A nyugdíjas éveket meghatározó megtakarítás és befektetés mindenkinek az egyik legkomolyabb pénzügyi döntése. Fontos, hogy legyen erre hajlandósága, és persze lehetősége. Ma már ugyanis axióma, hogy öngondoskodás nélkül – kevés kivételtől eltekintve – csak nagyon keserves nyugdíjas évekre lehet számítani.

Az öngondoskodás – vagy nevezhetjük előtakarékosságnak is – elkerülhetetlen ahhoz, hogy el lehessen kerülni az életminőség zuhanásszerű romlását. Arra azonban, hogy a nyugdíjas éveket is az aktív időszakhoz hasonló életszínvonalon lehessen pergetni, reálisan inkább azoknak van esélyük, akik még “termelő” pályafutásuk első felében, de még jobb, ha első harmadában elkezdenek takarékoskodni a nyugdíjas időkre. Annak ugyanis, aki ennek csak később fog neki, havi jövedelmének már-már irreálisan nagy részét kellene félre tennie.

Az sem jelent azonban teljes biztosítékot az anyagilag nyugodt öregkorra, ha gondosan megtervezve, időben elkezdve, hónapról hónapra csinos összegeket teszünk félre. Bármikor beüthet ugyanis egy nem várt baleset, betegség, ami a havi jövedelem szinte azonnali, jelentős csökkenését is okozhatja, táppénzre kényszerülünk, az orvosi kezelés is elvihet egy halom pénzt, vagyis nem marad arra, hogy még félre is tegyünk belőle. Mit lehet kezdeni ezzel a kockázattal, ki lehet-e védeni?

Bár egy ilyen helyzet több mint bonyolult, akár többféle megoldási stratégia és lehetőség közül is lehet választani. Egy közös bennük: még korábban kellene elkezdeni a spórolást és még több pénzt kell(ene) félre tenni. Nemcsak az állami nyugdíj kiegészítését kell ugyanis pénzügyileg menedzselni, hanem valamilyen további megtakarítási módozatot is, ami épp az ilyen, nem várt események során tud finanszírozási segítségként működni.

Tekintve, hogy egy-egy gyógykezelés költségvonzatát nagyon sok tényező befolyásolhatja, ebben az esetben számszaki becsléseket bajos lenne tenni, inkább a rendelkezésre álló lehetőségeket próbáljuk mutatni.

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál két megoldás van, ha valaki részben elvesztené a munkaképességét vagy károsodna az egészsége:

• ha olyan mértékű az egészségkárosodás, hogy a biztosított rokkantsági ellátásra lesz jogosult az államtól (ennek mértéke attól függ, milyen biztosítási jogviszonya volt, és mekkora az egészségkárosodás mértéke), akkor igényelheti az önkéntes nyugdíjpénztártól, hogy fizesse ki számára a számláján felhalmozott pénzt nyugdíjszolgáltatásként. Ez független attól, hogy a nyitáshoz képest a 10 éves várakozási idő letelt, vagy sem, ráadásul a kifizetés ebben az esetben is adómentes lesz
• ha a munkaképesség legalább 50 százalékban romlik, vagy az egészségkárosodás legalább 40 százalékos, és ebben 1 évig nem várható javulás, akkor rendelkezhet úgy a biztosított, hogy a számlája egyenlegét átvigye egy egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba.

Persze ez egyben azt is jelenti, hogy a nyugdíjra félretett pénzt gyorsabban és korábban élheti fel, ami mindenképpen plusz kockázatot jelent.

A nyugdíjbiztosításoknál és a hagyományos kockázati biztosításoknál vagy a csomagban szerepelhet biztosítás ilyen esetekre, vagy lehet választani külön ilyen extrát a csomagba, nagyobb havidíj megfizetéséért cserébe (lehetnek olyan akciók, ahol ingyenesen vagy akciós díjjal ki lehet egészíteni a védelmet a tartós munkanélküliség vagy megrokkanás esetére). Aki tehát biztosra szeretne menni, kis plusz befektetéssel megúszhatja azt, hogy a bajnak – ha már beütött – legalább ezt a következményét elkerüljön. Ráadásul az önkéntes pénztárral szemben, a nyugdíjbiztosításnál attól sem kell tartania, hogy túl gyorsan felélni a pénzt, amit idősebb korára próbált gyűjteni.