanak. Talán valamit javíthat a helyzeten, hogy az új felsőoktatási törvény kötelezi az intézményeket a végzett hallgatók érvényesülésének követésére (lásd Követési távolság című írásunkat).

Ma a legtöbb hallgató elhelyezkedésének nincs nyoma, hiszen ha valaki egy újsághirdetésre vagy egy ismerős ajánlására jelentkezik be egy munkahelyre, akkor sem a betöltetlen állás, sem az álláskereső nem jelenik meg "a rendszerben". De még azokról sem mindig lehet biztosat tudni, akikről van papír: a munkatársat kereső cégek kérhetik például a munkaügyi központoktól, hogy betöltetlen állásaikat országszerte hirdessék meg, így ezek minden régió statisztikájába belekerülnek, megnehezítve az országos összesítést.

Varga Júlia szerint pillanatnyilag nincs jobb mutató, mint az egyes diplomákkal pályakezdőként megszerezhető fizetés mértéke: ha az összeg sokkal magasabb az átlagnál, akkor keresleti piac van, ha pedig alacsonyabb, akkor kínálati. E mutató a jövővel kapcsolatban is adhat tippeket: ha a pályakezdői fizetések emelkednek, akkor néhány évig jó eséllyel lesz még kereslet az adott diploma iránt, ha viszont csökkennek, akkor abban az esetben is érdemes lehet más foglalkozás után nézni, ha ma még viszonylag jók a fizetések.

Az egyetemek képzési arányok meghatározásával kapcsolatos autonómiájának - az új felsőoktatási törvény által lehetővé tett - növekedése Varga Júlia szerint jó lépés lehet az oktatás munkaerő-piaci alkalmazkodásának gyorsítására. Ám szerinte nem úszható meg a központi adatfelvétel, hiszen a felsőiskolákban végzettek utóélet-monitoringjainak eredményét, az intézményenként változó módszerek miatt, nem feltétlenül lehet majd összevetni.