A hat könyvet jegyző, előkelő brit egyetemeken, Etonban és Oxfordban tanult Johnson a jelenlegi főpolgármestert - a Londont 2000 óta irányító, hol munkáspárti, hol független színekben induló - Ken Livingstone-t próbálja legyőzni a májusi választáson. Méghozzá jó eséllyel: a tory színekben induló Johnson támogatottsága a legújabb közvélemény-kutatások szerint közel azonos Livingstone-éval. Arcképes pólójából újabban állítólag több fogy Londonban, mint amennyi Che Guevara portréjával elkel.

A New Yorkban - apja ENSZ-kiküldetése idején - született, török és zsidó felmenőkkel is bíró Johnson egyelőre anynyit árult el programjából, hogy visszaállítaná a forgalomba a jellegzetes londoni emeletes buszokat, amelyeket Livingstone elkezdett lecserélni, és átfogó támadást indítana az egyre aggasztóbb gyermekbűnözés ellen. Az apja európai parlamenti képviselősége idején Brüsszelben is élt Johnson újságíróként kezdte pályafutását a neves The Times napilapnál, ám egy rosszul elsült tréfája miatt elbocsátották, és átigazolt a The Daily Telegraphhoz, ahol előbb brüsszeli tudósító volt, majd a konzervatív lap sztárkolumnistája lett. A nagy múltú Spectator konzervatív politikai magazint 1999-től hat éven át szerkesztette, e munkáját 2001-es képviselővé választása után is folytatta.

Felfelé ívelő politikai karrierje három éve kissé megtört, amikor hazugságon érték egy nőügyben. Leváltották a pártalelnöki posztról, és visszahívták az árnyékkabinetből is. Az időközben pártelnökké választott David Cameron az intelmek ellenére újabb lehetőséget adott az iraki háborút és a Bush-kormányt támogató politikusnak, aki ellenzi az egyetemi tandíj bevezetését, a dohányzási tilalmat a pubokban és az éttermekben, valamint a rókavadászat beszüntetését.