Az olcsó kohósalakos építkezésnek évszázados hagyománya volt Észak-Magyarországon, a kohászati melléktermékből ezerszámra épültek lakóházak. A jelentős felhasználás ellenére mégis felhalmozódott belőle - no és a martinsalakból - mintegy húszmillió tonna. Erre a hatalmas mennyiségre alapozva építették meg az Ózdi Kohászati Művek Salakfeldolgozó Üzemét, hogy kinyerjék az anyagból a vastartalmat, amit az acélgyártásban újrahasznosítottak. A német technológia megvásárlása előtt, 1982-ben öttagú küldöttség utazott Ózdról Duisburgba, ahol a házigazdák figyelmeztették őket a martinsalak-felhasználásban rejlő veszélyekre - közülük kerültek ki a salakfeldolgozó későbbi üzemvezetői. A figyelmeztetés ellenére a martinsalakot építési célra is árusították, mivel pedig a két anyag színe és állaga hasonló, a vevőkben nem keltett gyanút, hogy esetleg nem azt kapnak a pénzükért, amiért fizetnek. Hanyagsága miatt senkit nem vontak felelősségre.