"A harc csak most kezdődik igazán, s garantálom, hogy hosszú és költséges lesz versenytársainknak" - riogatott az egyik új brit mobiltelefon-szolgáltató, az Easymobile vezére, Frank Rasmussen a cég egy évvel ezelőtti indulásakor. A keménykedő nyilatkozat nem volt üres fenyegetés. Azóta a szigetország mobilpiacán újabb tarifacsökkentési hullám söpört végig, és a minden eddiginél olcsóbb mobilkapcsolatot kínáló szolgáltatók népszerűsége szerte Nyugat-Európában viharosan nő.

Az Easymobile mögött a fapados Easyjet légitársaságáról és több más ágazatban tevékenykedő, easy előnevet viselő vállalkozásairól ismert brit üzletember, Stelios Haji-Ioannou áll. A szolgáltatásának olcsóságával hódító vállalkozó - a dán Telmore cég ötlete alapján - a T-Mobile telefontársaság fölös átviteli kapacitásait vásárolja fel, de a piacon már saját nevében, az Easymobile cégér alatt lép fel. Egyszerű, könnyen áttekinthető tarifákat kínál, és ami a lényeg: az eddigieknél jóval alacsonyabb díjakat. Előfizetői csak interneten rendelhetik meg a SIM kártyát, és a beszélgetési időt, a számlát pedig előre - feltöltős logika szerint -, átutalással kell rendezniük. Az Easymobilnak nincs üzlethálózata, és kedvezményes árú telefonkészülékeket sem árul. Viszont a nap minden órájában, a fix és a mobilhálózatokra egyaránt azonos a tarifája: egypercnyi beszélgetés 15 pennybe (55 forint), egy sms pedig 5 pennybe kerül. Mindez egy újfajta üzleti formának köszönhető: az Easymobil nem tart fent hálózati infrastruktúrát, alkalmazotti létszáma mindössze húsz-egynéhány fő. A bolt a fölös kapacitásait átengedő T-Mobile-nak is megéri, mivel az Easymobile más közönséget céloz meg, mint ő, és nem kínál internet-hozzáférést vagy kamerás szolgáltatásokat.

Az Easymobile koránt sincs egyedül a piacon. Csupán Nagy-Britanniában ott nyomul a Steliosék nagy ellenlábasával, a Virgin nevű fapados légitársasággal azonos cégcsaládba tartozó Virgin Mobile, továbbá a kontinens egyik legnagyobb készülékforgalmazója, a Carphone Warehouse és a nálunk is jól ismert Tesco szupermarketlánc távközlési szolgáltatása. Még tavaly, az Easymobile márciusi színre lépése után elkeseredett árverseny vette kezdetét. A Carphone és a Tesco a beszélgetési időt percenként 5, az sms darabját 1,7 pennyért kínálta, de néhány hónap után visszaálltak az Easymobile által bevezetett 15, illetve 5 pennys árszintre. A heves versengés azonban nem hagyott alább. A Tesco (amely 2003 szeptembere óta a brit O2 társaság hálózatát használja, és - saját közlése szerint - eddig több mint félmillió előfizetőre tett szert) egyre-másra bővíti a kedvezmények körét. Family névre hallgató díjcsomagjában ugyan 20 pennyért mér egypercnyi beszélgetést, viszont három, kedvencként megjelölt szám tárcsázása feleannyiba kerül. A verseny újabb terepe, hogy egyre több országba lehet belföldi tarifával telefonálni, és az is lendíthet a Tesco Mobile üzletén, hogy a szolgáltatásokra üzlethálózatában is elő lehet fizetni.

A minden eddiginél olcsóbb mobilkapcsolat nem csak a szigetországban hódít. Az Easymobile - az ötletadóként reklámozott dán Telmore anyavállalatával, a Telco TDC-vel karöltve - tavaly ősszel már megjelent a holland és a német mobilpiacon is, ahol egységesen 16 eurocentért (40 forint) kínálja a beszélgetés perceit, az sms darabját pedig 12 centért. A játékszabályok itt is a jól bevált brit-dán mintát követik: nincs külön előfizetési díj, a kuncsaft csak a használatért fizet. A kínálatban persze vannak extraszolgáltatások is, de átlátható módon, azaz nincsenek bújtatott költségek. Stelios nem rejtette véka alá, hogy 12 országot akar megcélozni "fapados mobiljával", és csak taktika kérdése, mikor terjeszkedik tovább.

Eközben a két nagy rivális, a Virgin és a Carphone - közös vállalkozásban - Franciaországot akarja meghódítani, ahol a három nagy szolgáltató, az Orange, a Vivendi SFR és a Bouygues Telecom eddig körömszakadtáig védte piaci pozícióit. A nyugat-európai fejleményekből ítélve azonban úgy tűnik, hogy az olcsó szolgáltatók térhódítása megállíthatatlan: a norvég Mobyson tavaly májusban startolva percenként 0,88 norvég koronás (27 forint) díjat számol fel, Belgiumban a KPN érdekeltségébe tartozó Base, Finnországban a TeleFinnland, Hollandiában pedig a Telfort társaság kínálja viszonteladóknak a nagyobb szolgáltatóktól vásárolt kapacitásait.

Ezt a fajta üzleti leosztást a szakzsargonban mvno-ként (mobile virtual network operator) emlegetik, és az amerikai székhelyű Strategy Analytics piackutató társaság azt állítja, hogy ezek a "virtuális" szolgáltatók a következő öt évben a nyugat-európai mobilpiac 15-20 százalékát szerezhetik meg. Mint elemzésében írja, a nyugat-európai mobilosok mintegy 60 százaléka feltöltőkártyát használ, jó ideig ez volt a növekedés fő hajtóereje. A kártyás kínálat többsége azonban drága. Az elemzés szerint éppen ezért kecsegtet áttöréssel az alternatív mobilcégek rohama. A hagyományos szolgáltatók mintha nehezen ébrednének - jegyzik meg az elemzők. A németországi E-Plus tavaly ugyan elindította olcsó Simyo szolgáltatását, de a társaságok többsége attól fél, hogy vesztesen keveredne ki egy átfogó árháborúból.

Így aztán rövid időn belül akár félszáz mvno működhet Európában - jegyzi meg egy másik mobilpiaci elemzőcég, az ugyancsak amerikai Yankee Group. Mások hozzáteszik, hogy a virtuális szolgáltatók működési területét nem is kell egy országra leszűkíteni, mivel annak sincs akadálya, hogy - mindenütt más-más hálózatot használva - határokon átnyúló szolgáltatást kínáljanak. Ezt célozta meg a Montel nevű mvno, amely a német nyelvterületet (Németország, Ausztria, Svájc, Liechtenstein) akarja behálózni, mindenhol azonos díjtételekkel. Ebbe a versenybe egyébként - akár akaratuk ellenére - valószínűleg a hagyományos mobilszolgáltatóknak is be kell szállniuk. Az EU távközlési biztosa, Viviane Reding ugyanis a múlt héten bejelentette: a tavasszal olyan uniós rendeletre tesz javaslatot, amelynek értelmében a mobiltelefonálás nemzetközi roamingtarifái nem lehetnek magasabbak, mint az országhatárokon belüli "roamingolásé", azaz a más szolgáltató hálózatába irányuló hívásoké.

HEIMER GYÖRGY