Fölöttébb nehéz egy-másfél év vár a magyar gazdaság irányítóira és a folyamatosan növekvő, idén szeptember végén 12 822,2 milliárd forintra rúgó adósságállományt menedzselő Államadósság-kezelő Központ Rt.-re. Az Európai Bizottság (EB) október 20-án kiadott jelentése ugyanis elmarasztalta a kormányt "a magyar költségvetési kilátások komoly romlása" miatt. Egyúttal azt javasolja az EU gazdasági és pénzügyminiszterei tanácsának (Ecofin), hozzon határozatot arról, hogy Magyarország ismételten elmulasztotta a túlzott hiány kiigazítására irányuló hatékony lépések megtételét. Ha az Ecofin a bizottsági értékelést november 8-ai ülésén elfogadja, az EB újabb, szigorú ajánlásokat dolgoz ki a magyar kormány számára, amely nem tett eleget a 2004. júliusi "tanácsoknak". A bizottsági ajánlásokról pedig az Ecofin a jövő év elején dönt. A hosszadalmas procedúra azt jelenti, hogy a magyar államháztartás helyzete folyamatosan terítéken lesz, ami azért aggasztó, mert mind az aktuális deficitet, mind a teljes államadósságot egyre nagyobb mértékben finanszírozzák külföldi befektetők. Kérdés, hogy erre meddig és milyen kamatfelárral hajlandók.

Kockázatot lát e tekintetben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is, amely a jövő évi költségvetésről múlt pénteken nyilvánosságra hozott jelentésében ezt egyebek mellett a forintalapú állampapírok iránti külföldi kereslet csökkenésével indokolja. Márpedig ezt a keresletcsökkenést a magyar lakosság alig növekvő megtakarításai a közeli jövőben nem képesek ellensúlyozni. A devizában fennálló államadósság szeptember végén 3797,7 milliárd forint értékű volt, 27,3 százalékkal több, mint 2004 végén. Ezenkívül a forintban kibocsátott állampapír-állományból 2586,2 milliárd forintnyi szintén külföldi befektetők birtokában van. Az adósság nagyjából felét finanszírozó külföldi pénzintézetek megnyugtatására pedig legközelebb egy év múlva, 2006 szeptemberében nyílik lehetőség, mégpedig a 2007-es költségvetés benyújtásakor. Azzal bizonyíthatja a választások után megalakuló új kormány, hogy valóban mindent megtesz az euró 2010-es bevezetéséért, és ennek feltételeit 2008-ra hajlandó is teljesíteni. Mert bár fogadkozik Veres János pénzügyminiszter is, hogy a jelenlegi kormánynak változatlanul ez a célja, a jövő évi költségvetés tervezetéből nem ez derül ki.

Ellenkezőleg, a 2006-os büdzsé az euróbevezetés menetrendjét tartalmazó konvergenciajelentésben vállalt egyensúlyi pálya felborításáról tanúskodik. Az ebben az idei évre vállalt, a bruttó hazai termék (GDP) 3,6 százalékára tervezett, uniós szabályok szerint kalkulált hiány nem ennyi, hanem 6,1, a 2006-os pedig 2,9 százalék helyett 4,7 százalékos lesz. Sőt az EB szerint ennél is nagyobb, 5,2 százalék - a különbség a Gripen vadászrepülők beszerzésének ellentétele, amit a magyar állam részletekben törleszt ugyan, de a teljes kifizetendő összeget a gépek beérkezése évében, tehát 2006-ban és 2007-ben kell elkönyvelni. Ráadásul az EB szerint még az 5,2 százalék is veszélybe kerülhet, "ami főként a szükséges költségcsökkenés nélkül végrehajtott adócsökkentésekre vezethető vissza".

Az adócsökkentés a brüsszeli dokumentumok tanúsága szerint külön is bosszantja az EB-t. Az Ecofin korábbi ajánlása szerint Magyarország ugyanis ezt csak úgy ütemezhetné, hogy ne térjen le az általa vállalt konvergenciapályáról. Ám nem ez történik. A brüsszeli intelem - miszerint a magyar államháztartásnak nem kevesebb, hanem több bevételre volna szüksége - ellenére 2006-ban mind a személyi jövedelemadó (szja), mind pedig az általános forgalmi adó (áfa) felső kulcsa mérséklődik, az előbbi 38 százalékról 36-ra, az utóbbi 25-ről 20 százalékra. Az szja-változások teljes szaldója a korábbi adókedvezmények megszűnésével csupán mínusz 21,4 milliárd forint, az áfakorrekciók viszont ennél sokkal nagyobb, csaknem 306 milliárd forint bevételkiesést jelentenek - ismerteti az ÁSZ -, amit korántsem ellensúlyoz a jövedéki és a regisztrációs adó emelése.

Ráadásul a kormány ötéves adócsökkentési programot hirdetett meg, amely 2007-től kiterjedne a társadalombiztosítási (tb) járulékok mérséklésére is, holott a tb-alapok támogatási igénye szinte megfékezhetetlenül duzzad. 2006-ban a központi költségvetés csaknem 810 milliárd forinttal fogja kisegíteni a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alapot, ami annyit tesz, hogy azok nullszaldóssá tételéhez immár járulékfizető munkavállalónként nagyjából évi 200-220 ezer forintnyi többletbefizetésre volna szükség. Ennek legfeljebb a töredékét lehet "megfogni" a járulékot fizetők körének tervezett kiszélesítésével, illetve a kifizetések - minden korábbi esetben sikertelennek bizonyult - szigorításával.

E tekintetben az ÁSZ jövőre sem számít áttörésre, sőt mindkét alap bevételi előirányzatait megalapozatlannak, kiadásait pedig jócskán alultervezettnek tartja. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2006-os mérlegének tervezete nem vette figyelembe az idén novemberben esedékes kiegészítő nyugdíjemelés és a jövő évi özvegyinyugdíj-korrekció hatásait, állítják a számvevők, amit azzal toldanak meg, hogy az Egészségbiztosítási Alap fő kiadási előirányzatai kisebb összeget tartalmaznak, mint amennyi az idei tényleges kifizetés lesz, ami önmagában is kérdésessé teszi e célok teljesíthetőségét. Perspektivikusan pedig az a legnagyobb baj, hogy egy elöregedő társadalomban - mint amilyen a magyar - a tb-alapok kiadásai úgyszólván automatikusan növekednek, amivel a politikai közélet tényezői közül senki nem óhajt szembenézni. A legutóbbi büdzsékímélő döntés az 1998-as nyugdíjreform volt, azóta a tb területén nem történt érdemi kiadáscsökkentő kiigazítás.

Az egészségügyi reformok elmaradásán kívül a közigazgatás és az oktatási rendszer átalakításának késedelmességét is felrója az EB, amely különösen rossz néven veszi azt, hogy amikor nyilvánvalóvá vált az idei deficitcél tarthatatlansága, a kormány nem tett ellene semmit. Ez azért számít kevéssé elnézhető kisiklásnak, mert amikor 2004. május 12-én a túlzott költségvetési hiány miatt hét ország ellen eljárás indult, és 2004 júliusában a tanács határozatot hozott az érintett államok ellen (lásd táblázatunkat), a többség szinte azonnal cselekedett. Ötről közülük már tavaly decemberben azt állapította meg az EB, hogy megfelelő lépéseket tettek a 2005-ös hiánycél teljesítésére. Csak Görögország és Magyarország maradt a renitensek listáján. Ám az előbbi éppen a napokban jelentette be, hogy a deficitet az idén 2,6 százalékra viszi le, ami a 2004-es, Brüsszel felszólítását kiváltó 6,1 százalékos hiány után (HVG, 2004. november 13.) látványos javulás.

További kockázat, hogy az EB kétségeit fejezte ki a magyarországi autópálya-beruházások elszámolása miatt is. Mint ismeretes, az idei deficitcél azzal borult fel, hogy Joaquín Almunia pénzügyi biztos bejelentette, a sztrádaberuházásokat nem lehet az állami költségvetésen kívül elszámolni (HVG, 2005. szeptember 24.). S bár az EB szerint a magyar kormány ígéretet tett rá, hogy az autópálya-építéseket jövőre olyan, az állam és a magántőke együttműködésén alapuló ppp (public private partnership) konstrukcióban folytatja, amely az uniós szabályok szerint is elfogadható lesz, amíg az ehhez szükséges szervezeti átalakítás nem történik meg, a GDP 1,2 százalékára rúgó - csaknem 250 milliárd forintra tehető - sztrádaépítési ráfordítások elszámolási módja legalábbis kétséges. Összességében - ezt is beleértve - az EB úgy vélekedik, a GDP 2 százalékára tehető kiigazítás szükséges ahhoz, hogy tartható legyen a kormány legújabb, 4,7 százalékos hiánycélja. Ez 400 milliárd forintot meghaladó kiadáscsökkenést feltételezne. Összehasonlításképpen, ez az összeg egyenértékű az agrárium egészére szánt uniós és magyar állami támogatásokkal.

A tervezett ppp-beruházásokat egyébiránt a 2006-os költségvetés szeptember 30-ai határidőre beadott kötete egyáltalán nem tartalmazta - kifogásolta az ÁSZ -, holott azok több évre szóló kötelezettségvállalást jelentenek. De késve tette közzé a pénzügyi tárca hároméves előrejelzését is, megsértve ezzel az államháztartási törvény előírásait. E prognózisból sem világlik ki a kormány elkötelezettsége az euró 2010-es bevezetése iránt: 2007-re 3,5-4,3, 2008-ra pedig 2,9-3,7 százalékos GDP-arányos hiány szerepel benne, holott 3 százalék fölött nincs remény a közös valuta átvételére. A Reuters hírügynökség elemzői felmérése azt mutatja: a legtöbb kutató már 2013-as csatlakozásra számít.

Uniós szankció azonban nem fenyegeti Magyarországot, az EB és az Ecofin főleg "a nyilvánosság kényszerítő erejére" számít, hogy rábírja a kormányt a deficit csökkentésére. Almunia korábbi, Budapesten és a múlt héten Brüsszelben tartott tájékoztatóján is felvillantotta, hogy ha egy ország hosszú távon sem teljesíti az ajánlásokat, felmerülhet az uniós kohéziós alapból nyújtott támogatások felfüggesztése, ám ez inkább csak elvi lehetőség; az ezt lehetővé tévő, 1999 óta érvényes passzust eddig még soha nem alkalmazták.

Az euró bevezetése körüli vitának egyetlen kedvező hozadéka van. Mégpedig az, hogy a parlamenti pártok vezetői így vagy úgy végre egyértelművé tették ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Először az SZDSZ kezdett kiterjedt levelezésbe, hogy megnyerje az üzleti élet vezetőinek támogatását a 2010-es célhoz, majd az MDF - bár közvetetten, a jövő évi költségvetés tervezetének visszavonását javasolva - állt ki emellett. "Minél hamarabb, annál jobb" - érvelt Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke is a közös valuta mellett a múlt héten a Napkelte című televíziós műsorban, megjegyezve, hogy ha pártja nyerte volna a 2002-es választásokat, akkor már jövőre vagy 2007-ben euróval fizetnénk. Érveit azonban gyengíti, hogy a Fidesz-MPSZ az elmúlt három évben minden kiadás- és hiánycsökkentő kormányzati intézkedés ellen hevesen tiltakozott, manapság pedig a radikális adócsökkentés élharcosának mutatkozik, amivel szintén ellentmond az EB ajánlásainak. Az államháztartás finanszírozhatóságához szükséges reformjavaslatokkal egyébként mindmáig sem a Fidesz, sem az MDF nem rukkolt elő.

FARKAS ZOLTÁN