Pikáns presztízsharc körvonalazódik a konvergenciaprogram körül, amelynek főszereplői a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi és jelenlegi elnöke. Surányi György a Konvergenciatanács tagjaként, Járai Zsigmond pedig a jegybank elnökeként kommentálta a dokumentumot, amelyről az MNB is megjelentetett a honlapján egy hivatalos állásfoglalást. Utóbbinak a fő állítása az, hogy "az államháztartás hosszú távon kiegyensúlyozott pozíciója ma meg-alapozatlan", mivel a program alapvetően a bevételi oldalra koncentrál, a magas szinten állandósuló költségvetési centralizáció versenyképességi problémákhoz vezet, minek következtében a gazdaság alacsony növekedési üteme konzerválódik, a kiadási oldalt érintő reformok pedig szakmailag és társadalmilag előkészítetlenek. Járai erre még rá is tett egy lapáttal Nyíregyházán, a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos éves vándorgyűlésén tartott előadásában, amelyben legfeljebb a programban szereplő adatok érdemeltek ki - igaz, fölöttébb ambivalens - méltatást.

"Döbbenetes, amit korábban összehazudtunk, nem tudom, mi szállta meg a pénzügyminisztert, hogy végre valós számokat szerepeltet a konvergenciaprogramban" - mondta Járai, nem hagyva kétséget afelől, kire érti a hazudozást. A program nem jó - fűzte hozzá -, mert rossz irányba tereli a gazdaságot, és "nem vezet el az euró bevezetéséig"; "legfeljebb arra alkalmas, hogy az államcsődöt vagy a valutaválságot elkerülje az ország". Az MNB hivatalos állásfoglalásánál jóval drasztikusabb jegybankelnöki magánvéleményt a tanácskozáson többen úgy értelmezték, hogy Járai ismét háborút indított elődje, Surányi ellen, akit az Orbán-kormány pénzügyminisztereként is folyamatosan támadott, s aki bizonyos értelemben most is a riválisa. A Fidesz ugyanis egy független költségvetési tanács felállítását szorgalmazta, amelynek tagja lett volna a jegybank elnöke, tehát Járai is, ezzel szemben a miniszterelnök a Konvergenciatanácsba Surányit hívta meg.

Meglehet, Surányi azzal érdemelte ki Járai alig leplezett támadását, hogy a testület tagjaként néhány nappal korábban reális helyzetértékelésen alapuló, nem irreális pályaként értékelte a konvergenciaprogramot. Ami pedig a benne szereplő és Járai által kárhoztatott bevételnövelő intézkedéseket illeti, Surányi úgy vélekedett, hogy a magyarországi adószint nem kiugróan magas, ráadásul az elmúlt két évben felelőtlen adócsökkentések történtek, s éppen ez volt a túlzott hiány egyik oka, időszerű volt tehát a korrekció. A Konvergenciatanács mindazonáltal azt javasolta a kormánynak, hogy a mára kialakult "borzasztó" adórendszert mielőbb alakítsa át, mégpedig a jövedelem típusú adók arányának mérséklésével, illetve a vagyon- és fogyasztási adók súlyának növelésével. Mi több, el is érte, hogy ez bekerüljön a konvergencia-program végső változatába.

Vitába szállt a kormánnyal a jegybank a jövő évi inflációs előrejelzést tekintve is. Az MNB 7 százalékos drágulást jövendöl 2007-re, miközben a kormány csak 6,2 százalékosat. Más kérdés, hogy a jegybank 7 százalékos tippjét a vándorgyűlés elemzői közül többen is úgy értelmezték, hogy a jegybank csak a forint jelenlegi árfolyama és kamatszintje alapján futtathatja le modellszámításait, előrejelzésében nem érzékeltetheti, milyen - például kamatemelő - döntésekre készül. Márpedig a jelenleginél magasabb kamatszint és a vele járó, kissé erősebb forint esetén már pontosnak látszik a kormány 6,2 százalékos inflációs előrejelzése is. "Nincs érdemi véleménykülönbség a kormány és az MNB között" - csillapította a kedélyeket Nyíregyházán Veres János pénzügyminiszter. Ám ez mit sem változtat azon, hogy jövőre az adó- és hatóságiár-emelések miatt a reálkeresetek és a háztartások fogyasztásának csökkenése várható, jóllehet annak mértékét a kutatók szerint nehéz megsaccolni, mert nem tudni, a drágulás és a bizonytalanság inkább takarékosságra vagy pedig eladósodásra ösztönzi-e a fogyasztókat.

Ám összességében is mintha kincstári pesszimizmus váltaná fel a pénzügyi tárca korábbi, alaptalannak bizonyult optimizmusát. Legalábbis a kutatók a gazdasági növekedés szerényebb megbicsaklását olvassák ki a Brüsszelnek megküldött konvergenciaprogramból, mint amekkorára kormányzati körökben számítanak (lásd táblázatunkat). "A programban a hitelesség érdekében van tartalék" - vélekedett Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. "A politika minden lehetőséget kipróbál, mielőtt a szociális természetű támogatásokhoz hozzányúlna" - érzékeltette kimondatlanul is Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, hogy a program esetleges elcsúszása esetén hol volna még lehetőség további korrekcióra. Belyó Pál, az Ecostat vezérigazgatója pedig rezignáltan leszűrte a tanulságot, miszerint egyelőre vége annak az időszaknak, amikor a magyar gazdaság növekedése 2 százalékponttal meghaladta az unióét. Ez olyannyira igaz lehet, hogy 2007-re az angol Economist Intelligence Unit az EU gazdasági növekedését 2,1 százalékosra jövendöli, amit a magyar gazdaság a kormányzati-jegybanki megérzések alapján már csak tized százalékpontokkal fog felülmúlni.

FARKAS ZOLTÁN