Előbb engedélyezni kellene, hogy a multicégek kivihessék a profitot – ez viszont a jegybanknak fájna a dél-amerikai országban.
300%-os inflációval és sztrájkokkal küszködik Javier Milei argentin elnök, aki szívesen alapozná a latin-amerikai ország jövőjét a rézbányászatra, de a külföldi befektetők egyelőre nem tolonganak, mert kétkednek a stabilizációs program sikerében.
„Azt hiszem, hogy Argentína bizalmi válságba süllyedt. Hiába vannak óriási rézkészleteink, hiába vannak meg a terveink annak kihasználására, előbb meg kell teremtenünk a makrogazdasági környezetet ahhoz, hogy legyen is valami az elképzelésekből” – így összegezte a helyzetet a bányászati vállalkozók kamarájának alelnöke. Franco Mignacco elmondta, hogy már megvannak a nagy külföldi partnerek: a Glencore, a Lundin, a First Quantum, de még nem kezdődött meg semmi.
A Reuters tudósítója érdeklődött a Lundinnál, amelynek a rézbányászati terve a legjobban áll, hogy mikor indul a kitermelés, de ő is csak azt a választ kapta, hogy „ha javulnak a feltételek ebben a szektorban, akkor hat kitermelési projekt is elindulhat Argentínában. Ha meglesznek a szükséges engedélyek, akkor megkezdődhetnek a középtávú beruházások”. A Josemaria bánya évi 130 ezer tonna réz kitermelésére lesz alkalmas, ha teljes kapacitással működik, de egyelőre nincs konkrét időpont az építkezés megkezdésére – erősítette meg a cég.
Milei elnök: nincs csodaszer
Az argentin államfő, aki kedvenc kutyáját Milton Friedmanről, a chicagói neoliberális iskola fejéről nevezte el, kénytelen volt beismerni, hogy nincs varázspálcája. A közgazdász államfő, aki bevallottan Donald Trump csodálója, decemberben vette át a hatalmat Argentínában, ahol az infláció rekordokat dönt, és amely folyamatosan tárgyal az IMF-fel a szükséges stabilizáció feltételeiről. Ez a gyakorlatban megszorító csomagot jelent, amely ellen a szakszervezetek sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoznak.
A jegybanknak annyira elfogytak a valutakészletei, hogy az államfő kénytelen volt tőkekontrollt bevezetni. Korábban azt tervezte, hogy a peso helyett bevezeti a dollárt Argentínában, de erről mind az IMF-nél, mind az USA-ban lebeszélték. A fő ellenfél továbbra is az infláció, amely elérte az évi 300%-ot is, és bár lassan csökken, így is elviselhetetlen terhet jelent a családoknak és az egész gazdaságnak, hiszen nagyon nehéz a jövőt tervezni.
Milei elnök már a kongresszus elé terjesztett egy csomagtervet, amely előirányozza, hogy a nagy külföldi tőkebefektetések, amelyek értéke meghaladja a 200 millió dollárt, jelentős adókedvezményt kapjanak.
„Ez jó elképzelés, de nem oldja meg a problémát, hiszen egy külföldi befektetőnek továbbra is számolnia kell a tőkeáramlás központi ellenőrzésével, vagyis azzal, hogy nem viheti ki a profitját az országból” – nyilatkozta a Reutersnek a Poliarquia tanácsadó cég igazgatóhelyettese.
A rézbányászatban érdekelt tartományok nem várnak a törvényre, hanem a saját kezükbe vették a dolgot, mert nagyon kell nekik a pénz. „A célunk az, hogy minél gyorsabban beindítsuk a rézbányászati terveket” – hangsúlyozta San Juan tartomány bányászati minisztere. Ebben a tartományban a legnagyobbak a rézkészletek. A tartomány 3 milliárd dollárra számít ebből 2030-ig.
A baj az, hogy óriási pénzek kellenek egy rézbánya beindításához, valamint a hozzá kapcsolódó vasútvonal kiépítéséhez: a First Quantum Taca Taca projektje például 3,6 milliárd dollárba kerül.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.