Addig marad minden árstop, amíg nem csökken az infláció – ígérte Gulyás Gergely a kormányinfón. Ha szó szerint vennénk ezt, akkor már most el lehetne törölni az árstopokat, hiszen az infláció lassul: a januári 25,7 százalék után februárban már csak 25,4 százalékos volt, az élelmiszer-infláció pedig a tavaly decemberi 44,8 százalékról februárra 43,3 százalékosra csökkent. Nyilvánvaló, hogy ennyitől még nem bontunk pezsgőt (hát még, hogy milyen drága az is), az ígéretet valahogy úgy kell érteni, hogy addig marad az ármaximálás, amíg nem lassul le az infláció érdemben. Mikor jöhet el ez a pillanat?

Az élelmiszeráraknál egy érdekes folyamat látszik most: az áremelkedés tempója lassul, de még mindig extrémen nagy – úgy az EU legnagyobbja a magyar élelmiszer-infláció, hogy majdnem a másfélszerese a második legnagyobb litván mutatónak.

Sorra érkeznek a hírek arról, hogy a nagy üzletláncok látványos akciókat hirdetnek egy-egy termékre, az alapanyagok árai is esnek a világpiacon, és annyira keveset tudnak vásárolni az emberek, hogy a boltok kénytelenek újra egymás alá ígérni az árakban. Csakhogy miközben néhány terméknél ez jó marketingfogás, ha az összes étel átlagos árváltozását nézzük, az jön ki, hogy még januárról februárra is 1,7 százalékkal nőttek az árak egyetlen hónap alatt. Ez nagyon komoly növekedés, de még mindig kisebb ahhoz képest, hogy 2022 minden egyes hónapjában 2-4 százalékos volt a havi drágulás. Hasonló megállapításra jutottunk mi is, amikor a hvg.hu havi bevásárlókosara elkészült.

A kormány olyan helyzetbe navigálta magát, hogy ugyan az ágazatban mindenki tudja, az árstop több bajt okoz, mint amennyi hasznot hoz – ennek a részleteit itt veséztük ki –, most már ha kivezetnék a hatósági árakat, akkor azok ezt az egyébként is magas élelmiszer-inflációt löknék meg egy időre még jobban.

Ami pedig a teljes inflációt illeti: a kormány magabiztosan hirdeti, hogy megcélozta az év végére az egy számjegyű áremelkedést – az EU-nak amúgy már mostanra sikerült ezt a célt elérnie. Abban nagyjából teljes a szakértők egyetértése, hogy valamikor a tavasz végén vagy a nyár elején jöhet el a pillanat, amikor már nem csak néhány ezrelékkel megy majd lejjebb az infláció havonta, hanem tényleg érezhető szinten lassulni kezd, és hogy komoly az esély arra, hogy az év végére tényleg 10 százalék alatt lesz.

Ezzel a legnagyobb gond azt, hogy ez nagyon nagy részben nem a kormány intézkedéseinek köszönhető, hanem a bázishatás magyarázza: mivel az infláció azt jelenti, hogy a 12 hónappal korábbihoz képest mennyivel nőttek az árak, ahogy a tavaly nyári-őszi nagy árrobbanástól eltelik egy év, máris sokat csökken majd magától a mutató. Ehhez hozzájön még az, hogy a világpiaci árak több fontos terméknél is csökkennek (az élelmiszeriparban és az energetikában is), és hogy a forint minden támolygása ellenére erősebb, mint amilyen tavaly ősszel volt. Csakhogy az nem látszik, hogy ha ez megtörténik, és szinte magától lemegy az infláció 8-9 százalékosra, onnan mi a kormány terve, hogyan szorítaná le 3-4 százalékra. Márpedig ha az árak 8-9 százalékkal magasabbak lesznek annál, mint amilyenek tavaly decemberben voltak, az még mindig nagyon fájdalmas, hiába harsogja majd azt a propaganda, hogy elértük a célt.

Arról nem is beszélve, hogy amint azt a HVG nemrég bemutatta, ha a kormány olyan tempóban szórja a pénzt tovább, mint eddig, akkor még az is veszélybe kerül, hogy az év végére meglegyen az áhított 9,9 százalék.