Ha maga a cég a végét járja is, utolsó fellobbanásként még megvillantották pénzügyi kreativitásukat az adósságoktól megroggyant BKV Gépjárműjavító Szolgáltató Kft. (GJSZ) pénzügyi vezetői. A BKV Budapesti Közlekedési Rt. buszjavító leányvállalata mintegy 300 millió forinttal tartozik kéttucatnyi szállítójának, s bár hosszú hónapok után végre pénz áll a házhoz, abból a jelek szerint magának is visszatartana egy keveset. A BKV augusztus 31-én ugyanis 500 millió forint tagi hitel folyósításáról döntött a GJSZ javára, amit az a tartozásai csökkentésére fordíthat. A megítélt összegnek persze a duplája is elfogyna: a szállítói követeléseken kívül a GJSZ hozzávetőleg 500 millió forinttal tartozik a bankoknak, a szeptemberi, kényszerű létszámcsökkentés pedig összesen 200 millió forint végkielégítést visz el.

A buszjavító befuccsolása a BKV finanszírozási gondjaival függ össze: miután sem a tulajdonosa, a fővárosi önkormányzat, sem a kormány nem folyósította a rentábilis működéshez, valamint a fejlesztéshez szükséges forrásokat, a cég kénytelen-kelletlen a buszok felújításán, karbantartásán - is - spórolt. Vagyis nem tudta elegendő megrendeléssel ellátni 170 fős leányvállalatát.

Arra a talányos feladatra, hogyan lehet a mostani 500 millió forintos tagi hitelt úgy felhasználni, hogy jusson is, maradjon is belőle, a GJSZ a debreceni székhelyű, 1997 januárjában létrejött Civis Credit Pénzügyi Szolgáltató Rt.-vel közösen vélte megtalálni a megoldást. Az eredmény azonban elképesztette a pénzükre várakozó szállítókat. Pénz helyett ugyanis levelet kaptak a számukra ismeretlen Civis Credit budapesti területi igazgatóságától, amely egy fölöttébb sajátos üzleti ajánlatot tartalmazott. Ebben az igencsak jól értesült Civis fillérre pontosan feltüntette a GJSZ-szel szembeni követelésüket, és azt ajánlotta nekik, hogy azt "az aláírást követő három banki napon belül (...) bizonytalan követelésként" a névérték 75 százalékán megvásárolja. A beszállítók megriadtak. Egyrészt aggasztotta őket, honnan szerezhette meg adataikat a Civis - hiszen a GJSZ-t azok kiadására nem hatalmazták fel -, másrészt nem értették, mitől vált épp akkor bizonytalanná a követelésük, amikor azok fedezetére a BKV hajlandó leányvállalatának tagi kölcsönt nyújtani.

Titoktartási kötelezettség aláírása után kapta meg a GJSZ-től a Civis Rt. a szállítók adatait - mondta a HVG-nek Simon István, a pénzügyi társaság faktoring- és kockázatkezelési igazgatója. Ám az is tény: a feleknek tudniuk kellett, hogy a titoktartási fogadalom nem helyettesíti a hitelezők - a polgári törvénykönyvben is előírt - hozzájárulásának megszerzését. Ami pedig a "bizonytalan követelés" megfogalmazást illeti, Simon szerint ez csupán egy pénzügyi szakkifejezés, ami a lejárt tartozásokra utal. A Civis igazgatója úgy véli, a BKV-cég esetében most is csak szokásos üzleteik egyikét igyekeztek nyélbe ütni, hiszen a lejárt, bizonytalan követelések megvásárlása az adósságrendezés bevált módja; a megszorult cégeknek rendszerint jól jön, ha azonnal pénzhez jutnak, még ha az eredeti követelésnél kevesebbhez is.

A bökkenő csak az, hogy ezúttal nem a hitelező kezdeményezte követelése elpasszolását, hanem - az ő tudta nélkül - az adós. Az ügylet abban is eltér a szokásostól, hogy a Civis Rt.-nek különösebb kockázatot sem kellett vállalnia. Ez kiderül abból, hogy a tagi hitel folyósításáról szóló határozatot augusztus 31-én írta alá a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettese, Szentgyörgyi Tamás, a Civis levelein pedig két nappal későbbi, szeptember 2-ai dátum szerepel. A HVG értesülése szerint azon a 25 százalékon, amelyet a levéllel elbizonytalanított hitelezőkön a két cég, a GJSZ és a Civis megtakarítana, később megosztoznának. Nem véletlen, hogy egyes hitelezők az ügyletet a BKV "kis Tocsik-ügyeként" emlegetik, mégpedig az ötlet hasonlósága alapján (amelynek lényege az volt, hogy a finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatoknak az állami vagyonkezelő nem akarta teljes egészében kifizetni járandóságukat, ezért a követelések lefaragására sikerdíj ellenében megbízást adott az ügyvédnőnek).

A tulajdonostól kapott pénzek trükkös felhasználása az elmúlt két-három évben sem volt idegen a GJSZ-től (HVG, 2005. február 12.). Az 1997-es megalakulása óta folyamatosan tőkehiányos cég 2002-ben is éppen 300 millió forintos szállítói tartozást halmozott fel; a BKV akkor adósságkonszolidáció címen folyósította a "segélyt", amit a GJSZ - ahelyett, hogy tartozásai kifizetésére fordította volna - hónapokig államkötvényben fialtatott. A GJSZ ügyvezető igazgatója akkoriban Székely Péter volt, akit 2004 nyarán eltávolítottak ugyan a buszjavítótól, ám BKV-s pályafutását az anyacégnél folytatta: jelenleg is Szentgyörgyi pénzügyi tanácsadója havi 1,2 millió forintos díjazásért.

Bár a GJSZ "adatkezelését" Szentgyörgyi nem tartja helyesnek, abban szerinte semmi kivetnivaló nincs, ha a fizetési gondokkal küzdő cég "hitelezői számára, finanszírozó jelentkezése esetén, e lehetőségeket feltárja", feltéve, hogy betartja a törvényt és az üzleti etika szabályait. Ezzel ugyanis valójában a hitelezőinek próbál segíteni, akik így hamarabb juthatnak pénzhez. Főleg, mivel a BKV tagi hitele is csúszik, így lehet, hogy szeptember helyett csak októberben vagy 2006 elején tud utalni a BKV. A Civis egyébként először nem is a GJSZ-nek próbált úgymond segíteni, hanem a BKV Rt.-t kereste meg - ahol azonban elutasították. Nem mintha a közlekedési vállalatnak nem volna "rendezésre" váró adóssága - a BKV hitelállománya az év végére elérheti a 60 milliárd forintot, miután kormánygaranciával 15 milliárd forint kölcsönt vesz fel működése finanszírozására. Csakhogy a BKV egyszer már megégette magát egy adósságkezelési ügyben (HVG, 1998. augusztus 15.). 1996 decemberében a Pannon Konzult Vagyonkezelő Rt.-vel abban állapodott meg, hogy az utóbbi 20 százalékos kamat fejében átvállalja a Fővárosi és a Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral szembeni 832 millió forintos tartozását. Az összeget a BKV alig egy év alatt részletekben törlesztette a cégnek, amit azonban a Pannon Rt. - szintén részletekben - csak három év alatt fizetett ki a tb-nek. Az ügyben rendőrségi nyomozás indult a BKV vezetői ellen, amelyet 2001-ben bűncselekmény hiányában megszüntettek ugyan, de a közlekedési vállalat azóta óvatosabb.

A Civis így csupán ötletet kapott a BKV vezérigazgató-helyettesétől, hogy inkább a finanszírozási gondokkal küzdő leánycégek hitelezőinél érdemes próbálkoznia. A GJSZ pedig azért kerülhetett a képbe, mert a BKV igazgatósága a társaság átalakításáról döntött, miután működése a jelenlegi formájában már nem tartható fent. Felszámolására vagy végelszámolására pedig éppen az adóssága miatt nem akar sort keríteni a BKV. De mivel a GJSZ üzletrészének 99,99 százalékát ő birtokolja, tartozásaiért is helyt kell állnia.

Csakhogy nincs miből. A BKV ezért a megszüntetve megőrzés elvét alkalmazva szeptember végéig vagyonkezelő céggé alakítja át a buszjavítót, amely felhagy a veszteséges járműjavítással, és helyette a Gyömrői úti 30 hektáros ingatlan, valamint az eszközök bérbeadásával foglalkozik majd. A BKV buszait pedig külső cégek fogják javítani. Az új koncepcióhoz illeszkedve a dolgozói létszámot is a minimálisra apasztják. A vagyonkezelésből származó bevételt pedig a GJSZ adósságai csökkentésére fordítják - és ha azt "lenullázták", a cég békés végelszámolásba, esetleg felszámolásba szenderül.

MINK MÁRIA