Az uniós szabályokban előírt 2008. januári határidőre csak előzetes listát tett közzé a kormány az elszámolásra kötelezett - évi 10 ezer tonna szén-dioxidnál többet kibocsátó - 155 cég mintegy 250 telephelyére vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási kvótákról. (A kvótákat a 20 megawatt kapacitást elérő tüzelőberendezéseket működtető üzemeknek osztják ki.) A csak a múlt héten kiadott végső lista brüsszeli jóváhagyása után - ami akár három hónapig is eltarthat - lehet csak kereskedni a kvótákkal. Ha az említett cégek az év végéig nem léphetnek velük piacra, és esetleges idei kötelezettségvállalásaikat nem tudnák teljesíteni eladóikkal vagy vevőikkel szemben, ebből eredő káraikat megkísérelhetnék a késlekedő államra hárítani.

Pedig a kormány főleg miattuk esett késedelembe, mivel az érintett ágazatok lobbizni kezdtek a túl szűkmarkúnak vélt kvótakiosztás felülvizsgálata érdekében. Ez azonban az előzmények ismeretében nehezen vagy egyáltalán nem vihető keresztül. A tagállamok ugyanis csak az unió által jóváhagyott nemzeti kiosztási tervekben szereplő mennyiséget bocsáthatják ki, a hiányzó kvótát a vállalatoknak meg kell venniük, a fölösleget pedig eladhatják. Az első, kísérleti kereskedési időszakban, 2005-2007 között a tagállamok meglehetősen bőkezűen osztogathatták a kvótákat a mintegy 12 ezer érintett üzemnek, így a kibocsátási jog ára évről évre csökkent, 2007 végére pedig teljesen elértéktelenedett; már csak azért is, mert megszerzett jogokat nem lehetett átvinni a következő évekre. Drágább lesz viszont a szén-dioxid az igazán éles 2008-2012 közötti szakaszban.

Brüsszel ugyanis - több tagállam tiltakozása ellenére -leszűkítette a kereteket, már csak azért is, hogy biztosan eleget tegyen az unió 2012-ig szóló emissziócsökkentési vállalásának. Magyarország például 2005-2007-ben évi 30,2 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátási jogát oszthatta el a 2005-ben ténylegesen 26 millió tonna szén-dioxidot termelő 152 kötelezett között. További 1,4 millió tonnát tartalékolnia kellett az újonnan belépő cégek számára, illetve térítés ellenében tett hozzáférhetővé. A második szakaszra a Budapest által kért 30,7 millió tonnás keretet viszont tavaly áprilisban 26,9 millió tonnára faragta le az Európai Bizottság, amit a kormány az unió luxemburgi bíróságán megtámadott ugyan (HVG 2007. szeptember 8.), de a legkorábban jövőre várt ítéletig ez a mennyiség az irányadó. Ráadásul a bírósági döntés nem a keret mértékéről szól majd, a keresetben a kormány eljárásjogi kifogásokat emelt. Korántsem biztos, hogy egy új eljárásban - ha a bíróság netán előírná - Brüsszel megadná a kért kvótát.