A mára több mint negyven vállalatot magában foglaló Indusztrialnij Szojuz Donbassza (Donbasszi Ipari Szövetség, ISZD) 1995-ben jött létre több állami vállalat, intézet és magáncég összeboronálásával, tevékenysége a vas- és acélipar mellett a gépiparra, a szénbányászatra és a földgázkitermelésre is kiterjed. Az egyik legnagyobb ukrán cégnek számító ISZD 2003 első fél évében 635 millió dollár értékű terméket állított elő, míg azon cégek összforgalma, amelyekben az ISZD valamilyen arányban részesedik, 2002-ben 2,8 milliárd dollárt tett ki. 2003 első fél évében az ISZD 31 millió dolláros adózás előtti nyereséget ért el. A csoport jelentőségét mutatja, hogy 2002-ben a hozzá tartozó cégek állították elő az Ukrajnában gyártott nyersvas, acél és hengerelt készáru mintegy harmadát. A cég egyébként nem csak Magyarországon nyomul: részt vesz a lengyelországi Huta Czestochowa privatizációs tenderén is.

Az ISZD létrehozásában kiemelt szerep jutott a politikai megfontolásoknak: a szénben és vasércben gazdag kelet-ukrajnai Donyec-medence politikai és gazdasági elitje részben e konglomerátum révén kívánta megszilárdítani a térség fölötti ellenőrzését, és igyekezett beleszólást nyerni a volt szovjet tagköztársaság irányításába. A másik két klánnal, a Viktor Medvegycsuk elnöki kabinetfőnök nevével fémjelzett kijevivel, illetve a Leonyid Kucsma elnök veje, Viktor Pincsuk vezette dnyepropetrovszkival vívott harcban jelenleg a donyecki tűnik a legerősebbnek. A tavaly novemberben kinevezett miniszterelnök, Viktor Janukovics volt donyecki kormányzó a klán egyik vezetője, és a politikus közeli kapcsolatban van az ISZD-t ellenőrző leggazdagabb ukrán oligarchával, a klán fővezérének tartott, elemzők szerint közel 2 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Renat Ahmetovval. A tatár nemzetiségű, 37 éves Ahmetov 1996-ban vette át az üzleti csoport nem hivatalos vezetését, miután máig ismeretlen tettesek megölték az addig a donyecki klán vezetőinek számító két üzletembert, Ahat Bragint, majd Jevhen Scserbanyt. Kijevi beszámolók szerint az 53 éves Janukovics indulni kíván a 2004 októberében esedékes ukrajnai elnökválasztáson, és ha az ország nyugati részében is sikerül megnövelnie médiatámogatottságát, jó esélye van a győzelemre. Elemzők szerint, amíg a donyeckieké a vezető szerep, gyakorlatilag nincs esély az elavult szénbányászat átszervezésére, hiszen a komoly állami támogatással működő bányavállalatok számítanak a klán egyik fő anyagi támaszának.

A Dunaferr-re az ISZD-vel együtt pályázó Duferco holdingot 1979-ben hozta létre jelenlegi fő részvényese, az olasz Bruno Bolfo. Az elnök-vezérigazgatóként tevékenykedő Bolfo vezetésével az egykor amerikai, ma svájci központú Duferco az első időkben főként vas és acél késztermékek, illetve alapanyagok kereskedelmével foglalkozott, ám az utóbbi években több gyártóüzemet is felvásárolt. Az új szerzemények között van a belgiumi La Louviere, az amerikai Farrell és a macedóniai Makstil.

A Duferco és az ISZD együttműködése nem új keletű: a két cég hét éve vette fel egymással a kapcsolatot, és 2003 szeptemberében a Duferco és az ISZD elhatározta a két cég kereskedelmi hálózatának egyesítését. A Duferco, amely 2002-ben már 4,6 millió tonna acélterméket állított elő a tulajdonában lévő üzemekben, 5,5 millió tonna alapanyagot, illetve 7,5 millió tonna készárut értékesített, és 2,75 milliárdos forgalom mellett mintegy negyvenmillió dolláros adózott nyereséget ért el.

NÉMETH ANDRÁS