A szélsőbaloldali Forradalmi Kommunista Liga (LCR) 34 éves, mindig derűsen mosolygó szóvivőjére többen - 2,7 millióan - voltak kíváncsiak, mint a műsorban az utóbbi időben megfordult politikusokra, például Ségolene Royalra, a szocialisták tavalyi elnökjelöltjére. A történészi diplomája ellenére Párizs elegáns elővárosában, Neuilly-sur-Seine-ben 1997 óta postai kézbesítőként dolgozó Besancenot a legbonyolultabb politikai kérdésekről is képes érthetően, már-már szórakoztatóan beszélni. Így sokkal kedveltebb, mint pártja. A TNS Sofres párizsi közvélemény-kutató intézet szerint stabilan ott van a tíz legnépszerűbb francia politikus között, a baloldalon csak Royal, valamint Bertrand Delanoe párizsi és Martine Aubry lille-i polgármester előzi meg.

Nem kis teljesítmény ez egy trockista párt képviselőjétől, aki a 2002-es elnökválasztás előtt pár héttel a teljes ismeretlenségből robbant be a köztudatba, és az első fordulóban a szavazatok 4,2 százalékát kapta. Azaz 1,2 millióan voksoltak "A mi életünk többet ér az ő profitjuknál" szlogennel kampányoló Besancenot-ra, aki tavaly már csaknem 1,5 millió voksot gyűjtött. A kampányban nem fukarkodott az olyan ígéretekkel, mint az elbocsátások betiltása, az általános 300 eurós fizetésemelés, a nettó 1500 eurós minimálbér vagy 1 millió szociális bérlakás felépítése.

A politikai elfoglaltsága miatt részmunkaidőben havi ezer eurót kereső - és erre igen büszke - Besancenot pedagóguscsaládban nőtt fel, 14 évesen már az SOS Racisme jogvédő szervezet aktivistája volt, az 1990-es évek végén asszisztensként az Európai Parlamentben is megfordult. A Che Guevarára és Trockijra gyakran hivatkozó politikus Drucker műsorában is kifejtette: bár a népesség 85 százalékát kitevő fizikai és szellemi kizsákmányoltért küzd, a forradalom számára "nem vértócsa minden utcasarkon".

Pártján belül sokan bírálták a talk show-ban való részvételét. A vita mögött politikai ellentétek húzódnak: Besancenot és hívei egy új "antikapitalista párt" létrehozásán fáradoznak, amely egyesítené az "igazi baloldal", azaz a hatalomtól függő szocialista párton kívül valamennyi baloldali és zöld csoport erejét. A kommunisták vezette szélsőbal a maga hagyományos retorikájával és kiöregedett vezetőgárdájával képtelen megszólítani a fiatalokat, így szociológusok szerint a radikális antiliberális és antiglobalista jelszavak iránt fogékony kétkezi munkások és értelmiségiek körében Besancenot-nak egyre jobbak az esélyei.