A rázúduló bírálatok ellenére egyelőre kitart a bioüzemanyag-felhasználás növelésére vonatkozó terve mellett az Európai Bizottság (EB). A legutóbbi EU-csúcs megerősítette, hogy az uniós tagállamok 2020-ra a közlekedési szektor teljes energiafelhasználásán belül 10 százalékra emelik a bioüzemanyagok részarányát. A környezetvédő és fejlesztési szervezetek azonban attól félnek, hogy a bioüzemanyag-termelés felfuttatása végső soron több károsanyag-kibocsátáshoz vezet, mint amenynyit megtakarítani vélnek vele, ráadásul a harmadik világ országaiban a biodiverzitás csökkenését és az élelmezési célú agrárgazdálkodás visszaszorulását vonhatja maga után, ami beláthatatlan szociális és politikai következményekkel járhat.

Sem az EB, sem a tagállamok nem egységesek. Legutóbb Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos intett óvatosságra egy interjúban, s bár nem vonta nyíltan kétségbe az uniós bioüzemanyag-politikát, kulcsfontosságúnak nevezte az úgynevezett fenntarthatósági kritériumok beépítését a rendszerbe. Azokról a jogszabályi biztosítékokról van szó, amelyek megakadályozzák majd, hogy egy minimális károsanyag-kibocsátási szint fölött állítsanak elő az EU-ban eladható bioüzemanyagot, vagy olyan alapanyagokból, amelyeket magas szén-dioxid-megkötő képességű, korábban érintetlen természeti területek mezőgazdasági hasznosításával termelnek. A tagállamok külön tanácsi munkacsoportban alkudoznak az EB által eredetileg javasolt fenntarthatósági kritériumok szigorításáról azzal, hogy május elejére tető alá hozzák a megállapodást.

Nem kevés támadás éri az EU elképzelését amiatt is, hogy a bioüzemanyag-termelés ösztönzése felhajtja a mezőgazdasági árakat, ám ezt az EB energiaügyekben illetékes biztosa, Andris Piebalgs határozottan cáfolja. Elsősorban azért, mert pillanatnyilag csupán az uniós gabonatermelés elhanyagolható hányada, 2 százaléka szolgál bioüzemanyag előállítására. Az EB egyébként is a cellulózalapú második generációs bioüzemanyagokban látja a jövőt, ezért a közös agrárpolitika (kap) eszközeivel is ösztönözni kívánja a biomassza előállításához ideális gyorsan növekvő fafajták és a fűfélék termesztését.

A bioüzemanyag az egyik kitörési pont lehet a kap átalakítása során is, hiszen főleg az új tagállamokban hatalmas öntözhető termőterületek hevernek parlagon, melyek kiválóan alkalmasak lennének biomasszanövények termesztésére. Piebalgs szerint az EU-nak elemi érdeke, hogy saját erőből oldja meg a bioüzemanyag-ellátását, és minél kevesebbet importáljon. Ha az EU keresletet teremt a bioüzemanyagok iránt, olyan mezőgazdasági termelés előtt nyit utat, amely nem szorul támogatásra.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL