Aligha ünnepli majd felhőtlenül a májusi EU-csatlakozást a Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft. 380 dolgozója. Akkortól ugyanis lakat kerül az 1887-ben alapított gyárra, miután a tulajdonos, a világ negyedik legnagyobb dohányipari cége, az Imperial Tobacco-csoport (IT) európai érdekeltségeinek átszabását jelentette be múlt kedden. Valójában a 2002-ben megvásárolt Reemtsma-gyárakkal megnőtt kapacitásfeleslegeit építi le: a debrecenivel együtt megszünteti a termelést a szlovákiai Spisska Belában és a szlovéniai Ljubljanában, ahol eddig együttesen évi 12 milliárd szál cigarettát gyártottak. Az összesen 940 fő elbocsátását jelentő leépítés az IT számításai szerint 35 millió font egyszeri költséggel jár, viszont évi 20 millió font megtakarítást remél tőle a bristoli központú multi. A Debrecenben gyártott márkák az IT ígérete szerint nem tűnnek el a piacról, a gyártást valószínűleg Lengyelországba helyezik át, azaz a jövőben lengyel Symphoniát (az "őshonos" márka adja a jelenlegi termelés négyötödét) szívhatnak majd a magyar dohányosok. A világon 32 gyárat működtető multi a debreceni ingatlant eladja, az eszközöket más üzemeibe helyezi át, budapesti központjában pedig csak az értékesítést és a marketingtevékenységet tartja meg.

Váratlanul érte ugyan a szakmát a gyárbezárásról szóló bejelentés, ugyanakkor logikusnak tekintik a termelés koncentrálását. Igaz, alig egy éve még mindhárom, Magyarországon jelen lévő cigarettamulti határozott nemmel válaszolt az esetleges leépítéseket feszegető kérdésekre, mondván, a közelmúltban milliárdokat fektettek a fejlesztésekbe. A debreceniek például a 2001 végén átadott, 3,5 milliárd forintos beruházással épült filtergyártó üzemet említették, amelyre 10 éves társaságiadó-kedvezményt kaptak. A logika az időzítésben van, hiszen a csatlakozás után unióssá váló Lengyelországból már vámteher nélkül jöhet be az áru. Ráadásul a 18 milliárd szálra kalibrált debreceni gyár kapacitásának csak a töredékét használták ki, 2003-ban mindössze 2,7 milliárd szálat termelt az amúgy a magyar piac mintegy 20 százalékát birtokló kft. Ezzel együtt is nyereséget produkált tavaly, bár Komoróczky István igazgató arra nem kívánt válaszolni a HVG-nek, megközelítették-e a 2002-es év 44 milliárd forintos bevételét és 3,5 milliárdos profitját. Az viszont biztos, hogy Manfred A. Hausslernek, a hamburgi központú Reemtsma igazgatótanácsa tagjának bejelentése az 1992-es privatizáció után a piacvezető pozíció megszerzéséről végképp füstbe ment (az egymással ádáz versenyben lévő gyárak ódzkodnak bármiféle adatközléstől, a 2002-es jövedékiadó-befizetések alapján viszont egyértelműen a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. vezetett 54 milliárd forinttal, őt követte a Philip Morris Magyarország Kft. 35 milliárddal, és harmadik volt a Reemtsma Kft. 20 milliárddal).

Nem kedvezett a Reemtsma nagyra törő terveinek az általános piaci tendencia, a legális cigarettaforgalom csökkenése sem. Az 1990-es évek elején még 26 milliárd szálra tették a magyar kiskereskedelmi forgalmat, tavaly viszont már csak 18,6 milliárdra. Az AC Nielsen piackutató felmérése szerint 2003-ban drasztikusan, 10 százalékkal esett vissza a legális cigarettakereskedelem, amit a dohánygyárak alapvetően a jövedéki adó ugrásszerű emelésének tulajdonítanak (lásd táblázatunkat). Bár ezt a Reemstmánál nem erősítették meg, hirtelen döntésükben szerepet játszhatott az elmúlt bő másfél év 94,5 százalékos jövedékiadó-emelése, ami a fogyasztói árakat átlagosan 43 százalékkal nyomta meg. Az áremelkedés pedig a magyarországi gyártók közül a debrecenit érinti a legérzékenyebben, mivel zömmel olcsóbb cigarettákat gyárt, így fogyasztói árérzékenyebbek az átlagnál.

A dohányipar másra készült: évi 17 százalékos adóemeléssel képzelte el az unióban minimumként előírt - a kiskereskedelmi ár 57 százalékát, illetve az ezer szálra számított 60 (2007-től 64) eurós - adómérték elérését. Erre ugyanis 2008 végéig kapott haladékot Magyarország. A Pénzügyminisztérium a gyorsított tempót "a költségvetés bevételeinek biztosításával" indokolta a HVG-nek. Számításaik tavaly beváltak, hiszen az előzetes adatok szerint 151,6 milliárd forint folyt be a dohánytermékek jövedéki adójából, 26 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban, s a költségvetés tervezésekor az idei évre ismét 15 milliárd forint pluszbefizetéssel kalkuláltak. A dohányipar szerint viszont ez aligha teljesül; a szakértők ugyanis 20 százalékos forgalomcsökkenést prognosztizálnak, noha az üzletekben még nem jelentek meg a januári 35 százalékos adóemelés nyomán 15-20 százalékkal drágább cigaretták. A legnépszerűbbnek tartott Sopianae például 415 forintba fog kerülni, ugyanez a kategória Szlovákiában 282, Szlovéniában pedig 380 forintnak megfelelő áron kapható. Emiatt úgy vélik, alaposan megnő majd a turistaforgalomban behozott - fejenként egyébként most két karton az engedélyezett - cigarettamennyiség.

Örülhet viszont a szervezett bűnözés, hiszen még jövedelmezőbb lehet a cigarettacsempészet. Az Állami Számvevőszék legutóbbi jelentésében 10 százalék körülire becsülte 2002-ben az illegális dohányáru-forgalmat, ami 8-10 milliárd forint jövedékiadó-bevételtől fosztotta meg a költségvetést. A dohánypiaci szereplők viszont úgy vélik, a tavalyi 18,6 milliárd darab legális cigaretta mellett 3,5 milliárd szál került feketén a dohányosokhoz. Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szóvivője a HVG kérdésére azt közölte, nem érzékelték a csempészet erősödését, sőt a 2001-es csúcsévben lefoglalt 1,5-2 milliárd forint forgalmi értékű cigarettánál kisebb volt a tavalyi fogás. Alapvetően nyugat-európai gyárakból exportként kihozott - vám- és adófizetés nélküli - áruról van szó, amit kelet-európai depókban pihentetnek, ahonnan később csempészáruként indul vissza a portéka. Legtöbbször a határon buknak le a csempészek, ahogy Hegyeshalomnál egy Hollandiába tartó román szállító járműben WC-csészék között akadtak rá 70 millió forintnyi cigarettára. Néha a véletlen is besegít: az M5-ösön tavaly szeptemberben felborult román kamion generátorok helyett 60 millió forintnyi, 12 ezer karton magyar adójegy nélküli, külföldi márkájú cigarettát rejtett.

Nem hagy hátra sarat az IT; legalábbis az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. azt közölte a HVG-vel, hogy a 60 millió dolláros (akkori árfolyamon közel 5 milliárd forintos) vételárat a vevő Reemtsma International GmbH rendben befizette, s a privatizációs szervezetnek nincs követelése az 1992-ben kelt szerződésben vállaltakkal kapcsolatban sem. Bár a magánosítás idején az ügyletet szervező Állami Vagyonügynökségnek nem voltak kemény kikötései. Míg például az Egri Dohánygyár Kft.-t megvásárló Philip Morris számára 40 millió dolláros tőkeemelést írt elő, a Reemtsma esetében megelégedett azzal a vállalással, hogy az elbocsátott vagy önként távozó dolgozóknak egyévi végkielégítést fizet a vételtől számított 3 évig. Azt már nem tudni, milyen ütemben fogyott a létszám, mindenesetre az 1991-ben 800 fős kft. mára a felére apadt (hasonló tempóban csökkent a privatizációt megelőző évben még 6,5 milliárd szálas termelés is).

A debreceni gyárbezáráson a cívisváros veszíthet a legtöbbet. Elesik a közel 200 millió forintos iparűzési adótól, nem szólva a munkanélküliségi ráta esetleges meglódulásáról. Január 20-án Debrecenben és környékén 8617 munkanélkülit és 6,3 százalékos rátát regisztrált a megyei munkaügyi központ; hamarosan könnyen a tavalyi 12,3 százalékos szintre emelkedhet a mutató, legalábbis ha a felszámolásáról a napokban döntött Hajdú-Bét Rt.-ben szintén tömeges elbocsátásokra kerül sor. Rezsőfi István, a megyei munkaügyi központ vezetője szerint ugyanakkor közel 1000 állásigényt tartanak nyilván, s ezek közül 672 debreceni cégtől érkezett. A munkaügyi miniszter pedig elvi ígéretet tett arra, ha szükséges, központi forrást kaphat a megyei központ. De a vesztesek közt lehetnek a dohánytermelők is, bár a 2003-as termésből a Reemtsma továbbra is rendel, és a termelőktől felvásárló ULT Magyarország Rt. szintén reméli, hogy az üzleti kapcsolat az IT-vel a költözködés után is fennmarad. Az viszont valószínű, hogy az EU-kvótát - ami 12,355 ezer tonna dohányra szól, és elvileg a 3 eurós uniós támogatás 55 százalékával jár - nem fogják kihasználni a magyar termelők. Már csak azért sem, mert az elmúlt években sosem termeltek többet 10 ezer tonnánál.

VITÉZ F. IBOLYA