„Egymás meggyőzésének az esélye csekély” – csupán ezzel a mondattal utalt Varga Mihály pénzügyér arra a szóváltásra, amelyet Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a tegnapi, erősen kormánykritikus előadása váltott ki, s amire Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója azzal reagált: az elnök mandátumának lejártáig, vagyis a 2025 márciusáig már „guggolva is kibírjuk”.

A pénzügyminiszter a viszontválasz helyett visszafogott helyzetértékelést adott, amelyet – az ő szóhasználatával – óvatos optimizmus hatott át. Az a cél, hogy a magyar gazdaság térjen vissza abba a növekedési tartományba, amelyben a pandémia előtt volt.

A magyar gazdaság úgynevezett potenciális, azaz egyes tényezők alapján számított növekedése jónak mondható, 3,2 százalék körül van, szemben a német gazdaság 0,8 százalékos mutatójával. Idén még a tényleges növekedés ez alatt marad, 1,5 százalék körül alakul, bár ezt sem szabad lebecsülni, mert az európai mezőnyben elég jó, „az első tízben van”, de jövőre már 3,5 százalékkal nőhet a hazai GDP. „Szeretnénk ennél is optimistábbak lenni” – fűzte hozzá.

Folytatódik a költségvetési konszolidáció, vissza kell térni a GDP-arányosan 3 százalék alatti hiányhoz – jelezte a célt, de felvillantotta azt a dilemmát is, hogy a deficit csökkentése mellett lesznek jövőre extra kiadások is: folytatódik a pedagógusbérek emelkedése, az elhalasztott állami beruházásokat be kell indítani, nő a gyermekek után járó adókedvezmény, bővülnek az otthonteremtési támogatások. Mindemellett a gazdaságban szükség van célzott támogatásokra, bár ennek kereteit a költségvetési konszolidáció korlátozza. Az ideinél nagyobb mozgásteret a kamatkiadások mérséklődése nyújthat.

Varga azzal érvelt, hogy a pandémia után Magyarországon számottevően javult az államháztartás helyzete, 2020 óta már eddig is mérséklődött a hiány. A pandémia előtt, csaknem egy évtizeden át folyamatosan csökkent az államadósság rátája; ha egyszer már képesek voltunk erre, miért ne sikerülne ismét, nehezebb körülmények között is? – vetette föl a politikus.

Eredménynek tartja, hogy Magyarország fizetőképessége egyetlen pillanatra nem került veszélybe; az államadósság finanszírozásának stabilitást ad, hogy az állampapírok 25 százalékát a lakosság vásárolta meg. Ötven százalék intézményi befektetők kezében van, a további 25 százalék pedig devizatartozás. Ezt Varga csupán célként jelölhette meg, mert a devizaadósság jelenleg közel van a 30 százalékhoz. A Japánban a minap kibocsátott, úgynevezett szamurájkötvényt és a korábbi kínai kötvényt azzal indokolta, szükség van a jelenlétre az ázsiai piacon is, hogy legyen hová fordulni, ha a hagyományos piacokon zavar támad.   

A lakosság jövedelmi helyzete javul, a keresetek vásárlóereje tíz hónapja nő, a fogyasztás viszont nem követi ezt a tempót. A háztartások előbb visszaépítik azokat a megtakarításaikat, amelyeket az infláció elvett tőlük, de a megtakarítások növekedése jó hír. Ha a kamatkörnyezet változik, csökkennek a kamatok, akkor élénkülni fog a fogyasztás is, a lakáscélú hitelezés máris fellendülőben van – talált bizakodásra okot adó motívumot.

Tavaly 13 milliárd euró működőtőke érkezett Magyarországra – lepte meg egy eddig nem hallott adattal a közönséget, de ahhoz, hogy ennek a kedvező következményei megmutatkozzanak, a külső környezetnek javulnia kell. Momentán kockázatot jelent a kínai hitelpiac gyengélkedése, a magyar export fő piacát jelentő Németország gazdasági modellje válságba került, nem múltak el még az inflációs félelmek, a nyersanyagárak hektikusan alakulnak, ha a regionális konfliktusok éleződnek, megugranak az árak, az autóipar technológiai átállása nem lesz gyors, és nehezen megy, az USA, Kína és az EU kereskedelmi kapcsolatait a lekapcsolódás veszélye árnyékolja be – sorolta. Viszont a kamatpálya a várakozásoknál kedvezőbben alakulhat, tette hozzá, és ha ez bekövetkezik, az valóban csökkentheti a költségvetés terheit.

A magyar gazdaság növekedési esélyeire vonatkozó óvatos optimizmusát a következőkkel indokolta:

• A reálbérek 9-10 százalékkal nőnek, oldódnia kell a lakosság óvatoskodásának, előbb-utóbb javulni fog a fogyasztás,
• a gazdaságpolitika a kis- és középvállalkozási szektorra koncentrál majd, amelynek a likviditása jó, vagyis kevesebb pénzügyi ösztönzőre lesz szükség,
• az állami kiadások csökkenése folytatódik, vissza kell térni a feszes fiskális pályára, a GDP-arányos hiány 3 százalék alá fog csökkenni, és nem csupán az uniós túlzottdeficit-eljárás miatt; ez az érdekünk,
• élénkül a kereslet a hazai termékek iránt,
• a kamatcsökkentéssel olcsóbb lesz a hitelezés.

Vagyis a feszes monetáris és a feszes költségvetési politika segíteni fogja a növekedést – összegezte Varga Mihály. A növekedés forrásait tehát az élénkülő fogyasztás, a beinduló nagyberuházások, az olcsóbb hitel, a kiépülő kapacitásokkal bővülő export adja majd. A kormány ehhez a fiskális egyensúlyt, a célzott gazdasági programokat és a humántőke fejlesztését adja hozzá. „A helyzet derűre ad okot, bár a háború nem ért véget, indokolt az óvatosság a gazdaságpolitikában is” – zárta előadását.

Az elemzők és a bankárok tegnap ennél jóval pesszimistább prognózisokkal álltak elő. Varga Mihály optimista jövőképe harmonikus együttműködést feltételez a gazdaság legfőbb irányítói között, holott a kapcsolatukat egyre mélyebb konfliktusok jellemzik. Nagyon sok múlik azon, kit jelöl jövőre Orbán Viktor a jegybank élére. Az eddigi jelek alapján erre annak van a legnagyobb esélye, aki hajlandó a mostaninál merészebb kamatcsökkentésre, a vállalkozások jegybanki eszközökkel történő támogatására, illetve a harmonikus együttműködésre a kormányfővel. Borítékolhatóan vannak ilyen önjelöltek, nem is kevesen.