A víz gyógyító erejében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kimutatásai szerint a zalai doktorok bíznak a leginkább, hiszen a megye minden lakosára évi három, a társadalombiztosítás (tb) által támogatott fürdőzés jut. Hévíz, Kehidakustány, Zalakaros és Lenti medencéi valósággal felkínálják ezt a lehetőséget. Zalával rivalizálva, vele csaknem holtversenyben a keleti határszélen Hajdúszoboszló, Püspökladány és Balmazújváros vizei vonzzák a gyógyulni vágyókat, enyhítik mozgásszervi kínjaikat. Ugyanakkor a fővárosiak és a Pest megyeiek még harmadannyi fürdőbeutalót sem kapnak, mint a két frekventált fürdőcentrum környezetében élők, az észak-magyarországi régió lakosait pedig e tekintetben szinte már a kiszáradás fenyegeti: rájuk csupán háromévente jut egy-egy tb-támogatott gyógymártózás.

Az elmúlt tíz évben több mint háromszorosára nőtt a gyógyfürdő-támogatásra fordítható OEP-összeg, amely az idén - legalábbis papíron - elérhetné az 5,8 milliárd forintot is. Csakhogy biztosra vehető, hogy ezen a téren is jelentős, akár 1 milliárdos megtakarítást ér el az OEP, mert előzetes adatai szerint az idén ötödével csökkent a gyógyfürdői szolgáltatásokat igénybe vevők száma. Ennek oka, hogy a támogatás mértéke az év elejétől egyes gyógyellátásokra 10-35 százalékkal mérséklődött, ugyanakkor a fürdői áremelkedéssel is tetézve növekedett a betegekkel fizettetett, sok nyugdíjas számára már gondot jelentő önrész. Mivel az árak fürdőnként változnak, szinte lehetetlen pontosan megmondani, mennyit fizetnek a beutalóval érkezők, ám a fővárosban egy-egy alkalommal ezer forintot is kitehet a számla.

Nagyot változott a világ 1999 óta, amikor még minden, receptre felírt gyógyfürdői szolgáltatást 100 százalékban támogatott az OEP. Mára a gyógyvizes, gyógymedencés fürdőknél a támogatás és az önrész fele-fele arányú lett. Ráadásul a "közfinanszírozás alapját képező" ár, amelyhez az 50 százalékos támogatást rendelik, lényegében virtuális, a gyakorlatban alig alkalmazott tarifa. Az országos minősítésű fürdőknél ez áfa nélkül 519, a kisebb helyi intézmények esetében 404 forint, ám a szolgáltatók ennél rendszerint többet kérnek az OEP által beutalt kuncsaftoktól. "Törvény nem kötelezi a fürdőket arra, hogy ezt az elszámolóárat alkalmazzák, és árrésüket sem rögzíti semmiféle jogszabály" - ad magyarázatot a jelenségre a HVG-nek Daubner Mónika, az OEP főosztályvezetője.

A különböző eredetű mozgásszervi bántalmakra, sérülés vagy műtét utáni állapot javítására és periferiális érbetegségekre a szakorvos a fürdők által nyújtott szolgáltatásokból egyebek mellett az iszappakolást, a gyógymasszázst, a szénsavas vagy súlyfürdőt, netán ezek kombinációját is felírhatja kúraszerűen - évente legfeljebb kétszer 15 alkalomra. A kezelések árának 15-25 százalékát fizeti a beteg, úgyszintén elvileg, mert a szolgáltatások ára - akárcsak a gyógymedence-beutalásoké - esetenként szintén nagyobb lehet a támogatásnál alapul vett összegnél. Változatlanul 100 százalékban támogatja a tb a 18 év alattiak csoportos gyógyúszását. Ám gyakorlatilag ez sem jelent ingyenességet, az alkalmanként 676 forintos OEP-támogatást a szülőknek ki kell egészíteniük, mert ebből az összegből képtelenség kifizetni az úszásoktatást tartó szakembert, valamint annak jogszabályban előírt szakorvos konzulenseit. Arra pedig ma még senki nem tud válaszolni, hogy az egészségügyi reform során megalakuló ellátásszervező pénztáraknak leosztott fejkvótában benne lesz-e a gyógyfürdő, netán a szabadon választható - és persze extraként fizetendő - különbiztosítások közé sorolódik. Tény, hogy a jövő évi költségvetésben 6,5 milliárd forintot szánnak ezekre a gyógyszolgáltatásokra. Ebből akár arra is futná, hogy indokolt esetben felnőttek is kapjanak támogatást a gyógyúszáshoz.