Ausztrália, Új-Zéland és a módszert alapelveiben 2006 szeptemberétől alkalmazó Nagy-Britannia után Magyarország lehet a világon a negyedik ország, amely a felsőoktatás-finanszírozásban bevezeti az úgynevezett felsőoktatási hozzájárulási rendszert. Az Ausztráliában 1988-ban törvényileg elfogadott modell lényege, hogy az államilag támogatott felsőoktatásban tanulók - függetlenül attól, hogy valójában eljutnak-e a diplomáig - kötelesek hozzájárulni az oktatás költségéhez, amint azt jövedelmük lehetővé teszi. A hozzájárulás esetükben azt jelenti, hogy az évek során az oktatás valós értékének 30-40 százalékát fizetik vissza a diákok, a nagyobbik hányadot az állam utalja az egyetemeknek.

A rendszer kialakításakor a tanegységeket, vagyis a krediteket jellegük szerint három "árkategóriába" sorolták. Az első, legolcsóbb csoportba tartoznak például a bölcsészeti és pedagógiai, a középkategóriába egyebek mellett a számítástechnikai, gazdasági, míg a csúcskategóriába az orvosi vagy jogi kurzusok. A hallgatók a kreditkombinációk kiválasztása mellett azt is eldönthetik, mikor kezdik meg a törlesztést. Ha egy - az egyetem által megadott - határnapig kiegyenlítik a számlát, vagy legalább annak 500 ausztrál dollárnyi részét, a kifizetett részre 25 százalék kedvezmény jár. A második lehetőség, hogy a diák később, de még az adóhivatal által megállapított határidő előtt fizet; ez esetben 15 százalék az engedmény. Az ausztrál felsőoktatási intézmények tanulóinak többsége azonban a statisztikai adatok szerint a harmadik lehetőséget választja, vagyis akkor kezd törleszteni, amikor a jövedelme már átlépte azt a küszöböt, ami után nincs haladék. A jövedelemsávokat a behajtással megbízott adóhivatal a fogyasztóiár-indexnek megfelelően évente módosítja. Az adóhivatal az exegyetemisták éves jövedelme alapján nyolc kategóriát állított fel, s ezekhez rendelte a fizetés mértékét meghatározó százalékos kulcsokat. A legalacsonyabb fizetési osztályba kerülők esetében automatikusan halasztják a visszatérítést, a legmagasabb sávba soroltaknak viszont a hozzájárulási kötelezettségük 6 százalékát kell évente befizetniük az államkasszába.

A rendszer hívei által igazságosnak, méltányosnak és rugalmasnak tartott konstrukcióval kapcsolatban időnként kritikai észrevételek is megfogalmazódnak. A Journal of Population Research című ausztrál demográfiai folyóirat néhány éve például azt a kérdést feszegette, vajon az oktatási hozzájárulás pályakezdő értelmiségiekre hárítása hosszú távon nem hat-e majd károsan a gyermekvállalási kedvre annak fényében, hogy a diplomások az országos átlaghoz képest amúgy is későbbi életkorban vállalkoznak családalapításra. A "tanulj most, fizess később" gyakorlatának népszerűsége egyébként a jelek szerint még az ausztrál törvényhozókat is meglepte. A felsőoktatás-finanszírozási törvény 1988-as alapváltozatát többször is módosították, rendszerint épp annak érdekében, hogy kedvet csináljanak az azonnali térítéshez, illetve az előtörlesztéshez; ezért emelték például 1993-ban 15 százalékról 25 százalékra az azonnal fizetők kedvezményét, illetve vezették be 1995-ben az előtörlesztés után járó jóváírást. Kérdés, milyen sikerrel; a hivatalos statisztikai adatok szerint Ausztráliában az elmúlt években egyre dinamikusabban, ma már átlagosan évi 1 milliárd ausztrál dollárral nő az utótandíj-adósság összértéke, ami az elmúlt tanévben elérte a 10 milliárd dollárt.

Kérdés, hogy az ausztrál modell lassanként begyűrűzik-e Európába, ahol ma különböző tandíjfizetési-hozzájárulási rendszerek működnek. Egyes országokban, mint például Dániában, nincs semmiféle kötelező díj, míg például Finnországban a diákszervezetek működéséhez kell névleges összeggel hozzájárulni. Szlovákiában regisztrációs díj címén szednek néhány eurónak megfelelő összeget, ugyanezen a címen kell Izlandon is fizetni, igaz, ott évi több száz eurót. Más országokban - mint például Magyarországon vagy Litvániában - az államilag nem finanszírozott egyetemi-főiskolai helyekre számolnak költségtérítést, Csehországban pedig annak kell fizetnie, aki a szakonként hivatalosan megállapított időnél tovább marad az iskolapadban.