Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kész csoda, hogy kedden az Európai Bizottság végül is beterjesztette a régóta esedékes, uniós gázársapka-javaslatát. Kevésbé lenyűgöző a fejlemény, ha megnézzük, mi is van a tervben, és megpróbáljuk kikövetkeztetni, hogy az milyen hatással lehet az életünkre. A gázpiacon pedig a szakági félelmek szerint ráadásul még nagy felfordulást is okozhat az árplafon – de egy haszna mégis lehet.
Többkörnyi, intenzív felvizezés után kedd este bedobta a javaslatát az EU-s gázársapkára az Európai Bizottság. A gázársapka az idén még a tavalyihoz képest is elszabadult tőzsdei gázárakat hivatott megfékezni, miután az extrém árnövekedések és -kilengések bedőléssel fenyegetik a kontinens számos kis- és középvállalatát, illetve a berobbanó rezsiszámlákkal óriási terheket rónak a lakosságra is.
Az EB-javaslat szerint az eszköz 2023. január elsejétől élesedne, és akkor lépne életbe,
- ha két héten – vagyis zsinórban 10 kereskedési napon – keresztül folyamatosan 275 euró fölött lenne a kontinensen irányadó holland gáztőzsdén egy megawattórányi gáz ára a következő hónapra vonatkozó vásárlásoknál
- és ugyanebben a két hétben – zsinórban 10 kereskedési napon – a tőzsdei gázárak legalább 58 euróval meghaladják az LNG-referenciaárat.
Ha ezek egyszerre fennállnának, és életbe lépne a gázársapka, az a gyakorlatban azt jelentené, hogy egyetlen, a 275 eurós ár felett végbement kötést sem fogadnának el a tőzsdén. Az ársapka és a hozzá kapcsolt tiltás viszont nem érintené a tőzsdén kívüli (over the counter, OTC) ügyleteket, melyek a Bizottság szerint vészmegoldást jelentenének kritikus fontosságú gázvásárlásokra.
A Bizottság azt reméli, hogy ezzel a tagállamoknak sikerül majd kordában tartania a gázárakat a vállalkozások és a háztartások számára is. Az EB javaslatára az Európai Tanácsnak is rá kell bólintania, hogy érvénybe lépjen. Az uniós energiaminiszterek csütörtökön tárgyalnak az előterjesztésről.
Azokat is elijesztené, akiket nem kéne
"Az Európai Unió tizenöt éve azon dolgozik, hogy legyen egy egységes gázpiaca. Ha most beleavatkozunk egy ilyen dologgal, az egy komoly visszalépés lenne, és nem is lenne jó megoldás"
- értékelte lapunknak a Bizottság tervét Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. A szakember szerint ráadásul a gázársapka inkább látszatintézkedés, mintha a politikusok csak meg akarnák mutatni a világnak, hogy ők igenis tesznek valamit a gázpiaci viszonyok normalizálásáért.
"Szerintem igazából azt akarnák elérni, hogy ne spekulálj erre a termékre. Idén lényegében az történt, hogy nagyon kiszáradt a piac, és az a kevés spekuláns, aki megmaradt a tőzsdén, nagyon meg tudta mozgatni felfelé az árakat. Ezzel az ársapkával az EU azt üzeni a piacnak, hogy ne spekuláljatok fölfelé, mert nem fogjuk engedni."
Pletser szerint ez lehetne az eszköz egyetlen pozitív hatása. Amikor az ötletét először bedobták, közvetlenül az augusztusi, extrém gázárcsúcs után, az a felfelé irányuló spekulációt letörte – de az, hogy utána az ötletet a gyakorlatban is megvalósítják, a szakember szerint "nem okos dolog," komoly károkat okozhat.
Aggodalmával nincs egyedül, az Európai Energiatőzsde (European Energy Exchange, Europex) a tervre reagálva már közölte a Bizottsággal, hogy szerintük az ársapka hatására a kereskedők elhagyhatják a tőzsdét, és helyette OTC-ügyletekben folytathatják a kereskedést, valamint a beavatkozás elriaszthatja az LNG-szállítmányokat is az európai gázpiacról. A Reutersnek pedig több kereskedő is azt mondta, hogy szerintük fennáll a veszélye, hogy az üzletfelek a következő havi vásárlásról át fognak térni a következő napi vásárlásokra.
Az OTC-ügyletek lényege, hogy nincs tőzsdei elszámolásuk, magyarázta lapunknak Pletser. A tőzsdei ügyletek lényegében úgy működnek, hogy az eladónak előre letétbe kell helyeznie az értékesítendő gáz bizonyos százalékát. Ez korábban 1-2 százalék volt, de a szakértő szerint augusztus vége óta ez is több lett, 20-50, de akár 100 százalékot is letétbe kell már tenni. Az ellenoldalnak, vagyis a vásárlónak is van az ügylet keretében letéti kötelezettsége, a tranzakció pedig egy elszámolóházon keresztül történik.
Ez egy teljesen transzparens folyamat – a transzparencia viszont az OTC-ügyleteknél nincs meg, azoknál a megállapodás kondíciói kizárólag a két félre tartoznak. Ilyenkor elszámolóház sincs, ami átvállalná annak a kockázatát, hogy az eladó nem szállítja le a gázt, vagy a vásárló nem fizet. OTC-ügyleteknél ezeket a kockázatokat kizárólag a két fél viseli. Az ügyletek az ársapkával Pletser szerint is az OTC felé mozdulnának el.
"Ha nagyobb a kereslet, mint a kínlat, akkor az egyensúlyi ár borul, az árnyomás megnő. Ha ilyenkor ársapka van érvényben, akkor azt eladóként értelemszerűen át akarod ütni, és ebbe az irányba mozdulsz el, hiszen a javaslat az OTC-ügyletekre nem terjed ki."
A terv bemutatásakor Kadri Simson, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa azt nyilatkozta, az ársapka javaslatot "nagy gonddal tervezték meg," hogy "úgy legyen hatékony, hogy közben nem teszi kockára az ellátásbiztonságot, az EU-s energiapiacok működését és a pénzügyi stabilitást". Azt is kifejtette, hogy ez az eszköz nem arra szolgál, hogy mesterségesen alacsonyan tartsa a gázárakat, inkább egy "végső megoldás", hogy megelőzze a globális piaci trendekkel nem összeegyeztethető gázár-turbulenciákat.
Ha magából a 275 eurós szintből még nem lett volna nyilvánvaló, legkésőbb Simson megfogalmazása eligazít mindenkit, elfogadása esetén mennyire lenne gyakorlati hatással a hétköznapjainkra a gázársapka.
Hogyan maradunk ki az uniós gázársapkából, ha nem tudunk kimaradni belőle?
Orbán Viktor a múlt heti EU-csúcson büszkén dobolta ki: elérte, hogy a hosszú távú beszerzési szerződések ne essenek a tervezett, államszövetségi gázársapka hatálya alá. Hogy ezt tényleg ő harcolta-e ki, az nem tiszta, de ennél fontosabb, hogy egyelőre az sem nyilvánvaló, ténylegesen hogyan maradunk ki a közös tőzsdei ármanipulációból, ha a Gazprommal kötött, hosszú távú szerződésünk árazását pont a holland tőzsdei árak mozgatják.
És akkor ettől megint olcsó lenne a gáz?
Röviden: nem. Ez tényleg csak arra lenne jó, hogy visszarángassa az igazán extrém drágulásokat, de azokat sem azonnal. Eleve két hét borzasztóan hosszú idő, ha gázvásárlásról van szó, ráadásul két tényezőnek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy életbe lépjen a mechanizmus. És ha életbe is lép, akkor is csak a 275 eurós szintre rángatná vissza az árakat, ami még mindig brutálisan drága.
Mivel Magyarország, Vlagyimir Putyin hazugságával szemben a valóságban a holland tőzsdei árakhoz kötött áron vásárolja a Gazprom termékét, így ami a tőzsdén brutálisan drága, az nálunk is brutálisan drága lesz, csak a hosszú távú gazpromos szerződés árképzése miatt két hónappal elcsúsztatva csapódnak le nálunk az árváltozások. Szóval, aki kicsúszik az MVM által meghúzott fogyasztási sávból, és belesodródik a lakossági piaci áras sávba, az az uniós ársapka életbe lépésével együtt is vaskos számlákra számíthat.
Persze a kormány attól még módosíthat az aktuális, csökkentett rezsicsökkentés szabályain, hogy az ismét nagylelkűbb legyen a lakossági felhasználókkal, de ezt a hetekkel ezelőtti, idei szinten tényleg alacsonynak mondható tőzsdei áraknál sem tette meg, mert még akkor sem volt erre valódi mozgástere. Ez az ársapka-javaslat pedig a pár héttel ezelőtti mélypontnál sokkal, de sokkal magasabbra engedné szökni az árakat. Pletser szerint ahhoz, hogy a magyar gázszámlák érdemben csökkenhessenek, legalább 100 euró alá kellene csökkennie a tőzsdei gázáraknak, és stabilan ott is kellene maradniuk. Erre most nem mutatkozik kilátás.
Egyébként az is valószínűtlennek tűnik, hogy a gázárak két hétig folyamatosan extrém magasságokban tanyázzanak. Az emlékezetes, augusztusi rekorddrágulás is augusztus 26-án ért a csúcsra, majdnem 350 euró per megawattórás árral. Ez egy pénteki nap volt. A megelőző pénteken 250 euró volt a gáz ára, és csak a csúcshét hétfőjén, 22-én kezdődött a gázársapka-javaslat értelmében vett, valóban extrém árfelszökés, 282 euróval. 30-án, kedden már 270 euróba került a gáz. Vagyis a nyár végi horror alig több mint egy héten belül lezajlott, így az ársapkának akkor sem lett volna ideje aktiválódni, ha akkor már meglett volna.
275 euró közelébe azóta nem is ment a gázár. A közelmúlt legalacsonyabb ára november 11-én alakult ki, közel 98 euróval. Úgy tűnik, egyelőre ez volt a leszálló ág vége, azóta megint fölfelé araszolnak a következő havi árak, a cikk írásakor a november 23-i, napon belüli csúcs 133 euró. Ami persze még mindig nagyon drága, tavaly november 23-án – Oroszország akkori ármanipulációja miatt – 43 euró volt a következő havi gáz ára, 2020. november 23-án meg 15 euró. Ennyire olcsó volt a megszokott, "normális" gázárunk, amikor Putyin még nem fenyegetőzött a gázcsapok tekergetésével, illetve nem is tekergette meg azokat.
Összességében úgy tűnik, az uniós gázársapka-javaslat rákfenéje lakossági fogyasztás szempontjából az, hogy túl magasan húzza meg azt az árszintet, aminél már jönne a piaci beavatkozás. Irreális példa, de mondjuk, ha még a limit alatt, 274 euró környékén, de azt soha át nem lépve stabilizálódna a gázárszint, azzal ugyanúgy tönkremenne mindenki. Nem is csoda, hogy egy uniós tisztségviselő ennél lényegesen alacsonyabb, 150-180 eurós árplafont javasolt.
Amire – végül is – jó lehet
Az érme másik oldala, hogy egy – akármilyen magasan is beálló – stabilizálódás, hozza azt az élet vagy az ársapka, legalább a gázpiac aktuális, legnagyobb rémét, az extrém árhullámzásokat kiküszöbölné. De azt is csak részben, hiszen a 275 euró fölé tornyosuló hullámok tetejét csapná le, alacsonyabb szinten viszont tovább hullámvasutazhatnának az árak, szóval ez így jóindulattal is csak félmegoldásnak tűnik.
A szélsőséges volatilitás kezelése persze fontos, mert ez az, ami elrettenti a gázvásárlástól a nagyvállalatokat – emlékezetes, hogy a Nitrogénművek több hónapra le is állt emiatt –, és ez az, ami arra sarkallja a gázkereskedőket, hogy a korábbi gyakorlatoknak megfelelő, nyugis, kiszámítható, hosszú távú szerződések helyett a megvaduló napi árakhoz kössék az újabb gázszerződések kondícióit. Ezek az új típusú szerződések extra terheket rónak a kisvállalkozásokra – bár ők, mint említettük, akkor se nagyon tudnák kifizetni a gázt, ha az stabilizálódna ugyan, de a 275 eurós szinten.
Hiánygazdaság a láthatáron: van, hogy tízszeres áron sem kapnak áramot a cégek
Egyes vállalkozók azért mehetnek csődbe, mert pillanatnyilag nincs áramkereskedő, amely - bármilyen csillagászati áron - kiszolgálná őket 2023-tól. Ha sikerül is szerződniük, a korábbiaknál sokkal előnytelenebb feltételekkel.
Az ársapka kihívásai között volt az, hogy úgy kell meghúzni a limitet, hogy ne ijessze el a kontinenstől az eladókat, akik a pesszimista elképzelések szerint egy nem megfelelő magasságban meghúzott plafonnál egyszerűen fognák a gázukat, és elmennének máshova, hogy ott adják el, ahol többet kínálnak érte. Mint fentebb írtuk, a szakma aggodalmát az EB-tervezet nem csökkentette. A másik fő dilemma az volt, hogy úgy kéne meghúzni az árplafont, hogy az ne legyen túlságosan kényelmes a fogyasztóknak, vagyis ne siklassa ki a gázspórolás uniós tervét. Hiszen, ha olcsó a gáz, akkor mindenki ész nélkül elkezdi fogyasztani – ez törvényszerű. A 275 eurónál megállapított árplafon legalább az utóbbi dilemmát gyakorlatilag semmissé teszi.
Az Európai Bizottság ársapkába vetett bizalma a korábbi sajtóértesülések szerint néhány hete megingott, és helyette a zárt üléseken inkább a Gazprom–MVM-megállapodáshoz hasonló mechanizmus felé kezdtek el hajlani, mely halasztott fizetéssel simítaná el az extrém árkilengéseket. Az ársapka-tervezet beemelése mutatja, hogy ezt a koncepciót végül inkább elengedték. A tervezet ismeretében azonban mégis a másik megoldás tűnik életképesebbnek.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
