Végezetül jó hírekről beszél Orbán. Például arról, hogy az autóipar átütötte tavaly a 10 ezer milliárd forintos plafont, akárcsak az elektronikai szektor. Az élelmiszeripar a 6 ezer milliárd fölé ért, a fémipar a 4 ezer milliárdot törte át, a gyógyszeripar pedig az ezermilliárdot.

Vagyis a fundamentumok erősek, a Baross Gábor program pénzeit "önök úgy vitték el, mint a cukrot", meg kellett emelni az Eximbank tőkéjét, hogy további forrásokat tudjanak biztosítani a gazdaságfejlesztésre – Orbán szerint ez jó.

Szerinte azonban fontos, hogy a beruházásokat a lehető legkisebb támogatási intenzitásokkal szerezzék meg. A helyzet ezzel kapcsolatban nehezebb lesz, mert visszaszállnak a versenybe a nyugatiak – korábban a beruházásokhoz nyújtott költségvetési támogatásokat a fejlett nyugati országoknak nem, vagy csak nagyon korlátozottan engedélyezték.

Miközben mi szereztük meg a legtöbb beruházást, ezt a legalacsonyabb, 18 százalékos támogatással tettük – folytatja, és most Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek mond köszönetet.

A támogatásintenzitás tekintetében különbség van a magyarok és külföldiek között – a magyaroké másfélszeres, 24,4 százalék.

A járműiparról beszél Orbán. Kiemeli: minden magyarnak joga van ahhoz, hogy jó környezetben élje az életét, és legitim elvárás, hogy a legszigorúbb biztonsági előírásokat alkalmazzák a beruházások esetén, szigorúbbakat, mint Németországban, még úgy is, ha ez versenyképességi hátrányt jelent.

Ami a gazdaságstratégiát illeti: a járműiparhoz köthető 300 ezer magyar család megélhetése. Ezen a területen technológiaváltás történik, idézi Orbán azt, hogy az EU 2035-től betiltja a belső égésű motorral szerelt autók forgalmazását (ez végül német ellenkezésre nem történt meg), számunkra ez kihívást jelent. Ha nem tudjuk elérni, hogy itt gyártsák le az új típusú autók elemeit, akkor elviszik. Elképzelhetjük Győrt az Audi, vagy Kecskemétet a Mercedes nélkül – teszi hozzá.

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezek a gyárak itt maradjanak. A magyar gazdaságtörténet négy legnagyobb beruházása egyszerre zajlik Magyarországon – ez nem a vas és acél országa Rákosi álmaiban, ez a realitás – fogalmaz Orbán.

"Az elmúlt 5-7 évben önök igazi gazdaságpolitikai vitákban alig vettek részt, mert ilyenek nem igazán voltak" – szól a vállalkozókhoz Orbán. Szerinte ez annak tudható be, hogy a gazdaságpolitikai irányáról konszenzus van.

Szerinte most van ilyen, például a jegybank és a kormány között – "de ettől nem kell megijedni".

Negyedik éve vagyunk nem normális gazdasági környezetben, ilyenkor előjönnek a viták, de meg kell egyezni. Nem kell felcsattannunk azon, hogy "a jegybankelnök úr, aki egy színes egyéniség, felajzza a hallgatóságát" – teszi hozzá.

Az inflációt úgy kell kezelni, hogy a gazdaságban levő pénzt szűkíteni kell – ez akkor igaz, ha az infláció monetáris természetű, most azonban nem erről van szó. Ha az energiaárak elszállása miatt van infláció, akkor más eszközöket kell találni, még nem egyeztünk meg, de ez be fog következni, mert ha szétfelé tartanak a lovak, akkor az árokban fog kikötni a kocsi. Az én felelősségem az, hogy ezt tető alá hozzam – fogalmaz.

Szerinte erre van esély, mert ha az infláció elleni kormányzati politika sikeres, akkor könnyebb lesz összehangolni a jegybanki és a kormányzati eszközöket.

A második probléma a megnövekedő államadósság kamatterhe – mondja Orbán, aki kiemeli: a korábbi alacsony kamatú hiteleket most magasabb kamattal kell megújítani. Ez finanszírozási gondot okoz, ami nagyon nagy kihívást okoz.

Közvetlen veszély egyelőre nincsen, tekintettel, hogy a nagyobb lejáratok 2023-2024-ben kevéssé vannak jelen – ezért Orbán szerint a pénzügyminisztert illeti dicséret.

Tudjuk-e finanszírozni a gazdasági fejlődést? – teszi fel a kérdést Orbán. Nem látok olyan gazdasági stratégiát, hogy iparfejlesztés helyett valami mást fejlesztünk. Nekünk ipari képességeink vannak: kiváló képességű munkások, mérnökök, informatikusok, vállalatvezetők, mi ehhez értünk – fogalmaz.

Lehet, hogy máshoz is, de "a súlypont itt marad" – mondja, hozzátéve: ez energiaigényes ágazat.

A következő egy-két év fő feladata az energiaforrások megteremtése lesz. Magyarországon nem tudunk máshonnan termelni – bár vannak alternatívok, "lesz szél is" –, mint a gázból. Korábban ez ellenség volt, most már nem az, átmenetileg legalábbis – emeli ki Orbán. Vagyis szerinte azt kell kihasználni, hogy aránylag gyorsan tudunk építeni gázerőműveket, és egy-két nagy teljesítményű erőművet kell építeni. Ha ad az EU erre pénzt, akkor abból, ha nem, más forrásból.

A következő téma az oktatás. Igaz, hogy most elveszik a versenyelőnyt a magyar egyetemektől – utal Orbán arra, hogy az EU elutasítja, hogy "közvetlenül be legyenek kötve" a kormányhoz az egyetemek a fenntartó alapítványokon keresztül. Szerinte az EU ezzel a versenyelőnytől fosztja meg az intézményeket.

Ezt szerinte nem szabad feladni, fenn kell tartani ezt a versenyelőnyt. "Ezért ha nem tudunk megállapodni az EU-val – bár szerintem meg fogunk állapodni –, akkor állami forrásból biztosítjuk ezeket az ösztöndíjakat, kutatási pénzeket" – ígéri Orbán.

"Nem új adókat kell kivetni, hanem a régieket bevetni – megfogadtam Csányi Sándor tanácsát a kormányváltásnál, persze a bankadót csak kivetettük" – ereszt el egy poént Orbán. Arról nem is beszél, hogy a 2010-es kormányváltás óta – de különösen tavaly – milyen ágazati különadókat vetettek be.

Ezt követően a globális minimumadóval kapcsolatban Varga Mihály által elért sikerről beszél: szerinte a hipa beszámításával ez a teher csak a külföldieket fogja érinteni. "A pénzügyminiszter nagyobb sikert ért el a tárgyalásokon, mint a fekete lovag" – egy Gyaloggalopp-poén jut Vargának.

Magyarországnak a következő években szüksége lesz félmillió emberre. Itt nagyon észnél kell lennünk – ha láttak vendégmunkásokkal tömött nyugati országokat, tudják, milyen kihívásról van szó – vált témát a miniszterelnök.

Felidézi: a közmunkával kezdtek, de ott nincs olyan piaci tudás, amelyre szüksége lenne a gazdaságnak (jelenleg 70 ezer emberről van szó, akiknek meg kell becsülni, hogy segély helyett dolgoznak).

Van ugyanakkor földrajzi tartalék, nem véletlen, hogy az új beruházásokat igyekeznek Kelet-Magyarországra terelni. Debrecen már betelt, lassan Nyíregyháza, majd Miskolc.

Következik Békés megye – a belső tartalékok mobilizálása az elsőrendű cél.

A második kérdés az, hogy nem magyarországi, hanem magyar gazdaságunk van, a mostani, együttműködésre épülő, az EU-n alapuló politika alapján a határon túli magyaroknál is tudunk munkaerőtartalékot mozgósítani "regionális összefüggésben". Azt mondja, ezek az emberek nem is vendégmunkások.

A vendégmunkások csak ezt követően jöhetnek. Nem tudjuk azt megengedni, hogy bizonyos populációból behozott munkások előtérbe kerüljenek. El kell kerülnünk egy nyugat-európai csapdát: ott olyan vendégmunkások is vannak, mert a "bennszülöttek" már bizonyos munkákat nem hajlandóak elvégezni.

Magyarországnak olyan országnak kell lennie, hogy minden munkát, amit el kell végeznie, magyaroknak kell elvégezniük. Ha kell, több pénzért.

A vendégmunkások így szerinte csak határozott időre maradhatnak, és ha kell, megszakítható jogviszonnyal – biztonsági okokból.

Az EU 18 milliárd eurót adott Ukrajna működtetésére, újraépítésére, nagyjából ennyit adtak az amerikaiak, és az IMF is. Vagyis a nyugati világ a kijevi kormány életképessége érdekében 55 milliárd eurót ad – ez idén mehet, de mi lesz jövőre? – teszi fel a kérdést Orbán.

És eljut a lényeghez: szerinte is a magyaroknak szánt uniós pénz egy része Ukrajnában landolhat.