Kozma Orsi Quartet lemezbemutató
május 16., Millenáris Teátrum

Az elmúlt években leggyakrabban saját elektronikus popzenei produkciójában lehetett hallani, amihez képest nagy – de univerzális adottságait ismerve egyáltalán nem váratlan – stílusváltást jelentett a kvartettjével nemrég felvett Hide and Seek című akusztikus jazz-album. Ennek bemutatóját tartották május 16-án, a Millenáris Teátrumban.

A koncert az elhúzódó hangbeállás miatt több mint félórás késéssel kezdődött, de ha ez volt az ára annak, hogy olyan legyen a hang, mint amilyen végül is lett, akkor simán megérte. A vonósnégyessel és három vendéggel kiegészült zenekar végig olyan tökéletesen szólt, ahogy azt magyar produkció esetében ritkán lehet hallani. A hangszeresek is szinte kötelező jelleggel nyújtottak kifogástalan teljesítményt, hiszen a dobos Mohay András, a bőgős-basszusgitáros Hárs Viktor és a zongorista Cseke Gábor mind nemzetközi kaliberű, összeszokott zenészek. A lemez – és ebből következően a koncertprogram – egyik fő erénye, hogy nagyrészt eredeti szerzemények alkotják, hiszen ha egyszerűen csak annak demonstrálása lett volna a cél, hogy Orsi szólistaként is hibátlanul énekel akusztikus jazzt, akkor nyilván könnyebb út lett volna standardekből összeállítani az anyagot. Ezzel együtt a hangszerelések lehettek volna egy kicsit bátrabbak és kevésbé jólfésültek, valahogy úgy, mint azt a zárószám, a Night in Tunisia erős kontrasztokra épülő feldolgozása demonstrálta.

Talán volt, akit meglepett, hogy Orsi a gitáros Oláh Szabolcs mellett két énekesnőt hívott vendégnek, kis adalékot szolgáltatva ezzel a bevezetőben leírt gondolataimhoz. Az énekesnők legtöbbje ugyanis bárkit hamarabb hívna vendégnek a lemezbemutatójára, mint pont egy másik énekesnőt, nemhogy mindjárt kettőt is. Pedig Szalóki Ági és Harcsa Veronika jelenleg a magyar zenei élet (feltéve persze, hogy létezik még egyáltalán ilyen) legmagasabbra értékelt énekesei közé tartoznak. Az Orsival előadott duettjeik talán még jobban sikerültek, mint a lemezen hallható verziók, Orsi fényesebb hangja tökéletesen működött együtt Ági és (még inkább) Vera sötétebb hangszínével.

Ha hagyott valami hiányérzetet az este, akkor az egy lélektani nüansz volt: nekem úgy tűnt, mintha Orsi kissé feszült lett volna a koncert első felében. Ezt valószínűleg nem sokan vehették észre, mivel az előadás ettől még hibátlan volt, csupán arról volt szó, hogy nem éreztem felhőtlennek Orsi hangulatát. Talán a megkésett kezdés lehetett az oka, vagy egyszerűen csak annyi, hogy még mindig nem hiszi el feltétel nélkül, amit szólistaként bizonyított és elért. Mindezt leginkább a társakkal való kommunikáció hiányából lehetett csak érezni, amit a vendégek érkezése oldott fel. Ági és Vera hozták meg azt a hangulatot, amelyben Orsi is fel tudott oldódni, és ami azután megmaradt a koncert végéig. Remélhetőleg egyszer annyira tartós lesz ez a hatás, hogy a következő nagy koncertje már eleve így kezdődhet.

Huszár Endre
Gramofon Zenekritikai Műhely