Rejtőzködő bloggereknek oszt gyakorlati tanácsot interneten terjesztett kiadványában a párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet. Az angol, francia, kínai, arab, sőt perzsa nyelven is elérhető kötetet elsősorban az emberi jogokat korlátozó országokban élő bloggereknek címezték, akiknek gyakran az életük vagy a szabadságuk függ attól, hogy ne derüljön fény kilétükre. Ám nem csak nekik lehet okuk paranoiára, hiszen egy-egy merészebb írásért a világ bármelyik részén élő blogger könnyen megütheti a bokáját. Ha börtön nem is fenyeget mindenkit, érzékenyebb témákat feszegető blog esetében a lebukás egy család szétzilálódásához, netán egy jól fizető állás elvesztéséhez vezethet. Bizonyíték erre, hogy az Egyesült Államokban már külön weboldal foglalkozik az online naplójuk tartalma miatt elbocsátott alkalmazottakkal. Egy a sok közül a Delta Airlines egyik stewardesse, aki Az ég királynője néven néhány pikáns fotót közölt blogján, amelyen cége egyenruháját viselte, ezért aztán kirúgták.

Mi a teendő, ha a blogger inkognitóban akar maradni? Vannak, akik a legkézenfekvőbb módszereken kívül - ilyen lehet például a webes alapú ingyenes külföldi e-mail-szolgáltató vagy az álnév használata - technikai megoldásokhoz nyúlnak. Népszerű az úgynevezett anonim proxy szerver használata: a blogger a proxy szerverek listáját tartalmazó publicproxyservers.com oldalon kiválaszt egy anonimitást biztosító IP-címet, amit aztán a böngészőjébe - a beállítások menüpont alatt - begépel. Ennek hátránya, hogy lelassítja a webes szörfölést, mivel minden egyes alkalommal, mielőtt egy szájtot meglátogat a gépéről, először a megadott proxyhoz csatlakozik.

Vannak, akik szoftveres segítséggel védekeznek. A jelenleg még béta-tesztelés alatt álló Invisiblog nevű szolgáltató (www.invisiblog.hu) például névtelen blogolási lehetőséget kínál ingyenesen. Még maguk a szolgáltatást üzemeltető szakemberek sem férnek hozzá a blogger személyes adataihoz. Mások a Tor nevű programra (www.tor.eff.org) esküsznek, ezzel ugyanis megakadályozható, hogy a blogszolgáltató feljegyezze az IP-címet, így nehezen vagy egyáltalán nem lehet bemérni, honnan érkeznek a bejegyzések. Hasonlóképpen működik az Anonymizer (www.anonymizer.hu) szolgáltatása is, amely egy anonim szerveren keresztül bonyolítja le az internetes forgalmat, így a kíváncsiskodók nem tudnak a blogger nyomára akadni.

Szintén járható út, ha a blogger a Pingomatic nevű szolgáltatást (pingomatic.com) veszi igénybe, ami egy tucat blogkereső oldalra juttatja el a bejegyzését. Ha ez megtörtént, a bejegyzést nyugodtan letörölheti a saját oldaláról, ezzel is nehezítve lekövethetőségét. Mások viszont éppen a keresőmotorokat kerülik nagy ívben. Ehhez egy robots.txt nevű fájlt helyeznek el az oldalukon, amely "megmondja" a keresőknek, hogy hagyják figyelmen kívül az itt fellelt találatokat. Ehhez számos helyen - például a www.webtoolcentral.com oldalon - találhatunk segédletet.

Minden technológiai lehetőséget érdemes kipróbálni, de a lényeg nem ezekben van - állítja a Hálónak az anonimitására kínosan ügyelő, Hírbehozó nevű hírblog szerzője. "Én is használtam egy ideig egy olyan programot, ami pszeudo-IP-címek mögé rejti a valós IP-címet. De minden programnak van ellenszere is, úgyhogy lazán visszakövethető, milyen rejtőzködő módszereket használ valaki, és aki komolyan kutakodik, az meg is találja a blogger lakcímét, nevét, telefonszámát" - véli Hírbehozó. Szerinte a rejtőzködésben nem annyira a technológiai levédettség a fontos, hanem a lélektan. "Ha nem érdekes, hogy ki írja az adott blogot, ha nem kelted fel az érdeklődést a személyed iránt, az a legjobb védekezés. Ha folyton azzal kérkedsz, hogy te rejtőzködsz, akkor egyesek már csak poénból is lenyomoznak. Ugyanilyen fontos, hogy a saját blogbejegyzéseid ne buktassanak le. Ez gyakrabban történik, mint az IP-cím alapján történő beazonosítás" - mondja.

"Nagyon önkritikusnak kell lenni minden egyes bejegyzésnél. Nem írhatod le azokat a kifejezéseket, mondatokat, amelyekből beazonosítható vagy. Az a legjobb, ha még a közeli ismerőseidnek sem említed, hogy blogolsz. Az igazán profik arra is ügyelnek, hogy a hétköznapi szófordulataikat, tipikus véleményeiket ne használják a bejegyzésekben. Nekem a szavajárásom mostanában X szó, amit a környezetem nap mint nap hall, de a blogbejegyzésekben tudatosan kerülöm ezeket a kifejezéseket" - magyarázza. Szerinte érdemes egy kicsit torz énképet is kialakítani blogíráskor. "Például ha valakinek egy 1.4-es Corsája van, akkor a blogban írjon 1.4-es Puntót, és el van intézve a dolog. Érdemileg nem hazudott, viszont nem is identifikálta önmagát" - avat be műhelytitkaiba Hírbehozó, hangsúlyozva azt is, hogy "énblogot" hosszú ideig szinte lehetetlen inkognitóban írni.

Technikai védelem ide vagy oda, előfordul, hogy mindössze a Google keresőoldalt (www.google.com) használva is lebuktatható az illető. Néha elégnek bizonyul, ha a "nyomozó" a blogger által használt, rá jellemző szókapcsolatokat és nyelvi alakzatokat vizsgálja. Az idegen szavak használata is árulkodó lehet. Sokat használja-e? Hogyan írja őket: magyaros helyesírással - például fájl, vincseszter -, vagy angolul? Az érdeklődési kör (zene, színház, mozi, drukkerség, politikai beállítottság) mellett sokat elárul a bejegyzések frissítésének visszatérő időpontja is, akárcsak a blogon található linkek, hivatkozások.

A jellemző elütések (beragadt billentyűk, több szóköz), a mondat végén a több pont, a gondolatjel, a pontosvessző használata mind-mind nyomok, ahogy a helyesírási hibák és más írásbeli sajátosságok is, akárcsak az összetett szavak elválasztása, az ékezethibák, a vesszőhibák, az "ami-amely" tévesztései. Ha ezen hibákra, jellegzetességekre a Google oldalán rákeres valaki, előfordulhat, hogy olyan dokumentumra (például egy dolgozatra, szerződésre) vagy fórumbejegyzésre bukkan, amelyet a blog szerzője már saját névvel jegyez, esetleg más nyomot - például e-mail címet - hagy maga után. Sokszor egyébként ártatlannak tűnő bejegyzések is beazonosíthatnak valakit. Ilyen lehet, ha például a blogger megemlíti, este otthon melyik cégtől rendelt pizzát, mivel nagyon sok pizzás cég csak három-négy kerületbe szállít, s ezzel már körülbelül behatárolható, hol lakik az illető.

Mindez nem csak elméleti okoskodás. Emlékezetes eset volt az Egyesült Államokban egy magát prostituáltnak beállító blogger lebuktatása. A "Belle de jour" néven futó, rendkívül népszerűvé vált webnaplóban egy - bölcsészkaron diplomázott - 28 éves dél-londoni prostituált mindennapjaiba engedett betekintést. A call-girl magával ragadó stílusban írt, gyakran idézett verseket, írókat, bár bejegyzéseit valószínűleg inkább a kliensekkel töltött intim együttlétek részletes leírása miatt kedvelték meg az olvasók. Annyira, hogy egy könyvkiadó - üzleti lehetőséget sejtve kiadásában - szerződést kínált a rejtélyes szerzőnek. Igen ám, de az állítólagos prostituáltról Don Foster, a névtelen szerzők és apokrif szövegek rejtélyeinek feltárására specializálódott New York-i irodalomtanár kiderítette: a valóságban egy Sarah Champion nevű, San Franciscóban élő, de manchesteri születésű 33 éves hölgy, aki zenei újságíró, nem pedig prostituált.

A bloggert lebuktató professzor kutatásához a Google keresőjét hívta segítségül: olyan jellemző szókapcsolatokat írt a keresőbe, melyek szerinte minden írónak sajátjai, így összetéveszthetetlen találatok születtek. Foster - többek között - a zárójelek gyakran indokolatlan használatát, a központozást, a dőlt betűket és a szóközöket vizsgálta. A nyelvi elemeken túl egy sor más árulkodó kapcsolatot is elemzett: a két karakter ízlése és személyes élményanyaga nagyon hasonló volt, így például az underground rockegyüttesek szeretete, a yorkshire-i szülők, a manchesteri tanulmányok és a modern irodalom mélyreható ismerete. A blog szerzője láthatóan jól ismerte London déli részét, márpedig Sarah Champion egy időben a blogban is megemlített A23 jelű elkerülő út közelében lévő dél-londoni West Norwoodban élt.

DEZSŐ ANDRÁS