Depolitizálás
A médiatörvény és az általa létrehozott intézményrendszer minden eleme revízióra szorul. A kétharmados jogszabály megváltoztatásához mindeddig hiányzott a szükséges politikai konszenzus, és erre az elkövetkező parlamenti ciklusban is csekély az esély. A három rádió- és három tévécsatornából álló közszolgálati médiarendszer túlméretezett, ezt tetézik a népes kuratóriumok, amelyekről az is bebizonyosodott, hogy a kiegyensúlyozottság helyett az intézményesített többpárti befolyás letéteményesei. Ugyanakkor nem tudják megakadályozni, sőt időnként maguk generálják a leplezetlen politikai elfogultságot. Az intézmények állami finanszírozása nem normatív, juttatásuk a mindenkori költségvetési alkuk függvénye. Állandóak az anyagi gondok, de nagy a pazarlás is. A Magyar Televízió az évek során minden vagyonát felélte, székházát eladta, még az idén "hajléktalanná" válhat, de a Magyar Rádió (MR) székháza sem ideális a tevékenységéhez. Mindkét intézménynél gyakori a vezetési válság, az MR most is elnök nélkül működik. A közszolgálati elvárásoknak az intézmények nem képesek megfelelni, ugyanakkor némi reklámbevétel érdekében kénytelenek a kereskedelmi televíziókkal is versenyezni. Az M1 közönségrészesedése elmarad a külföldi köztévékétől, az M2 és a Duna Tv nézettsége elenyésző.
Az Országos Rádió és Televízió Testület a köztársaság egyik legrosszabbul teljesítő intézménye. Az általa levezényelt frekvenciaelosztások jogszerűsége folyamatosan megkérdőjeleződött. Az országos kereskedelmi televíziók pályáztatásának jogellenességét jogerős bírósági ítélet mondta ki, ami ugyanakkor szankció nélkül maradt. A koncessziók változatlan áron és feltételekkel történt meghosszabbítása 2012-ig ugyancsak aggályos. Ráadásul az EU-tagállamokban éppen 2012-ben kellene felváltania az analóg sugárzást a digitálisnak, amit a piaci pozíciók bebetonozása hátráltathat. A médiatörvény és a koncessziós szerződések szót sem ejtenek a digitális átállás előkészületeiről.
A két országos kereskedelmi televízió lényegében duopóliomot alkot a magyar piacon - mintha bankjegynyomtatásra kaptak volna engedélyt meglehetősen csekély koncessziós díj fejében. Cserébe el kell tűrniük, hogy a köztévékkel csaknem azonos közszolgálati és egyéb tartalomszolgáltatási kötelezettséget írnak elő nekik, amit viszont minden módon igyekeznek kijátszani, komolyabb szankciók kockázata nélkül.
Az írott sajtó lényegében szabad, az 1986. évi sajtótörvény rendelkezései a sajtó feladatáról és az újságírók kötelességéről viszont nem egyszerűen feleslegesek, hanem egyenesen károsak. A sajtó felelősségének szabályozása a polgári és büntetőjogban túlságosan szigorú. Aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát a sajtó objektív helyreigazítási felelőssége, azaz hogy akkor is felel a valótlannak bizonyult közlésért, ha minden szabályt betartva, pontosan tudósított például egy politikai rendezvényen elhangzottakról.
A közérdekű adatokhoz való hozzáférés az utóbbi években jelentősen javult, de messze jár az ideálistól. Magyarországon még mindig adatvédelmi fundamentalizmus van, az információszabadság ehhez képest másodlagos. Bebetonozza az ellentmondásokat, hogy az adatvédelmet és az információszabadságot ugyanaz az ombudsman védi. Az elektronikus információszabadságról 2005-ben elfogadott törvény fokozatos bevezetéssel írja elő a közszféra adatainak nyilvánosságra hozatali kötelezettségét, ennek technikai feltételei azonban - például az önkormányzatoknál, a bíróságoknál - nem mindig adottak. Az adatokhoz való hozzáférés ma még sokszor indokolatlanul idő- és/vagy pénzigényes. Az egyébként nyilvános bírósági tárgyalások jegyzéke nem hozzáférhető, az előzetes informálódás lehetősége a tárgyalások menetrendjéről esetleges. A közpénzek felhasználásának nyilvánossága javul, de például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentéseihez halandók nem férhetnek hozzá. Az üzleti titok szabályozása gátolja a magánszférával érintkező közpénzek útjának nyomon követését. A minősített adatok védelme, az úgynevezett titokszabályozás korszerűtlen, a sokszor indokolatlan titokvédelmet az újságíróktól is elvárja, ami ellentétes a közvélemény hiteles tájékoztatásának kötelezettségével.
JAVASLATAINK
A közmédia depolitizálása, átalakítása. A párt- és társadalmi delegáltakból álló médiakuratóriumokat azonnal fel kellene számolni. Egy-egy közszolgálati rádió- és tévécsatorna elegendő, a többit meg kell szüntetni, vagy - például a Bartókot - nonprofit formában működtetni. A megmaradók nívós működéséhez viszont meg kell teremteni az anyagi feltételeket. A közmédiumok ne sugározhassanak reklámokat és szponzorált programokat, cserébe bevételarányos kompenzációt kell kérni a kereskedelmi médiumoktól. Vissza kell állítani a készülékhasználati vagy előfizetői díjat. Ezekből a forrásokból állami kiegészítéssel meg kell oldani a közmédiumok normatív finanszírozását. Az állam fogalmazza meg világosan elvárásait a közmédiumokkal szemben.
A közszolgálati csatornák vezetőinek kinevezése legyen a miniszterelnök és a köztársasági elnök közös jogköre. A javaslattevő és a tartalomfelügyeletet ellátó szerv köztiszteletben - a politikától lehetőleg távol - álló személyekből alakuló, maximum háromfős grémium legyen.
A kereskedelmi média radikális deregulációja. Meg kell szüntetni az állami gyámkodást és ellenőrzést a kereskedelmi rádiók, televíziók felett. Ezek működését teljes egészében piaci alapra kell helyezni, úgy, hogy csak a piaci szereplőkre általában érvényes szabályokhoz - például versenytörvény - kelljen alkalmazkodniuk. A tartalomba csak a kiskorúak védelme és az erőszak megjelenítésének korlátozása érdekében lehessen beleszólni. Közszolgálati kötelezettségeiket el kell törölni, viszont - bevételarányosan - hozzá kellene járulniuk a közmédiumok működéséhez. Az óránként 12 perces reklámmaximum fenntartása indokolt. A felelősségrendszert az írott sajtóhoz hasonlóan a polgári és büntetőjog szabályozná.
Az ORTT felügyeleti feladatát meg kellene szüntetni, hatósági szerepét a frekvenciák elosztására kellene szűkíteni. A frekvenciák szűkössége a digitális korszak beköszöntével megszűnik, így ez a szerep is inkább csak a regisztrációra korlátozódhatna.
A sajtó védelme. A sajtótörvény ellentmondásos, de a sajtó viszonyait, elsősorban védelmét speciálisan meghatározó szabályra szükség van. A polgári és a büntetőjogban rögzíteni kell az újságíró forrásaira vonatkozó titoktartási jogát, azaz hogy ne kelljen az informátorát kiadnia. A sajtó kártérítési kötelezettségét ne lehessen megállapítani, ha az újságíró maximális gondossággal járt el, s minden tőle telhetőt megtett az információk beszerzése érdekében.
Egy ombudsmanból kettőt. Szét kell választani az információszabadság védelméért és az adatvédelemért felelős ombudsmani posztot.
Definiálni kell a közérdekű adatok és a közszereplők körét.
A bírósági iratok nyilvánossága. Az igazságszolgáltatás átláthatósága, ellenőrizhetősége érdekében interneten kereshető listát kell összeállítani minden egyes tárgyalásról. A bírósági iratok közül a szándékos bűncselekmények ügyében született ítéleteket teljes egészében hozzáférhetővé kell tenni az interneten, ugyanígy kell eljárni a polgári ítéletek közül a közpénzeket érintőkkel. Ugyanezekben az esetekben a tárgyalási háttéranyagok külön kérésre bárki által megtekinthetők legyenek.
Kevesebb, rövidebb titkosítást. A lehető legszűkebbre kell vonni az úgynevezett minősített adatok körét, s a lehető legrövidebbre a titkosítás idejét.
