Dr. Muskovszky Gábor tanú rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyve 2005. június 17-én: "Elmondom, hogy feleségem, dr. Csehik Ágnes tagja volt az Ecolnet Kft.-nek és kellett egy áthidaló gyorshitelt szerezni a cégnek, 50 millió forintot addig, amíg a külföldi partner ezt ki nem fizeti, ez egy maximum 30 napos hitel volt.

Kulcsár Attilát már 1996-1997 óta ismerem, mert vidéken több büntetőügyben védtem őt meghatalmazása alapján, egy alkalommal megjelent, hogy volna-e fölösleges pénzünk, mert ő bróker lett a K&H-nál. Feleségemnek volt befektetésre szánt pénze, amit Attila javaslatára befektettünk a K&H-nál. Így ismét felújult vele a kapcsolat. Beszélgettem Attilával arról, hogy van egy Ecolnet Kft., amely szemét és veszélyes hulladék megsemmisítésével és feldolgozásával foglalkozik, akkoriban indult egy nagy projektje a kft-nek. Attila szeretett volna a kft-be valamilyen módon beszállni. Szöllőssy Imre többször tárgyalt is Attilával (...). A tárgyalások végül is nem zárultak eredménnyel.

Ezek után a cégnek szüksége volt 50 millió forint átfutó hitelre egy külföldi partner befizetésének realizálásáig, maximum egy hónapos időtartamra. A nejem azt a tanácsot kapta Attilától, hogy most ne adjon el részvényeket, mert a hirtelen eladásnál lényeges értékvesztéssel tudná csak értékesíteni ezeket, így ezt ő nem is tette meg. Hajlandó volt viszont fedezetként a részvényeit felajánlani az 50 milliós kölcsönhöz, így Attila egy magánkölcsönt szerzett, Matics Brigitta volt az a személy, aki az 50 millió forintos kölcsönt nyújtotta. Matics Brigittát személyesen is ismerem, Attila barátnője volt.

A kölcsönadásról készült egy szerződés a kft és Matics Brigitta között, ebben szerepelt, hogy a nejem adja a fedezetet. Ezek után az volt a meglepő, hogy végül nem 50, hanem 60 millió érkezett az Ecolnet számlájára. Kulcsár Attila azzal indokolta a többletet, hogy tévedés történt, összekevertek valamit. Arról nincs tudomásom, hogy az említett 60 millió forint honnan érkezett a kft számlájára. Szöllőssy felvette a többletként érkezett 10 millió forintot, és azt valahogy visszajuttatta Attilának. Három-négy hét múlva visszafizette az 50 milliót is.

Kérdésre elmondom, hogy én nem voltam jelen a bankban, amikor Szöllőssy felvette a 10 millió forintot, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy Szöllőssy Imre elhozta az irodámba a 10 millió forintot azzal, hogy adjam át Kulcsár Attilának. Ismételten kijelentem, hogy nem zárom ki, hogy én adtam át az említett 10 millió forintot Attilának. (...)

2001 nyara körül Szöllőssy Imre mondta el telefonon nekem, hogy az Ecolnet Kft. számlájára több tízmillió forint érkezett minden jogcím nélkül. Berohant a bankba és megkérdezte, hogy mi ez az összeg, kérte az összeg visszautalását. Az ügyintéző hölgy elé tett egy átutalási megbízást, amit csak alá kellett volna írnia, azonban Imre észrevette, hogy a megbízáson már más a célszámla, ezt nem is írta alá, és felháborodva kért egy banki vezetőt. Ekkor jelent meg Attila, hogy majd ő rendezi a helyzetet. Szöllőssyvel ezután aláírásra került egy átutalási megbízás.

Később Szöllőssy a bankszámlakivonatokból tudta meg, hogy a több tízmillió forintos összeg átutalása végett 50 ezer forint költséggel terhelték meg az Ecolnet számláját, ami alapján nyilvánvalóvá vált számára, hogy az összeg nem a feladóhoz került visszautalásra, hanem egy harmadik félhez. Tekintettel arra, hogy a visszautalást költség nem terheli, legalábbis én így tudom. Ezt követően rendült meg a bizalmunk Kulcsár Attilában, és ekkor szólt neki a nejem, hogy adja el a részvényeit."