A piacok önkorrekciós képességébe vetett hitet tévedésnek, az állami beavatkozásokat helyesnek tartja Soros György magyar származású amerikai pénzügyi guru. (Az interjút a Global-Viewpoint sajtóügynökség bocsátotta a HVG rendelkezésére.)

Mennyire illik a pénzügyi piacok működéséről kialakított új nézeteibe a mostani válság?

Az 1930-as években zajló nagy világválsághoz mérhető jelenlegi krízist akkor tudjuk megérteni, ha látjuk, hogy ez a válság magán a pénzügyi rendszeren belül keletkezett. A piacok önkorrekciós képességét hangsúlyozó közgazdasági nézetekkel ellentétben azt állítom, időnként ezek a piacok nem az egyensúly, hanem az egyensúlytalanság felé mozdulnak el. Az én elméletem két szempontból is eltér a bevett nézetektől. Az első az, hogy a pénzügyi piacok nem tükrözik a gazdaság valódi alapjait. A kereskedők és a befektetők elvárásai minden esetben torzítják a valóságról alkotott képet. A második, hogy ezek a torzítások visszahatnak az alapokra - ahogy ezt a buborékok és a válságok idején láthatjuk. A lelkesedés az egekbe emelheti az ingatlanok és a dotcom cégek árát, a pánik pedig padlóra küldheti a mégoly erős lábakon álló bankokat is. Ezt a kétirányú kapcsolatot - azaz azt a jelenséget, hogy hatással vagy arra, amit visszatükrözöl - én reflexivitásnak nevezem. És a pénzügyi piacok a valóságban ezen elv alapján működnek. A piacok instabilitása terjed át a reálgazdaságra, s nem fordítva. Röviden tehát a felfutás-válság periódusok, a buborékok és kipukkadásuk a pénzügyi rendszerek vele járó tulajdonságai. A jelenlegi válságban is többről van szó, mint pusztán az ingatlanpiaci buborékról. Ez utóbbi csupán a szög volt, ami kiszúrt egy sokkal nagyobb lufit. Ez a szuperbuborék, amelyet a hitelpiacon egyre jobban elszaporodó tőkeáttételes hitel- és kölcsönügyletek okoztak, amelyhez még az a meggyőződés is társult, hogy a piacok képesek az önkorrekcióra, 25 éven át dagadt. És most végül kipukkadt.

Mi tudja megtörni a pénzügyi piacokat elkerülhetetlenül destabilizáló zavarok ördögi körét?

Ha a buborékok elkerülhetetlen velejárói a szisztémának, akkor a kormányzat szabályozórendszerének kell megakadályoznia azt, hogy a lufik túl nagyra nőjenek. És nem elég a válság után felszedegetni a kipukkadt lufi foszlányait. Az amerikai hatóságok az említett fundamentalista ideológiával közelítettek ehhez a piachoz, mondván, "ha a Lehman Brothers bukik, hát majd a rendszer megoldja a problémát". Ehelyett minden összeomlott, és végül az amerikai kormány kénytelen volt megmenteni az AIG biztosítót. A következő nap a pénz- és az értékpapírpiacok beszakadtak, ezért a pénzügyminiszter újra irányt váltott, és előállt a 700 milliárd dolláros mentőcsomag ötletével. De rossz helyre akarta irányítani ezt a pénzt - fel akarta vásárolni a bankoktól a mérgezett papírokat. Most végre belátták, hogy a kormánynak részesedést kell vásárolni a bankokban, mert a pénzügyi rendszer az összeomlás szélére került.

Vajon a válság végén a maitól gyökeresen eltérő globális pénzügyi rendszer tárul majd a szemünk elé?

Az USA befolyása elkerülhetetlenül hanyatlásnak indul. Az elmúlt 25 évben Amerika folyamatosan halmozta költségvetési deficitjét, mialatt Kína és az olajtermelő országok rendre többlettel zártak. Azaz többet fogyasztottunk, mint amennyit termeltünk. A kínaiak egyre többet fognak birtokolni a világból, mert dollártartalékukért és az amerikai államkötvényekben fekvő pénzükért valódi eszközöket fognak vásárolni. Márpedig ez megváltoztatja a hatalmi viszonyokat. Az erőegyensúly eltolódása Ázsia javára az elmúlt 25 évben elkövetett amerikai bűnök eredménye.