Menőnek számított évekkel ezelőtt a featurephone az evolúciós lánc távolabbi végén. Támogatta a szégyenletes módon elrontott WAP-szabványt (amelyről sokan azt hitték, egyfajta web-kistestvérként csendesen elevezhet az oldalvizeken), volt benne valamilyen kezdetleges mobilböngésző, talán még a képernyője is színes volt - operációs rendszeréről az átlagfelhasználó mindenesetre nem tudott sokat (talán azt sem tudta, hogy van benne olyan), és fejleszteni sem lehetett rá, már ha kedvünk szottyant hozzá, némi programozói háttértudással.

Ezeket váltották fel az okostelefonok. A Blackberry-, Windows Mobile-, Palm- vagy Series 60-alapú készülékek egyfajta platformot nyújtottak a fejlesztőknek (bár még ezekre is viszonylag nehezen lehetett programozni a mai állapotokhoz képest), a felhasználók pedig e-mailezési lehetőséget, határidőnaplót és számos olyan alkalmazást kaptak, amellyel életüket rendszerezhették vagy megszervezhették.

A WIFI (majd a 3G) előretörésének tulajdonítják sokan azt a telefongenerációt, amely az elmúlt öt év után valami újat hoz, és még újabb technikai vívmányok felé mutat. A szupertelefonok jobb teljesítményt, új típusú böngészést, nagy felbontású képernyőket ígérnek - ezt a kategóriát pedig egyértelműen az iPhone teremtette meg mind felhasználói felületével, mind pedig dizájnjával. Nem csoda, hogy számos ázsiai mobilgyártó rukkolt elő különböző, az iPhone-ra igencsak hasonlító készülékekkel, amelyekben ugyan voltak nagy felbontású érintőképernyők meg böngészők, de hiányzott belőlük számos olyan szolgáltatás, amitől igazi egy platform.

Mi kell tehát a szupertelefonhoz? Nagy felbontású képernyő, 3G sebesség (amelyekhez Bluetooth és WIFI is dukál), helyzetérzékelő technológiák (GPS vagy ezzel egyenértékű rendszer), gyorsított grafikai megjelenítő, továbbá integrált webböngésző. Sokan egyfajta messiásként várják a Google mobiloperációs-rendszerével, az Androiddal felszerelt szupertelefonokat, de a régóta várt BlackBerry Bold is nagy felbontású képernyőt és emellé fizikai billentyűzetet is kínál.

Ami a szupertelefonokat illeti, bizonyos hardverelemek vagy szolgáltatások nélkülözhetetlennek számítanak majd az elkövetkező években: a gyors adatkommunikációs lehetőségek, az érintőképernyők, az "augmented reality" megoldások, amelyekkel egy gombnyomással megállapíthatjuk, hogy hol vagyunk, milyen épület van a szomszédban, és arról mit kell tudni. Ugyanilyen fontos lesz az összehajthatóság, a készülékek formai átalakítása igényeink vagy ízlésünk szerint. Egyelőre nem tudjuk személyre szólóan megszabni, milyen szolgáltatásokat, alapszoftvereket szeretnénk a készülékünkbe. Nemsokára elég lesz meghatározott szoftvereket letölteni ahhoz, hogy a készülékünkből chatprogramot, térképet vagy éppen akciójátékot faragjunk.

Az újabb generációváltás azonban nem megy zökkenők nélkül. Hiába rejt zsebünk egy százféle alkalmazásra képes csodakészüléket, ha annak akkumulátora csak pár óráig képes biztosítani az újszerű szolgáltatásokat. Márpedig ha nem tudnak bennünket folyamatosan elérni, éleződni fognak a feszültségek a fejlesztések iránt rajongó vásárlók és a gyártók között.

BARI MÁRIUSZ