Negyven darab Eurofighter Typhoon vadászrepülőgépet vásárol Németországtól Törökország – írja a török forrásokra hivatkozó Army Recognition. A régóta érlelődő vásárlást hosszas tárgyalások előzték meg, amelyek végére az tett pontot, hogy a jóváhagyást igénylő szereplők közül végül Berlin is rábólintott az alkura. Mindez jelentős fordulatot jelent a török–európai kapcsolatok terén.

Az Eurofighter közös európai projekt, így a konzorciumi partnerek mindegyikének egyetértésére szükség volt ahhoz, hogy zöld jelzést kapjon a tranzakció. A repülőgépet a kontinens hadiipari nagyágyúinak hozzájárulásával fejlesztették és készítették, több spanyol, olasz, brit és német védelmi ipari cég közös munkájának gyümölcse az eszköz, köztük az Airbusé, a BAE Systemsé és a Leonardóé.

Ankara még 2021-ben jelezte, hogy szívesen modernizálná Typhoon típusú gépekkel a légierejét, ám a már az akkor meglévő német aggályok lelassították a folyamatot. Berlin egyebek mellett emberi jogi kérdésekre és a szíriai török katonai műveletekkel kapcsolatos aggodalmakra hivatkozva tartózkodott az eladás támogatásától, majd további nézetkülönbséget hozott Ankara Gáza-politikája.

Az enyhülésnek a múlt hónapban már mutatkoztak az előjelei, akkor a Recep Tayyip Erdogan török elnökhöz Isztambulba látogató Olaf Scholz kancellár jelezte, feloldja a katonai exportra vonatkozó korlátozásokat, amelyeket Törökország 2016-os észak-szíriai szárazföldi offenzívája után vezettek be. Scholz a Törökországba irányuló konkrét szállításokat és a védelmi export növekedését ígérte.

A török légierő az 1980-as évek óta F-16-os vadászgépeken alapszik, azóta több mint 240 darab állt Ankara szolgálatba a típusból. Ám a közel fél évszázada bemutatott vadászgépek modernizációja és cseréje régóta tervben, ám a Typhoon csak a második számú alternatíva volt.

Ankara kezdetben F-16-osainak korszerűsítését vagy ötödik generációs F-35-ösök beszerzését fontolgatta, ám Törökország részvételét 2019-ben felfüggesztették F-35-ös programban az Egyesült Államokkal fennálló diplomáciai feszültségek miatt. A probléma tárgya az volt, hogy Ankara orosz Sz-400-as légvédelmi rendszereket vásárolt. Az ötödik generációs amerikai vadászgép és az ez ellen potenciálisan használható legmodernebb orosz légvédelmi eszköz ugyanazon kézbe kerülése Washington szerint amerikai nemzetbiztonsági szempontból kritikus információkhoz juttatta volna Törökországot. (A két ellenséges oldalon megtalálható eszköz egymáshoz való viszonya és érintkezési adataik Oroszország számára is fontos információ lehet.)

Törökország hiába kérte, hogy vegyék vissza a F-35 programba, az amerikai adminisztráció vonakodott, sőt míg a törökökkel rivalizáló Görögország számára megígérte az új gépeket, addig Ankarának csupán további F-16-osok eladását engedélyezte. Mindezek után Eurofighter Typhoon megfelelő alternatívaként merült fel, amihez Washington helyett „csupán” a négy európai nagyot kellett meggyőznie.

A negyedik generációs F-16 továbbra is sokoldalú, gazdaságos és hatékony vadászgép hagyományos feladatokra, beleértve a földi támadást és a légvédelmet, de a lopakodó képesség és fejlett észlelőrendszerek hiánya miatt kevésbé alkalmas a modern, nagy intenzitású hadviselési környezetben. Ezzel szemben az Eurofighter kiválóan teljesít nagy hatótávolságú harcokban, és képes levegő-föld feladatok végrehajtására. Elsősorban légvédelmi feladatokra optimalizálták, ahol a távoli célok felderítésének és támadásának képessége a kulcsfontosságú.

Előreláthatólag a két típus egy darabig együtt fog létezni a török légierőben. A gazdaságosabb és könnyebben manőverezhető F-16 sokoldalú, költséghatékony műveletekre alkalmas, míg az Typhoon fejlett rendszereivel és ellenséges környezetben való bevethetőségével a magas intenzitású feladatokhoz előnyös.