„Több állami és uniós támogatásra lenne szükség, és védővámokra az európai ipar fejlődése érdekében” – jelentette ki Mario Draghi, aki hamarosan benyújtja versenyképességi jelentését Brüsszelben. Mit javasol Draghi? Szorosabb gazdasági integrációt az Európai Unióban. Erre nagyon kell figyelnie Washingtonnak is – írja a Politico, arra utalva, hogy egy 450 milliós gazdasági közösség komoly vetélytársa lehet a 330 milliós Egyesült Államoknak. Csakhogy az uniós piac egyáltalán nem integrált, nincsenek olyan nagyvállalatok és bankok, amelyek ki tudnák használni a nagyságból adódó előnyöket, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában – mutat rá Olaszország volt miniszterelnöke, aki ma is tanácsokat ad utódjának, Giorgia Meloninak. Draghit az Egyesült Államokban is sokra tartják, hiszen egyik diplomáját a MIT-n szerezte meg, és dolgozott a Goldman-Sachsnak is.

A 76 éves olasz pénzügyi szakember azzal indokolta vállalását, hogy az Európai Unió végképp lemarad a globális versenyben, ha nem indul meg gyorsan a gazdasági integráció felé. Emmanuel Macron francia államfő lelkesen támogatja Mario Draghi elképzeléseit, csakhogy Franciaországban a politikai helyzet meglehetősen kaotikus, a francia befolyás nem elég erős Brüsszelben ahhoz, hogy a tagállamok többsége elfogadja Mario Draghi merész javaslatait: ezek közös uniós pénzügyi alapok létrehozását célozzák az ukrajnai háború finanszírozására, a zöld átállásra, Európa digitális lemaradásának csökkentésére. Ezeket az uniós pénzügyi alapokat pedig közös uniós kölcsönből finanszíroznák. Egy ilyen volt már, a 750 milliárd eurós helyreállítási alap a Covid idején, de nagy kérdés, hogy meglesz-e a közös politikai akarat egy következő uniós hitelfelvételre.

„Draghinak érvekkel kell meggyőznie a tagállamok állam és kormányfőit, hogy érdekükben áll ez a reform” – mondja a Centre for European Reform vezető közgazdásza, aki Draghi elnöksége idején az Európai Központi Bankban dolgozott. „Azt hiszem, éppen azért kérték fel erre a nehéz feladatra épp Mario Draghit, mert ő képes lehet erre” – hangsúlyozza Sander Tordoir, utalva arra, hogy annak idején az olasz szakember volt az, akinek sikerült kihúznia a bajból a szuverén adósságválságok miatt nehéz helyzetbe került eurót.

Milyen hatása lehet ennek az USA-ra? Mario Draghi a versenyképességi jelentésben épp arra hívja fel a figyelmet, hogy Biden elnök zöld csomagja sok európai céget elcsábít az Egyesült Államokba, épp ennek ellensúlyozására kellene az Európai Unióban hasonló iparfejlesztési csomagot elfogadni, még akkor is, ha ez ellenkezik a szabályokkal. Mind az USA, mind Kína túllép a szabályokon, és hatalmas állami támogatást nyújt az exportképes cégeknek. Erre hivatkozva alkalmaz Joe Biden 100%-os védővámot a kínai elektromos autókra. Ezt követte az Európai Unió is, amely, ha szerényebb mértékben is, ugyancsak védővámokkal igyekszik fékezni a kínai elektromos járművek rohamát. Csakhogy Kína, amely ma már a világ legnagyobb autós piaca és legnagyobb autóexportőre, jelezte: 25%-os védővám sújthatja az európai elektromos autókat Kínában.

Az Európai Unió két tűz között van, ráadásul a legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, míg a legfontosabb politikai-katonai szövetségese az Egyesült Államok. Mario Draghi protekcionizmussal vádolja elsősorban Kínát, de második helyen az Egyesült Államokat is.

Mi lenne, ha Trump visszakerülne a Fehér Házba? Ez az egyik fő aggodalma Mario Draghinak és az egész Európai Uniónak, ahol attól tartanak, hogy a felerősödő amerikai gazdasági nacionalizmus az Egyesült Államokban visszavetheti az európai gazdasági növekedést. Jól megmutatta ezt a Brexit, amelyet Trump nagy hangon támogatott, majd kiderült, hogy a megígért nagy brit–amerikai együttműködésből semmi sem lett: mindmáig nincs kereskedelmi egyezmény London és Washington között. Trump a választási kampány során egységesen 10%-os tarifaemelést javasol, melyet Kína esetében azután meg is tetézne.

Mindez Európára nézve azt jelenti, hogy Brüsszelnek újra át kellene gondolnia a gazdaságpolitikáját. Ez persze nem jelenti a globális gazdaság végét: „Fragmentáltabb világ jöhet, melyben sok szó esik az ellátási láncok lerövidítéséről, de a globális gazdaság eléggé robusztus marad, mégpedig nemcsak az áruk és a szolgáltatások, de a munkaerő és az eszmék áramlása számára is” – mondja Geoffrey Okamoto, aki Trump idejében a washingtoni pénzügyminisztérium egyik vezetője volt, dolgozott az IMF-nél is, jelenleg a Goldman Sachs egyik ügyvezető igazgatója. Mit gondol ő a Draghi jelentésről? „Ha Európa ebbe az irányba indul meg, akkor intenzív párbeszéd alakulhat ki az USA és az Európai Unió között azokról az intézkedésekről is, amelyeket eddig az amerikai kormány tett ezen a téren.” Ez célzás Biden elnök Inflation Reduction Actjére, amellyel az USA elcsábítja az európai cégeket, kedvezményeket ígérve nekik, ha betartják a zöld átmenet előírásait.

Szavakban teljes az USA–EU-egység, de a gyakorlat erősen kérdéses: „Minden országnak joga van arra, hogy zöld gazdaságot fejlesszen és támogassa a gazdasági növekedést” – jelentette ki John Podesta, Biden elnök egyik tanácsadója. Aki pontosan tudja, hogy az Európai Unió mennyire megosztott belülről. Nehezen tud például egységesen vámot kivetni vagy emelni, mert minden tagállam egyetértésére szükség van. Az Európai Unió azért is hátrányban van az USA-val és Kínával szemben, mert számára a világkereskedelem sokkal fontosabb, mint a hatalmas belső piaccal rendelkező vetélytársak esetében. Draghi joggal mutat rá jelentésében, hogy az Európai Unió nem használja ki, hogy egységesen 450 milliós piaca van.