Múlt péntek este önfeledten ünnepelték az emberek Olaszország-szerte a Bagdadban február 4-én elrabolt újságírónő, Giuliana Sgrena kiszabadulását, amikor a római miniszterelnöki palotában csöngött a telefon: az il manifesto baloldali napilap haditudósítóját a repülőtérre szállító autót golyózápor alá vették amerikai járőrök, az akciót vezető titkosszolgálati parancsnok, Nicola Calipari halálos fejlövést kapott, az újságírónő és egy másik titkos ügynök megsebesült. Az akciófilmbe illő tragikus fordulat sokkolta az olasz közvéleményt: politikusok és közemberek pártállásra való tekintet nélkül egyként követelnek magyarázatot a történtekre.

A felelősöket keresve Washington és Róma egyelőre egymásra mutogat. Az amerikaiak azt állítják, az olasz titkosszolgálat nem informálta idejében és kellő részletességgel őket a túszszabadítási akcióról, ezért a repülőtérre vezető, a terroristák által leginkább veszélyeztetett úton a szokásos módon jártak el: miután a Sgrenát szállító, nagy sebességgel haladó, iraki rendszámú Toyota Corolla nem reagált fényjelzésükre, majd a figyelmeztető lövésre, tűz alá vették. Sgrena viszont - aki ismert békeharcos, és kezdettől fogva hevesen ellenezte az iraki háborút - kijelentette, mindebből egy szó sem igaz, őt már túszejtői figyelmeztették, amikor szabadon engedték: az amerikaiak meg fogják próbálni útját állni az akciónak, mert finoman szólva rossz szemmel nézik a különutas olasz túszszabadítási politikát.

Tény, hogy az iraki háborúban hűséges szövetséges Olaszország, fittyet hányva az amerikaiak nemtetszésére, következetesen a maga útját járja elrabolt állampolgárai kiszabadításakor. Titkosszolgálati emberei a szövetségesek kizárásával, sőt megkerülésével tárgyalnak a túszejtőkkel és azok legkülönfélébb politikai erőkhöz vagy akár terrorista csoportokhoz tartozó képviselőivel, és eddig minden alkalommal busás összegeket fizettek a foglyok szabadon engedéséért. Bár ezt hivatalosan nem erősítették meg, például a két segélymunkás lányért, Simona Pariért és Simona Torrettáért 1 millió dollár váltságdíjat adtak tavaly (HVG, 2004. október 9.), most pedig állítólag 7-8 millió eurót perkáltak le Sgrenáért. A módszer, bár többször hatékonynak bizonyult, még olasz lapkommentárok szerint is több súlyos kérdést vet fel: szabad-e akár terroristákkal is egyezkedni, jövedelmező üzletággá tenni az emberrablást, éppen a jól fizető Olaszország állampolgárait kitenni további hasonló megpróbáltatásoknak, vagy más, többnyire magát az iraki népet tizedelő "ellenálló" akciókhoz anyagi hátteret biztosítani?

Az olasz és az amerikai válasz e kérdésekre homlokegyenest ellenkező, és valószínűleg ez vezetett a mostani tragédiához is. Az 50 éves, tapasztalt Calipari, aki már több korábbi túszszabadítást sikeresen levezényelt, nyilván most is nagyrészt a saját szakállára akarta megoldani a Sgrena-ügyet. Feltételezhetően csak az éppen szükséges mértékig vonta be az amerikaiakat - és az irakiakat is, akik ezt most szintén nehezményezik, mert meg, illetve ki akarták volna hallgatni az olasz újságírónőt, mielőtt elhagyja az országot. Mintha megpróbálta volna kicsempészni a frissen szabadult túszt, kíséret, biztosítás nélkül egy egyszerű, bérelt személyautóval szállította őt a repülőtér felé. Legalábbis így látják az amerikaiak, akik azt állítják, ők épp azért létesítettek ellenőrző pontot ezen az úton, mert csak annyit tudtak, egy fontos olasz személyt visznek majd péntek este arrafelé útlevél nélkül, és ezt a missziót akarták biztosítani.

Hogy kiderül-e valaha, ki hibázott, és miért kellett az életével fizetnie az életet mentő olasz titkos ügynöknek, nagy kérdés. Rossz előjel, hogy a háború kitörése óta meglehetősen sok civil áldozata volt az amerikaiak terrormegelőzés címén gyakorolt gyorsreakcióinak. Hasonló körülmények között halt meg például 2003 novemberében a magyar Varga-Balázs Péter és - éppen a múlt pénteken - egy bolgár újságíró is. Washington, bár sűrű sajnálkozások közepette, ez idáig mindig elhárította a felelősséget, az ügyek komoly kivizsgálása rendre elmaradt. Most azonban talán fordulhat a kocka: barátság ide, barátság oda, az olasz közvélemény és a politikusok egybehangzóan követelik az ügy teljes feltárását, aminek egy részét Róma veszi kézbe. Hétfőn bejelentették, hogy lefoglalták és biztos helyre szállították a Toyotát, megszerezték Calipari egyik mobiltelefonját, és keresik a másik kettőt, amely nála volt, hogy a hívások és beszélgetések ellenőrzésével rekonstruálják a péntek este történteket.

VÁSÁRHELYI JÚLIA