Ha nem is az örökmozgót, de az ahhoz talán legjobban közelítő emberi alkotást próbálja létrehozni az Európai Unió: azt a technikai megoldást, amely a szakértők szerint - a történelem szemétdombjára hajítva a kőolajat és a földgázt - a következő 1-2 ezer évre megoldaná az emberiség ellátását olcsó, tiszta és veszélytelen energiával. Tízéves előkészület után tavaly júniusban született meg a megállapodás az EU és öt partnere - az USA, Kína, Oroszország, Dél-Korea és Japán - között, miszerint a világ első kísérleti fúziós atomerőművét a dél-franciaországi Cadarache-ban építik meg. Az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) néven futó szuperberuházás 4,6 milliárd eurós költségét 40 százalékban az EU közös költségvetése, 10 százalékban maga Franciaország fedezi, míg az összeg másik felén a többiek osztoznak egyenlő arányban.

Az atommaghasításon alapuló mai nukleáris erőművekkel szemben az ITER az atommagok egyesítése révén nyer energiát: ez a fizikai folyamat a Napban és más csillagokban hatalmas gravitációs nyomás mellett mintegy 10 millió Celsius-fokon megy végbe. A cadarache-i reaktor ugyanerre - a jóval alacsonyabb földi nyomás miatt - 100 millió foknál is melegebb hőmérsékleten lesz képes. Az ezzel járó költség és műszaki pluszmunka azonban (legalábbis elvileg) megéri, hiszen a fúziós atomerőmű üzemanyaga a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló tengervízből könnyedén előállítható deutérium, illetve a talajban található lítium, ráadásul ezekből is nagyon kevés kell. A fúziós erőmű gyakorlatilag nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, nincs szükség veszélyes radioaktiv anyagok szállítgatására, hiba esetén pedig a reaktor működése a folyamat természetéből következően azonnal megáll. Az eljárás gazdaságosságát és környezetbarát természetét mutatja, hogy 1 gigawatt teljesítményű reaktor egy év alatt mintegy 100 kiló deutériumot és 3 tonna lítiumot igényel ahhoz, hogy 7 milliárd kilowattórányi energiát termeljen, ugyanehhez szénerőműben 1,5 millió tonnányi üzemanyag szükséges, és a melléktermék 4,5 millió tonna szén-dioxid.

A szándékok szerint egy évtized alatt felépítendő ITER azonban - mint elnevezése is mutatja - egyelőre csak kísérlet, még a legoptimistább szakértők is csak 2040-re becslik az üzletileg is nyereséges üzemelés kezdetét. A kevésbé optimisták - mint például a Greenpeace és más zöld mozgalmak - ugyanerre legalább ötven évet jósolnak, mondván, a fúziós erőmű kellő hőmérsékletre való felfűtése még sokáig jóval több energiát emészt fel, mint amennyi így kinyerhető. Egyébként is, teszik hozzá, az EU jobban tenné, ha a közösségi pénzt például szélerőművek támogatására költené. Brüsszelben azonban a globális együttműködés példájaként emlegetik a nemzetközi megaprojektet, még úgy is, hogy az ünnepélyes megállapodás csúszott jó három évet, mert Japán eredetileg magának követelte a helyszínt. Az egyezség szerint most, kárpótlásul, a távol-keleti szigetország adhatja majd a cadarache-i beruházás vezetőjét és számos szakértőjét. A remények szerint az EU-nak így is legalább 10 ezer pótlólagos munkahelyet teremt ez a nagyvállalkozás, aminek legfőbb rövid távú hasznát a fejlesztés során azonnal "megcsíphető" és más szektorokban is kamatoztatható technológiai újdonságoktól, valamint az európai tudományos élet gazdagodásától várják.