Újra divatba jött a szőrtelen férfitest - ám ez, történelmi távlatból nézve, korántsem megy újdonságszámba. A téma ismerői rendre kimutatják, hogy az évszázadok során rapszodikusan váltakozott a szőrösség és a csupaszság divatja. Az ókori művészek rendszerint fanszőrzet nélkül ábrázolták mindkét nem képviselőit. A 17. század piperkőcei leborotválták a szemöldöküket, és egérbőrből készült pótlékot ragasztottak a helyére. A szőrös test divatja legutóbb az 1970-es években érte el a csúcspontját - legújabb kori szőrhistorikusok szerint nagyrészt a 007-es ügynököt játszó Sean Connery színésznek és a rockénekes Tom Jonesnak köszönhetően. Minél szőrösebb volt egy férfi, annál inkább szexistenként tekintettek rá: az volt a menő, aki köldökig kigombolt ingben, aranymedállal a nyakában, vastag "subaszőnyeggel" a hasán mutatkozott. Ám a fogyasztók (és alighanem a divatdiktátorok is) megunták a macsó férfi sztereotípiáját: ma a sima képű, fiús kinézetű férfiak uralják a magazinoldalakat. Olyanok, mint a felkapott amerikai filmsztár, Leonardo di Caprio vagy a brit csodacsatár, David Beckham. Ma már ott tartunk - állítják a szőröző elemzők -, hogy a férfitestszőrzet a divat középpontjába került. Elfogadottá vált, ha egy férfi szőrteleníti a mellkasát, a hónalját és a hátát, és a gyengébb nemhez hasonlóan "gondozza" fanszőrzetét. Mindez remekül jöhetett a stagnáló borotvagyártóknak is: termékeik közül ma a szőrtelenítő készségek piaca bővül a leggyorsabban.