„A világgazdaságban a kereslet gyenge, ezért tavaly még fennállt egy komoly visszaesés veszélye, melyet hitel- és adósságválság jellemzett volna, de idén már sokkal kevésbé. Ez csak abban az esetben jelenthetne gondot, ha a globális gazdaság nagy stagflációs sokkot kapna. Mitől? Például az energiaárak drámai megemelkedésétől, amely a gázai konfliktus fejleményeként alakulna ki különösen akkor, ha a háborúba beavatkozna a Hezbollah és Irán is, mert ebben az esetben megszakadhatna az olajkitermelés és export az Öböl régióban. Más geopolitika sokkok kevésbé befolyásolhatnák a világgazdaságot: például az USA-Kína viszály. Ez ugyanis kevésbé okozhatna stagflációt. Az Egyesült Államok és Kína viszálya csak akkor jelenthetne komoly gondot, ha leállna a kereskedelem vagy a chipgyártás és export Tajvanon. Nagy sokkot okozhat a világban az amerikai elnökválasztás idén novemberben, de ennek az esetleg kedvezőtlen hatásai csak 2025-ben lennének igazán érezhetőek. Politikai zavarok az Egyesült Államokban sokkal inkább stagnálást okoznának, mint stagflációt a világban” – állítja Nouriel Roubini, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét.

Soft landing a legvalószínűbb

A világgazdaság lassul és az infláció nem csökken a kívánt mértékben – ezt tartja a Végzet közgazdászának nevezett Roubini a leginkább valószínű forgatókönyvnek, miután tavaly még a hard landingről volt meggyőződve. Mentségére felhozza, hogy a közgazdászok 85 százaléka ugyanígy látta akkor a jövőt.

Most sokkal optimistább a kincstári pesszimizmus képviselője: még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az Egyesült Államokban ne lassuljon le a gazdaság. Ez a no landing a világgazdaság más részeire nem érvényes jóslat. Indoklás: „Az USA-ban és néhány más fejlett gazdaságban a pénzügyi szigorítás ellenére a gazdaság növekedése meghaladta a várt mértéket miközben az infláció csökkent. Az eurózónában és Nagy-Britanniában viszont a növekedés majdnem nullára csökkent, az infláció mérséklődött, és 2024-ben valószínűleg szintén nem növekszik a gazdaság, mert azok a tényezők, melyek a gyenge teljesítményt indokolják, továbbra is fennállnak. A pénzügyi szigorítás mindenütt nagyobb hatással lesz idén, mint tavaly volt, mert egyre drágábbá válik a korábbi hitelek újrafinanszírozása. Ez sok háztartás és cég számára komoly probléma lehet. Ha valamilyen geopolitikai sokk újabb inflációs hullámot indít el a világban, akkor a jegybankok arra kényszerülhetnek, hogy elhalasszák a kamatláb várt csökkentését. A Közel-Keleten nem kell sok egy energiaár emelkedéshez, amely olyan inflációt indíthat el, amely miatt a jegybankok mindenütt újra kell, hogy gondolják a helyzetértékelésüket.”

Kína bajban van

Erre még Hszi Csin-ping elnök is utalt újévi beszédében, de Nouriel Roubini szerint nagymértékben és tartósan lassulhat a világ második legnagyobb gazdasága: „Ha nem lesznek reformok, és ezek nem nagyon látszanak, akkor a kínai gazdaság növekedési potenciálja 4 százalék alatt marad a következő három évben. Azután pedig tovább lassulhat évi 3 százalékra 2030-ig. A kínai vezetés hiába tervez 5 százalékos gazdasági növekedést, mert ehhez hatalmas ösztönző csomag kellene. Ez viszont megingatná a hitelrendszert, ahol már veszélyesen magas az adósságállomány. Ezért a pekingi vezetés valószínűleg idén beéri egy közepes méretű ösztönző csomaggal, hogy 4 százalék fölött tartsa a növekedés ütemét. Közben viszont fennmaradnak az alapvető problémák: öregszik a társadalom és nincs megfelelő társadalombiztosítási rendszer, az állam túlságosan beavatkozik a gazdaságba, az ingatlanpiac és a hitelrendszer problémái mind visszafogják a kínai gazdaságot. Kína elkerülheti a durva földetérést, de mindenképp lassulással kell számolnia. A gazdaság növekedésének üteme kiábrándítóan alacsony lesz 2024-ben Kínában “ – jósolja Nouriel Roubini a Project Syndicate oldalon.