- Amikor a Kiccsaj meg a malacot beválasztottuk a 100-ba, sokan rácsodálkoztak: egy fordítás a nevezettek között? A Kiccsaj azonban csak részben fordítás, egy másik részben magyarítás, és egy kis részben – lásd a goldenblogos rajzokat – pedig önálló tartalommal felruházott képregénycsík. Ráadásul a szerző, Chris Bishop oldalán is kint vagy, mint magyar verzió. Milyen a kapcsolatod a szerzővel – baráti vagy jogi? Tud ezekről a magyarításokról?

Chris Bishop (becherpig)

- Az első néhányat magánszorgalomból fordítottam le még tavaly decemberben, majd megcsináltam neki a blogos oldalt. Valamikor a tavalyi év végén írtam Chris Bishopnak, hogy (utólagos engedelmével) nekiálltam magyarítani a zseniális sorozatát. Tetszett neki és több magyar látogató üzente neki, hogy jónak találja a fordítást. Ha jól emlékszem, tavasszal tett meg "hivatalos" oldalnak. Chris amúgy nagyon kedves fickó, kéthetente váltunk levelet.

- Az eredeti képregényekben feltűntek már Bush-ellenes utalások, amelyek a magyar változatban Fidesz-fricskák lettek. Mi a könnyebb, saját poént találni egy képsorra vagy megpróbálni átültetni magyarra az eredeti angol poént?

- Az említett képsorban republikánus pólóban szerepelt valaki. Elképesztőnek tartottam a vitát, ami a magyar változat Fideszes megfelelője miatt alakult ki. Sok látogatónak semmi humorérzéke nem marad, ha a politika kerül szóba. Nem Fidesz-ellenesnek szántam, de a republikánusokhoz közelebb áll a Fidesz, mint az MSZP. Még egy hasonló eset volt, a pápa halála utáni rész, amiben a malac a szentatya süvegében jelent meg, amit az e-bay-en szerzett be.
A kérdés második felére visszatérve: az alap az, hogy megpróbálom az angol (illetve amerikai) poént 'áthozni', ami a visszajelzések szerint általában sikerül is. De sokszor nem, vannak részek, amikkel nem tudok megbirkózni, például, mert annyira jellegzetesen amerikai kultúrkörből táplálkozik, aminek magyar megfelelője nincs, legalábbis én nem találok. Néhány részt egyszerűen nem is értek, de megnyugtat, hogy az eredeti oldal látogatói is csak találgatnak sokszor. A legszebb része a magyarításnak az, amikor egyetlen szón gondolkodsz napokig, és aztán beugrik a tutkó kifejezés.

- Ezek szerint bújod az eredeti sorozat fórumait, kommentfalait, és az értelmezéseket is megpróbálod beépíteni a magyarításba. Ez már közel áll a fanatizmushoz.

- Az eredeti fórumból általában csak azokat a hozzászólásokat olvasom el, amelyik részekben bizonytalan vagyok.

- A malacon kívül egy fotó- és egy közös bloggal is szerepeltél a Golden Blog 100-as listáján, emellett egy személyes naplót is vezetsz. Vannak sorrendek a blogok között? Például: ha kevés időd van a frissítésre, melyik frissüljön előbb? Melyik áll a szívedhez a legközelebb?

A közös blog egy kétheti rádióműsorunk kiegészítése, és főleg egy műsorvezető társam érdeme. Már a fotóblogom jelölésén is nagyon meglepődtem, a helyezésén pedig végképp. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretik. Rengeteg sokkal jobb fotós blogot tudnék mondani. És az is vicces, hogy tulajdonképpen fényképezőgépem sincs.
Amúgy még a Kiccsajmegmalac előtt illusztráltam egy Hasek novellát, a Balabán, a rútak rútja címűt, amit blogként, naponta publikáltam. Helyes volt, ahogy többen szurkoltak a főszereplőnek, de a végét nem változtathattam meg. Ám a legkedvesebb természetesen a személyes naplóm. Mostanában néha azon gondolkodom, egy komolyabb bejegyzést oda, vagy a közösbe posztoljak. Hiába, a bőség zavara...

- Ennyi blog mellett már biztos nem futja egy – hard-core bloggerek körében nem ritka – titkos webnaplóra. Egy olyanra, amiről a legközelebbi barátaid sem tudják, hogy te írod… Vagy?  

- A sajátomról sem tudott - egy barátomat leszámítva - senki, míg egy év után fel nem fedezték. A már említett műsorvezető társam az elromlott borotváját akarta szervizeltetni, és akkor akadt rá a blogomra, amikor a Google másodikként hozta a blogot. De mivel mindenkivel kapcsolatban vállalom, amit írok róluk, ez eddig nem okozott gondot. És igen, elkezdtem én is egy nem publikus naplót, de csak rövid ideig tartott, egy boldogtalan lelki periódusomban. Aztán befejeztem; a személyes naplómban úgyis nyíltan írok mindenről. Amúgy is megdöglünk mind :)

- Ráadásul a malacok legtöbbször nem is várják meg a természet hívószavát, valahogy mindig előbb éri utol őket a kés. Tényleg, honnan ez a motívum, ami minden blogodon megjelenik?

- Eredetileg nem akartam felfedni az addig használt netes nevemet, ezért használtam a becherpiget. A Becherovka gondolom érthető, a malacok pedig rendkívül érzékeny, csodálatos állatok, akikkel kegyetlenül elbánt a természet: azok szúrják őket szíven, akik addig becézgették őket nap mint nap. Az "úgyis megdöglünk mind" jelmondat pedig egy olyan alapvetés, amivel nehéz lenne vitatkozni. Ám előtte talán még megnézhetjük Görögországot ;)