Jogi és üzleti fogások egész arzenálját vetette be a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű (VSZ), hogy megtorpedózza az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. által ellene indított pert. A Diósgyőri Acélművek (DAM) Rt. 1998 végi magánosításához kötődő jogvita tétje közel 3 milliárd forint, amit az ÁPV Rt. kötbér, bánatpénz és késedelmi kamat címén próbál behajtani a kassai cégen. A történet előzménye dióhéjban: a VSZ 1999 januárjában írta alá az ÁPV Rt.-vel a DAM Rt. privatizációjáról szóló szerződést, amelyben 1999 áprilisáig három részletben 4,5 milliárd forint tőkeemelésre kötelezte magát azzal, hogy amennyiben ezt nem teljesíti határidőre, az ÁPV Rt. 1,5 milliárd forintos kötbért szabhat ki. Azt is vállalta, hogy 10 évig folyamatosan működteti a DAM-ot, s ha ezt megszegi, 540 ezer dollár bánatpénzt köteles fizetni. Csakhogy a VSZ-nek időközben pénzügyi gondjai támadtak, így a tőkeemelés utolsó részletét 1999 áprilisa helyett csak augusztusra nyögte ki, s csupán egy évig tudta működtetni a DAM-ot: a diósgyőri cég ellen 2000 tavaszán felszámolási eljárás indult (HVG, 2000. február 5.).

Hosszú alkudozás után az ÁPV Rt. 2002 áprilisában indította meg a pert a VSZ ellen a szerződésben megjelölt, a bécsi kereskedelmi kamara mellett működő választottbíróságon. A VSZ, hogy a számára várhatóan kedvezőtlen döntésnek elejét vegye, a már rég kimúlt KGST egyik, szerinte máig érvényes passzusát ásta elő. Azt állítja, a döntés nem az osztrák választottbíróság hatáskörébe tartozik, mivel a KGST-tagországok egy 1973-as egyezményben úgy állapodtak meg, hogy vitás ügyeik az alperes tagország kereskedelmi kamarája mellett működő választottbíróság elé kerülnek; ezzel a VSZ megpróbálta hazai pályára terelni az ügyet. Bár a magyar kormány az egyezményt 1993-ban egy országgyűlési határozattal felmondta, a VSZ úgy véli, ez érvénytelen, mivel a határozatot az Orosz Föderációhoz juttatták el, amely a VSZ jogértelmezése szerint nem lehet letéteményese a jogutód nélkül megszűnt KGST Titkárságnak. A VSZ szerint erről a magyaroknak az egyezményt aláíró valamennyi országot hivatalosan értesíteniük kellett volna. Eme érvelést nyomatékosítva idén nyáron a VSZ jogi eljárást kezdeményezett Pozsonyban az osztrákok hatásköri hiányának megállapítására.

A kassaiak mindenképpen biztosra akarnak menni, így tavaly decemberben megjelent a színen a VSZ legnagyobb, a részvények mintegy 60 százalékát birtokló tulajdonosa, a Penta Group is (a VSZ már csupán vagyonkezelő holdingként működik, az acélgyártást és tucatnyi leányvállalatát 2000-ben önálló cégbe szervezte, amelyet az amerikai US Steel vásárolt meg). A Penta idén decemberben hirdetéseket adott fel néhány magyar lapban, miszerint az ÁPV Rt. "iránt" fennálló - például a gázközművekre vonatkozó önkormányzati - követeléseket vásárolna fel. Noha az ügylet célja aligha lehet más, mint hogy az eredeti összegek töredékéért megszerzett követelésekkel a kezükben peren kívüli egyezségre kényszerítsék az ÁPV Rt.-t, ezt Andrea Straková, a Penta Group píárigazgatója a HVG-nek cáfolta. Mint a HVG pozsonyi tudósítójának elmondta, cége csupán megbízója számára tevékenykedik, amely tőlük függetlenül intézi majd a továbbiakat az ÁPV Rt.-vel. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) azonban másként értelmezi a történteket: december közepén jogosulatlan pénzügyi tevékenység és pénzmosás gyanúja miatt feljelentést tett a Penta Group ellen az Országos Rendőr-főkapitányságon. Gulácsi Ferenc, a PSZÁF sajtófőnöke a HVG-nek elmondta: miután a Penta Groupnak Magyarországon nincs engedélye, nemcsak a tevékenységük jogszabályellenes, hanem az esetleg megkötött követelésvásárlási szerződések is érvénytelenek. Mi több, miután nem tudni, hogy az engedély nélkül végzett tevékenységhez milyen forrásból származó pénzt használ a cég, felvetődik a pénzmosás gyanúja is.

Az ÁPV Rt. mindenesetre kemény ellenféllel találta magát szembe. A Penta Group Szlovákia egyik legbefolyásosabb pénzügyi csoportja (HVG, 2003. május 17.), s az elmúlt években több olyan üggyel hívta fel magára a figyelmet, amelyben privatizált szlovák társaságok tevékenységét támadta meg jogi úton, peren kívüli megállapodásra vagy éppen a cégek feletti ellenőrzés átadására késztetve ellenfeleit: 2001 tavaszán például így szerzett meghatározó befolyást két szlovák befektetési alapban. Az ÁPV Rt.-hez is megérkezett a peren kívüli ajánlat: a VSZ a 3 milliárdos követelésnek csupán töredékét, hozzávetőleg 140 millió forintot ajánlott fel a DAM-tőkeemelés késedelmes teljesítése címén, valamint megtérítené a jogi eljárás valamennyi költségét. Az ÁPV Rt. igazgatósága januárban veselkedik neki ismét az ügynek: arról kell döntenie, elfogadja-e a VSZ - amely szlovák lapinformációk szerint ráadásul milliárdos veszteségei miatt felszámolás elé néz - inkább szépségtapasznak tűnő ajánlatát, vagy már saját renoméja miatt is folytatja a hosszadalmas és kétes kimenetelű pereskedést.

MINK MÁRIA