Pénzügyekben jártas tisztviselőket és szakértőket toborzó felhívást tett közzé házon belül az Európai Bizottság (EB) november közepén, hogy átmenetileg megerősítse a gazdasági és pénzügyi, a belső piaci és a versenyügyi főigazgatóság személyi állományát. Az EU végrehajtó testületének lesz munkája bőven: ha a jövő heti EU-csúcs is áldását adja az EB által kidolgozott 200 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagra, óriás iramban kellene végrehajtani, hiszen az eurózóna és jó néhány azon kívüli uniós tagállam máris nyakig benne van a recesszióban.

Sokak szerint egeret szültek a hegyek, az EB nem tett egyebet, mint hogy uniós címkét ragasztott a tagállamok egy részében már elfogadott vagy csak bejelentett keresletösztönző intézkedésekre. A 2009-ben mozgósítandó 200 milliárd euróból 170 milliárdot - az összesített uniós GDP 1,2 százalékát - ugyanis a tagállamok saját mentőcsomagjai tesznek ki, a fennmaradó 30 milliárdot pedig az EB nagyjából felerészben az uniós költségvetési források átcsoportosítása, illetve az Európai Beruházási Bank hitelkihelyezésének növelése révén teremtené elő. A strukturális és kohéziós támogatások előfinanszírozását 2009-ben 6,3 milliárd euróval fejeli meg az EB, ami Magyarország számára 325,6 millió euró előrehozott kifizetést jelent.

Miután a válság középpontjában álló pénzügyi szektor megsegítésére sem sikerült közös pénzügyi alapot létrehozni, nincs mit csodálkozni azon, hogy a tagállamok uniós gazdaságélénkítő programot sem tudnak tető alá hozni, s legjobb esetben is csak kereslettámogató politikák EU-szintű összehangolásáról lehet beszélni. Az egységes belső piacon az lenne az ideális, ha minden tagállam hasonló mértékben járulna hozzá a közös erőfeszítésekhez, de Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos elismerte, hogy az egyes országoknak eltérő a mozgásterük. Így például azok az euróövezeten kívüli tagállamok, amelyek jelentős belső és külső egyensúlyi zavarokkal küszködnek, nem tudják a közkiadásokat növelni, a reálgazdaság adóterhelését mérsékelni.

Könnyebben megtehetnék ezt az államháztartás konszolidálásában élen járó tagállamok. Különösen Németországra nehezedik erős nyomás. Csakhogy, mint a hét elején Angela Merkel kancellár kifejtette, Berlin nem akar beszállni abba a licitálásba, hogy melyik ország pumpál több pénzt a gazdaságba. Berlin fő céltáblája az EU-elnökséget ellátó Franciaország, amely krónikus túlköltekezését most a krízisre foghatja. Annál is inkább, mivel az EB javaslata rövid távon lényegében zárójelbe teszi a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett maximum 3 százalékos deficitcélt.

Kiszivárgott értesülések szerint a José Manuel Barroso kabinetje által készített szöveg első verziója expressis verbis kimondta volna, hogy a tagállamok 2009-ben és 2010-ben túlléphetik a 3 százalékot, ám a végső változat kevésbé egyértelmű. Mint magából a dokumentumból és a hozzá fűzött nem hivatalos magyarázatokból kihámozható, az EB a megengedettnél nagyobb költségvetési hiányt "a szokásosnál tovább" tolerálja majd, de csak szigorú feltételekkel, és a tagállamoktól elvárja, hogy a gazdaság talpraállásával egyidejűleg végrehajtsák a szükséges kiigazításokat. Brüsszel a túlzottdeficit-eljárás megindításától sem tekint el, amennyiben a többlethiány nem kivételes körülményekből fakad, nem ideiglenes, azaz tovább tart egy évnél, és nincs közel a 3 százalékos küszöbértékhez. Elsőként Írországgal statuál példát az EB, ahol jövőre a deficit elérheti a 7 százalékot, de Nagy-Britanniában is 5,5 százalék fölé szökhet a hiány, és valószínűleg 4 százalék körül mozog majd Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában, Görögországban, Olaszországban és Finnországban is.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL