A tandíj bevezetését 1993-ban a hatpárti konszenzussal elfogadott felsőoktatási törvény mondta ki. Megfizetésének tényleges határidejét előbb az 1994-es választások utánra, majd 1995-re, végül 1996-ra halasztották. A bevezetés tényleges dátumát aztán a Horn-kormány - a Bokros-csomag részeként - előrehozta 1995 szeptemberére. A hallgatóknak a tanulmányi eredményük alapján differenciált tandíjat kellett fizetniük, minimum 2 ezer forintot havonta. Az alaptandíjon felül az intézmények - maximum 8 ezer forintos - kiegészítő tandíjat is szedhettek, illetve szedhettek volna, mert a lehetőséggel nem éltek. Az 1998-as választások előtt az első diploma ingyenességének ígéretével kampányoló Orbán-kormány a tandíjat formálisan nem szüntette ugyan meg, de tandíjmentességet adott az államilag finanszírozott első alapképzésben, az első kiegészítő alapképzésben, valamint az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú képzésben részt vevőknek. Ez a rendszer élt az új felsőoktatási törvény tavaly decemberi elfogadásáig, amelyből kikerültek a tandíjra vonatkozó részek. Az alábbiakban parlamenti tandíjviták jellemző felszólalásaiból válogattunk.

"A tandíjfizetés lehetőséget biztosít az egyetemi tanulólétszám növelésére, az anyagilag hátrányos helyzetű tehetséges diákok hathatósabb támogatására, és ösztönözni fog a jobb eredményre való törekvésre." (Andrásfalvy Bertalan, MDF - 1992. szeptember 22.)

"Közkeletű indoklás, hogy azért kell tandíjat fizetni, hogy a hallgató megrendelői szerepbe kerülhessen. Azonban nemigen vehetjük ezt komolyan, hogyha látjuk, egy intézmény éves költségvetésében a tandíjbevétel alig érheti el körülbelül a 3 vagy az 5 százalékot, miközben bármelyik egyetem vagy főiskola egy jó lobbimunkával vagy helyzetének sanyarúra festésével ennek a többszörösét szerezheti meg." (Pokorni Zoltán, Fidesz - 1994. augusztus 30.)

"Önmagában Magyarországon annak a kérdésnek a felvetése, hogy kell-e tandíj, azt hiszem, nem indokolt: ebben egyetértés van az érintett pártok között. Az egy másik kérdés, hogy mikor kell. Ugye ha éppen be akarjuk vezetni, akkor soha nem kell. (...) Azt a méltányosságot helyre kell állítani, amely jelenleg nem működik Magyarországon: hogy tudniillik ma a korosztályon belül minden hatodik állampolgárnak van lehetősége bekerülni a felsőoktatásba, miközben ennek teljes költségét jelenleg az egész társadalom vállalja." (Horn Gábor, SZDSZ - 1995. április 26.)

"A tandíj egyetlenegy esetben jogos: ha a magyar felsőoktatás egy igen határozott fejlesztésen megy keresztül, és kialakul az a nyugat-európai értelemben vett nyitott kreditrendszerrel rendelkező, a hallgatók jóval nagyobb arányát bebocsátani kész felsőoktatási struktúra, amit sokan ebben a teremben és az országban a felsőoktatási fejlesztési törvénytől várunk. Ha nincs törvény, akkor a tandíj nemcsak értelmetlen közgazdasági értelemben, hanem erkölcstelen is, (...) annak a megnyilvánulása, hogy a hallgatók is járuljanak hozzá valamilyen módon az államháztartás kormány által szükségesnek ítélt stabilizációjához." (Pokorni Zoltán, Fidesz - 1995. május 17.)

"Az a fajta elképzelés, amely nem a tandíj eltörlése, hanem a tandíjmentesség kiterjesztése, tulajdonképpen egy olyan helyzetet fog teremteni, amely eredményeképpen egyáltalán nem azok a rétegek lesznek a kedvezményezettek, amelyekről beszéltünk. (...) Ha tandíjmentesség van, akkor ez azt is jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak alanyi jogon jár nemcsak a közoktatás, hanem a felsőoktatás is. Ez már nem 15-20 milliárdos költségvetési többletet jelent, hanem néhány százmilliárdos vagy ennél is nagyobb összeget." (Horn Gábor, SZDSZ - 1998. június 30.)

"A tandíj szimbolikus ügy volt 1998-ban is, és az ma is. A tandíj eltörlése esélyegyenlőséget jelent, a tandíj esélykülönbséget, esélytelenséget jelent." (Révész Máriusz, Fidesz - 2002. február 26.)

"Ami a tandíj eltörlését illeti, hadd emlékeztessem a képviselő urat, hogy az havi 2 ezer forint volt, majd önök négy éven keresztül nem emelték a hallgatói normatívát, aminek következményeként a hallgatókat havi 3 ezer forint veszteség érte. Ez állítható szembe a 2 ezer forintos tandíj eltörlésével." (Kuncze Gábor, SZDSZ - 2002. december 10.)

"Önöknek a felsőoktatásról állandóan a tandíj jut eszébe. Azt szeretném elmondani itt is, most is, hogy nem lesz tandíj, nem lesz általános tandíj, ugyanakkor viszont szeretném, ha önök is szembenéznének azzal a ténnyel, hogy ma is a hallgatóknak több mint a fele költségtérítést fizet, amely sokkal nagyobb összeg, mint a Horn-kormány idején létező egyszeri általános tandíj." (Arató Gergely, MSZP - 2004. február 24.)

"Nem mi vagyunk, akik tandíjjal riogatunk. Magyar Bálint oktatási miniszter egy konferencián mondta, hogy bizony a tandíj ügyének kérdését nem lehet megkerülni, amikor a magyar felsőoktatás finanszírozásának megújításáról gondolkodunk. Azt, hogy én most ebben az ügyben Magyar Bálintnak vagy Arató Gergelynek higgyek, viszonylag nehezen tudom eldönteni, de kérem, hogy ezt a gyengeséget bocsássák meg nekem." (Szijjártó Péter, Fidesz - 2004. február 24.)