Az egymással civakodó politikai pártok megnyilvánulásait figyelve a gyanútlan szemlélő akár azt is hihette, hogy 2005 különösen izgalmas éve volt a magyar gazdaságtörténetnek, hiszen a "gazdasági válság és pénzügyi összeomlás" víziója vagy a "dübörgő gazdaság" metafora színes, markáns történéseket sejtet. Valójában azonban semmi rendkívüli nem történt 2005-ben. Az EU-tagság első másfél éve viszonylag eseménytelenül telt, miután az azt megelőző másfél évtizedes integrálódási folyamat során az ország igyekezett a várható előnyöket lehetőség szerint minél előbbre hozni. Így aztán a vámok eltörléséből, a piacok megnyitásából, a befektetések növekedéséből, továbbá a piacgazdaság intézményeinek kiépítéséből eredő kedvező hatások már sok-sok éve érvényesültek a magyar gazdaságban és társadalomban.

Nem esett látványos változás a külső konjunkturális viszonyokban sem. A 2004 közepén megtorpant konjunktúra 2005 első negyedében érte el a mélypontját, de az akkor kezdődött komótos fellendülés korántsem volt átütő erejű. Éves átlagban az EU és ezen belül Magyarország növekedési üteme is kissé csökkent 2004-hez képest (2,4-ről 1,8, illetve 4,9 százalékról 4,2 százalékra). A magyar gazdaság növekedési üteme tehát 2005-ben is mintegy 2,5 százalékponttal haladta meg az uniós átlagot, az új tagállamok közül azonban már csak a szlovénnél és a lengyelnél volt gyorsabb.

A gazdaságpolitika sem változott lényegesen. 2005 választás előtti év volt, s ezekre általában gazdaságpolitikai lazítás jellemző, bár az egyensúlyi viszonyok éppenséggel szigorítást igényeltek volna. Az államháztartási hiány emelkedett. A külső egyensúly azonban javult, a külföldi tőke beáramlása erősödött, az infláció és a kamatok csökkentek, a forint - éves átlagban - erősödött. Emelkedett viszont a munkanélküliség.

Érdemi reformlépések nem történtek. Folytatódott viszont a 2003 második felében újra lendületet kapott privatizáció, s a miniszterelnök által büszkén meghirdetett "száz lépés programja" keretében néhány elvi jelentőségű kezdeményezés is történt. Ilyen volt például az az igény, hogy az egészségügyben meg kell határozni, milyen járulékfizetéshez milyen ellátások tartozzanak, illetve hogy azok, akik ezekkel az ellátásokkal nem elégedettek, vagy többet akarnak, azt ne azért kapják meg, mert fel tudják hívni a főorvost, hanem mert meg tudják fizetni. E program azonban összességében főleg a változtatásokra való ráhangolást, a tevékeny kormány képének kialakítását szolgálta; az érdemi cselekvés a 2006. tavaszi választások utánra maradt.