Búcsút mondhatunk az olcsó húsnak, de lassan talán a durva inflációnak is: ez hetedik karácsonyi bevásárlásunk legfontosabb tapasztalása. Az elmúlt év drágulása azonban nem múlt el nyomtalanul.
Ha 2022 szava az infláció volt, az idei évre halmozottan igaz ez. Az árak alakulása mindennél jobban tematizálta a közéletet, kezdve azzal, hogy a mindenféle rekordokat megdöntő pénzromlással kezdődött el az esztendő, egészen odáig, hogy a kormány komoly propagandával bizonygatta, az ő egyedüli érdemeként tudott lecsökkenni az infláció 10 százalék alá. Persze nem véletlenül: amíg LMBTQ-aktivista vagy ellenzéki politikus láttán elvétve sokkolódik az átlagember, egy árcédulát látva annál sűrűbben van erre lehetősége, különösen az élelmiszerboltokban. Márpedig a drágulás – az energián túl, és attól nem függetlenül – leginkább az élelmiszereknél volt szembetűnő.
Így, amikor egy év elteltével, hetedszer is útnak indultunk megnézni, miként változtak egy karácsonyi menü összetevőjének az árai, joggal tartottunk attól, hogy épp olyan sokk ér minket, mint tavaly, amikor 2021-hez képest gyakorlatilag másfélszeresére drágult a kosár értéke. Az összkép ahhoz képest sokkal kedvezőbb lett, de mielőtt számolnánk, érdemes számba venni, hogy a politikusi megnyilatkozások mögött (vagy helyett) mik is mozgatták idén az árakat.
Először is az időjárás: bár azt mondják, a modern mezőgazdaságnál valamennyire kivédhetők az időjárási hatások, Magyarországról ez legfeljebb korlátozottan mondható el, ráadásul a 2022-es év extrém szárazságot hozott az ország jó részén. És bár az idei termés is elmaradt az ideálistól, sokatmondó, hogy a legfrissebb, 2023 harmadik negyedévére vonatkozó GDP-adat szerint egy év alatt több mint 88 százalékkal nőtt a termelés ebben az ágazatban. Ez pedig nem csak a zöldségek-gyümölcsök áraiban mutatkozik meg, hanem például a hústermékeknél vagy a tojásnál is, hiszen a takarmánygabonák ára szépen beépül ezekbe az árakba.
Aztán ott az energia: a tavaly ősz mindenki számára energiasokkot hozott, az élelmiszerágazatban is érezhető módon dobta meg az árakat a növekvő rezsiköltség és még nagyobb növekedéstől való félelem. Elsősorban nem is a szállítási költségekre kell most gondolni, hanem a tárolásra, feldolgozásra, vagy éppen a boltok fenntartására: a hagyma vagy a burgonya ára például azért galoppozott felfelé hónapokon át, mert itthon nem termett sok ugyan, ám annak a tárolása is rengeteg pénzt emésztett fel. A fenti két tényező ismeretében nem véletlen, hogy tavaly karácsonyra már a krumpli és a tojás is árstopos lett – ráadásul ennek bázisára már eleve magas, a szeptember végi szint volt.
Apropó, árstop: a tavaly karácsony még ennek a bűvöletében telt el, épp a bevásárlás időszakában robbantott Matolcsy György jegybankelnök azzal a (jegybanki tanulmányra alapozott) állítással, hogy már önmagában a hatósági árak rendszere 3-4 százalékos áremelkedést idéz elő, elsősorban azért, mert a gyártók-kereskedők igyekeznek az ebből eredő veszteségeiket más termékekben ráverni a fogyasztóra. A veszteség pedig annál nagyobb lett, minél inkább nőtt a kereslet az olcsóbb, árstopos termékek iránt – vagyis egy olyan ördögi körbe került az élelmiszeripar, amelynek a levét mindenki itta, aki vásárolni próbált bármi mást, mint mondjuk sertéscombot vagy 2,8-as tejet. Ez pedig nem volt olyan nehéz, hiszen akármennyire igyekezett a kormány rendeletekkel árubőséget előidézni, ez nem igazán ment a boltoknak.
A kormány persze vitatta a jegybank számításait, ám alapvetően elfogadta azt, hogy a kereskedők/feldolgozók a kiskereskedelemben igyekeztek behozni vesztségeiket. Ennek lecsapódása lett a „kötelező akciózás”, amely az árstop kivezetésével párhuzamosan indult be, és a legújabb intézkedés szerint még jövő év első felében is tart majd. Más kérdés, hogy azt már januártól feltűnő volt, hogy maguk a kereskedők is őrült tempóban kezdtek akciózásba – ők leginkább azért, hogy visszacsábítsák az infláció miatt elrettenő vásárlókat. A kormány igyekezete mégis érthető, hiszen ha naponta sulykolja valamelyik tagja, hogy csökken az infláció és van olcsóbb opció, talán az emberek is elhiszik – az inflációnál soha nem lehet lebecsülni azt, hogy az emberek rendre magasabbnak ítélik, mint amennyi valójában.
Ez sem volt azonban elég: a kiskereskedelmi forgalom visszaesését nem tudta megállítani – a napokban még maga Orbán Viktor miniszterelnök is elismerte, hogy a kormány várakozásához képest lassabban térnek vissza a magyarok a fogyasztáshoz. Annyira azért nem csalódott a kormány, hogy a 2022 eleji választási osztogatást megismételje, hivatalosan erre magyarázat lehet a válság és a túlfűtött gazdaság hűtése, de az utóbbi hetekben inkább úgy tűnhetett, erre a magyarázat inkább az, hogy osztogatás helyett inkább minden pénzt összekaparnak, hogy elég legyen egy fél repülőtér megvásárlására.
Mi ilyen nagy bevásárlásra nem vállalkoztunk, csak arra, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan megvegyünk 21 terméket, egy karácsonyi vacsora hozzávalóit. Módszereinken nem változtattunk, a termékeken sem, 2022-vel ellentétben keresni sem nagyon kellett a polcokon az alapélelmiszereket. Ami viszont ennél is újszerűbb élmény volt:
hat év óta most fordult elő először, hogy kosarunk végösszege alacsony lett, mint az előző évben.
A grafikont itt nézheti meg teljes képernyős nézetben.
Ennek okait nagyrészt kifejtettük már az előzőekben, a kedvezőbb időjárás, az energiasokk elmúlta, a fogyasztás visszaesése és az árstop kivezetése után rendeződő piaci viszonyok egyaránt hozzájárulhattak ehhez. És még egy dolog: a kiskereskedelmi láncok igyekeznek minden termék esetében legalább egy termékük árát alacsonyan tartani, mi pedig mindig a legolcsóbb árut keressük egy termékcsoporton belül. Ezzel sem vagyunk egyedül: a láncok tapasztalata az, hogy jelentősen megnőtt jellemzően olcsóbb sajátmárkás termékeik iránt a kereslet.
Érdemes azonban a mondat második felére is figyelni: a visszaesés csupán 2022-höz képest látható, ha 2021-gyel vetjük össze az árakat, még mindig 40 százalékos a drágulás.
Látszanak azonban más folyamatok is: például a friss hús drágulása szembetűnő, legyen szó bármilyen termékről (volt árstoposról vagy mindig is piaci áron értékesítettről). Itt jó eséllyel aligha tér már vissza az „olcsó hús” ideje, szép lassan felzárkózunk a nyugati boltokhoz. Az egy másik kérdés, hogy a tartós élelmiszerek (például a száraztészta, rizs stb.) közül soknál miért vannak magasabban az árak, ezt vissza lehet vezetni például a magas áfára – az áfacsökkentés elsősorban az állati eredetű friss termékeket érintette az elmúlt időszakban, de láthatóan már az sem volt elég ahhoz, hogy megállítsa a drágulást.
Szembetűnő aztán tavalyhoz képest a már említett burgonya és tojás árának csökkenése, de a tejtermékeknél, vagyis a tejfölnél és a vajnál is alacsonyabb lett a fizetendő összeg. A vaj esete különösen érdekes: a termékcsoport a boltláncok akciózásának egyik emblematikus terméke lett, egymásra licitálva igyekeztek lenyomni az árát, olyannyira, hogy ma már gyakorlatilag fej-fej mellett van a felmérésünkben szereplő Rama margarinnal, miközben akár két éve még a vaj dupla annyiba került. (Jó, tavaly is, de akkor a vajért éppen a kétszeresét kérték a mostani árnak.)
És egy másik jó hír: különösebben nem drágult tavalyhoz képest a hal sem, körutunkon mindössze minimális, 100-200 forintos eltéréssel találkoztunk a tavalyi árszinthez képest – más kérdés, hogy 2022-ben ezeknél a termékeknél is akkorát ugrottak az árak, hogy még mindig nagyon magasnak tűnnek.
Halászléből, pulykasültből, töltött káposztából és mákos bejgliből álló traktánkat összességében 15380 forintból tudtuk idén kihozni, míg tavaly ez 16270 forint volt. Ha a teljes összegből kivesszük a nem mindenhol kapható, így az ár-összehasonlításból kihagyott egész pontyot, pontyszeletet és káposztafejet, a végösszeg 8040 forint lett, szemben az előző évi 9350 forintos átlaggal. Első felmérésünk idején, 2017-ben mindenestül jött ki a cech alig több pénzből, mint az idei: akkor 8210 volt az átlagos költség, ehhez képest 88 százalékos a drágulás.
Hogyan vásároltunk? |
Akárcsak az elmúlt években, idén is halászlé, töltött káposzta, pulykasült és mákos bejgli négy főre számított hozzávalói kerültek a kosarunkba. Most is Lajos Mari receptjeit használtuk, és ugyanazokon a napon (november 28.) néztük meg a választékot az Aldi, a Lidl, a Penny, a Prima és az Auchan egy budapesti üzletében, illetve a Spar és a Tesco internetes boltjában (Számolásunkhoz esetenként igénybe vettük a GVH Árfigyelő oldalát is). A webshopban/polcon elérhető termékekkel és a teljes (nem akciós) árakkal számoltunk. A készlet, az ár és az akció természetesen napról napra változhat. A termékek tömegénél a csomagolás volt az irányadó: kimért termékeknél a tényleges tömeg árát vettük figyelembe, a csomagoltaknál az adott üzletláncban elérhető kiszerelését, ebből számoltuk aztán ki a szükséges mennyiség költségét. A fűszerek esetében feltételeztük, hogy azok megtalálhatók a konyhában, így ezeket nem vettük bele az összesítésbe. A recepteken annyit variáltunk, hogy a vajat helyettesítettük margarinnal is, így kétféle végösszeg jött ki, ezeket grafikonunkban jelöljük, az összehasonlításoknál pedig – az előző évekhez hasonlóan – a vajjal számolt összeget vettük alapul. Azonos kategóriájú termékeket kerestünk (a tejnél például a 2,8 százalékos UHT-t, tojásnál az M-es méretet), azon belül a legolcsóbbat kerestük, egy kivétellel: a margarinnál a Rama árát néztük. Három terméket fővárosi piacokon kutattunk fel: az egész pontyot, a pontyszeletet és a fejes savanyú káposztát, ezeknél a tapasztalt árakat, illetve az Agrárközgazdasági Intézet adatbázisában fellelhető árakat vettük figyelembe. |
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.