Jelenleg még bonyolult kiszámítani, mennyit is kell majd a diákoknak visszautalniuk az utólagosan fizetendő tandíj formájában. Szabó Zoltán (MSZP), a parlament oktatási bizottságának elnöke szerint éppen annyit, amennyit az ugyanabba az intézménybe és ugyanarra a szakra járók költségtérítésként fizetnek. Az OM által készített koncepció viszont azzal az összeggel kalkulál, amennyibe a képzés ténylegesen került, azaz az államilag finanszírozott hallgatók után járó képzési és a - több összetevőből (például hallgatók, alkalmazottak száma alapján) kiszámított - fenntartási normatíva összegébe. Ez utóbbi viszont jelenleg számos helyen több, számos helyen kevesebb, mint a költségtérítéses hallgatók által befizetett díj.

Ez a probléma részben megoldódik, a kormányprogram ugyanis úgy fogalmaz, hogy a költségtérítés nem lehet kevesebb, mint a képzési és fenntartási normatíva együttes összege. Ez viszont egyebek között épp azt a területet érinti súlyosan, amelyre pedig egyre több hallgatót kellene felvenni: a természettudományt. Jelenleg ugyanis erre a képzésre 120 ezertől 420 ezer forintig terjed az éves költségtérítés díja, ám egy márciusi, a normatívákról szóló kormányrendelet szerint ezentúl a képzési normatíva már önmagában is eléri a legmagasabb költségtérítést, azaz évi 420 ezer forint lesz. A fenntartási normatívát is beleszámítva tehát a természettudományi szakok költségtérítéses hallgatóinak jóval többet kell majd fizetniük a képzésükért, mint eddig.

Sok esetben viszont máris több a költségtérítés, mint amennyibe a kormány szerint a képzés kerül. Az orvosi szakok esetében a fenntartási normatíva nélkül egy hallgató - mai árakon számolva - 4 millió 380 ezer forintba kerül a tanulmányok hat éve alatt. Ezzel szemben a költségtérítéses hallgatók a négy orvosegyetem egyikén sem jönnek ki 10 millió forintnál kevesebből, sőt a Semmelweis Egyetemen több mint 15 milliót kell fizetniük a diploma megszerzéséig. Ha ezt az összeget kellene egy orvosnak majd a kormány által vázolt feltételekkel visszafizetnie, a jelenlegi kereseti szisztéma fennmaradása esetén könnyen megjósolható, a döntő többség már nyugdíjas lesz, s még akkor sem ér a törlesztések végére.

Jogászoknál van, ahol többet, van, ahol kevesebbet kellene az utólagos képzési hozzájárulás címén kifizetni, mint amenynyit ma költségtérítésként a különböző intézményekben elkérnek tőlük. Képzési normatívájuk jelenleg egy évre 235 ezer forint. Az ELTE-n ennél ma már egy félévre is többet fizetnek a költségtérítéses hallgatók, Pécsett, Győrben és a Pázmányon viszont az egész éves költségtérítési díj sem éri el a képzési normatíva összegét. Tehát ha valaki az ELTE-n végez, és a költségtérítés összegét kell majd visszafizetnie, akkor a jelenlegi állapot szerint 2,5 millió forinttal tartozik majd az államnak, míg ha például Pécsett, akkor ennek mintegy a felével.

A közgazdász, gazdálkodás szakosoknál hasonló bizonytalanságok vannak. Míg a Corvinuson vagy más egyetemi - s egyes főiskolai - kurzusokon a költségtérítés lényegesen magasabb a képzési normatíva 235 ezer forintos éves összegénél, addig a vidéki főiskolák gazdálkodási szakjain nagyjából megegyeznek a díjak az állami normatívával. Ha tehát ők a hároméves alapképzés után abbahagyják tanulmányaikat, akkor 1 millió forintnál kevesebbet kell majd visszafizetniük, míg ha a mesterképzésben folytatják, akkor ez az összeg több mint félmillió forinttal nő.

A normatíváról szóló kormányrendelet szerint a képzési normatíva legalább 200 ezer forint évente. Ehhez képest nagyon sok olyan képzés van jelenleg a felsőoktatásban, amelyért a költségtérítéses diákoknak évente mindössze 100-120 ezer forintot kell fizetniük. Sokan közülük tehát azzal szembesülhetnek majd a kormányprogram megvalósulása esetén, hogy ez az összeg akár a duplájára is emelkedhet. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezekre a szakokra - ilyen például a szociálpedagógia - főleg nem a tehetősek, hanem a jórészt vidéki, kevésbé kiemelkedő teljesítményt nyújtó, ám diplomát szerezni óhajtó diákok járnak.