A HVG bortesztjénél a zsűri az úgynevezett húszpontos bírálati rendszert alkalmazta, amelyben a színt, valamint a tisztaságot 0-2, az illatot 0-4, az összbenyomást pedig 0-12 pontra értékelhetik a kóstolók. A kategóriák, illetve az azon belüli sorrend meghatározásakor a borkóstolóknál is érvényes általános szabályt követték, amely szerint a gyengébb bortól az erőteljesebbek, illetve a száraz boroktól az édesek felé ajánlott haladni. A bírálóbizottság az előzetes megállapodás alapján bort csak borhiba alapján zárt ki, ilyen volt például a két "dugós" tétel. A kóstolás megkezdése előtt úgynevezett "belövőbort" ízleltek, amely arra szolgál, hogy a tesztelők azonos ízkörnyezetről induljanak a pontozáshoz. A bírálatkor csupán két alkalommal volt 2 pontnál nagyobb eltérés két kóstoló által adott pontérték között, ekkor az adott tételt vissszakóstolva alakult ki a végső pontszám. A pontokat a borbírálók egy-egy kategória végén összesítették, ekkor minősítették szóban is a tételeket. Azt pedig csak ezek után tudhatták meg, hogy az adott sorszám pontosan melyik bort takarja.