Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2021 legfontosabb gazdasági jelensége az volt, hogy elszállt az infláció. Szinte senki nem úszta ezt meg, Magyarország, az USA, az eurózóna egyaránt rég nem látott inflációs mutatót ért el. Hogy számolják ezt ki, miként mérik meg, és mit lehet tenni ellene? Tényleg beleszámít a kvarcóra ára az inflációba, a lakásoké viszont nem? És egyáltalán, hogy jön az ki, hogy épp 3 százalék környéki inflációt tartanának ideálisnak Magyarországon? Ezekre, és más hasonló, a pénzromláshoz kapcsolódó kérdésekre kerestük a választ.
Mi is az az infláció pontosan?
A Központi Statisztikai Hivatal definíciója szerint „a fogyasztóiár-index a háztartások (a lakosság) által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri”. Vagyis amikor azt a számot látjuk, hogy 2021 novemberében 7,4 százalékos az infláció, akkor az azt jelenti, hogy egy elképzelt fogyasztói kosár, benne mindazokkal a tételekkel, amiket az emberek vásárolni szoktak, a szóban forgó hónapban ennyivel volt drágább, mint egy évvel korábban.
Hogyan mérik?
A KSH 140 csoportra osztja azokat a termékeket, amiket vásárolunk, illetve szolgáltatásokat, amiket igénybe veszünk. Mindegyiknek ad egy súlyt, ez azt mutatja, hogy az összes fogyasztási kiadásnak mekkora arányát költik valamire. A járműüzemanyag súlya például – 2021 novemberében – 5,96 százalék, a dohányáruké 5,9, az internet- és telefondíjé 3,79, a gyógyszereké 2,73, a lista legalján pedig a szöveteké 0,002. Fő csoportok szerint a következőképp néznek ki a súlyok:
- élelmiszerek, italok, dohányáruk – 36,33%,
- ruházkodási cikkek – 3,55%,
- tartós fogyasztási cikkek – 9,34%,
- háztartási energia – 5,95%,
- egyéb cikkek – 18,89%,
- szolgáltatások – 25,93%.
A súlyokat minden évben újraszámolják, hiszen egyértelmű, hogy módszertani katasztrófa jönne, ha nem alakítanák a fogyasztási szokások változásához a statisztikát. A járvány alatt még ennél is gyorsabban alkalmazkodtak, a külföldi utazás vagy épp az éttermi fogyasztás érthető okokból sokkal kisebb súlyt kapott azokban a hónapokban, amikor nem nagyon lehetett hova menni.
A statisztikai hivatalnak egy 940 tételből álló listája van, amely részletezi, hogy melyik termékcsoport árainál pontosan melyik termékeket kell figyelembe venni, ez ezen a linken, a reprezentánsok táblázatára kattintva érhető el. A KSH munkatársai az ország összes megyéjének előre kiválasztott boltjaiban, piacain, valamint a netes vásárlásoknál is minden hónapban megnézik ezeknek a termékeknek az árait, így összesen nagyjából 80 ezer ár gyűlik össze havonta, amelyekből ki lehet számolni az inflációt.
Nézzük ezt a média példáján! A részletes táblázat alapján megnézik az összeírók az újságosoknál, hogy mennyibe kerül a HVG, a Nemzeti Sport, a Blikk, a Story, a Kiskegyed, a Nők Lapja, a TVR 7 és a Lakáskultúra egy-egy száma, valamint mennyi a Nők Lapjának egyhavi előfizetési díja, ezt összehasonlítják a tavaly ilyenkori árral, és ebből kihozzák, hogy 2020 és 2021 novembere között 7,5 százalékkal drágultak az újságok. Azt kiszámolta a KSH, hogy a fogyasztói kiadások 0,291 százaléka megy el újságokra, tehát ennek a termékkörnek a drágulása ilyen súllyal esik számításba. És itt még egyszerű dolguk is van, mert a legtöbb termékkel ellentétben egy újság ára pontosan ugyanolyan az ország összes újságosánál, és az is egyértelmű, hogy ha mondjuk az van a listán, hogy HVG, akkor ott nem kell gondolkozni, hogy milyen fajtát vagy milyen kiszerelést nézzenek – amelyik terméknél ez nem ennyire egyértelmű, ott olyan szinten részletezik, mint például „Műkörömépítés, sima zselés, francia manikűr, normál méret, díszítés nélkül”.
Tényleg vannak a listán olyan termékek is, amelyeket senki nem vesz?
Furcsa tételek akadnak a 940 között, de csak kevés. A 2021-ben érvényes jegyzékben szerepel az analóg kvarcóra, a vezetékes telefonkészülék, a tízes csomag üres DVD-lemez, a kvarcóra elemcseréjének díja, amikre most már sokkal kevesebb pénzt költenek az emberek, mint néhány évtizeddel ez előtt. De a teljes igazság az, hogy a 940 elemes listát végigolvasva ez volt az összes olyan tétel, aminél felszisszentünk, vagyis elsöprő többségben vannak azok, amelyek tényleg indokoltan számítanak bele az inflációba.
Miért nincs benne a lakásár?
Az egyik legfontosabb mégis az, ami kimarad: nem látszik az infláción az, hogy miként változnak az ingatlanok árai. A KSH ezt azzal indokolja, hogy a saját lakás „nem vásárolt fogyasztásnak minősül”, mióta 2012-ben megváltozott a módszertan. A lakásbérlés egy kicsit más, abból most az önkormányzati, összkomfortos lakások bérleti díja, továbbá a 30–40, valamint az 50–60 négyzetméteres társasházi, bútorozott lakások havi bérleti díja számít bele az inflációba.
Miért érezhetjük azt, hogy drágábban vásárolunk, mint ami az inflációs szám?
Aki úgy gondolja, hogy sokkal nagyobb az infláció, mint amit a statisztikusok közölnek, nincs egyedül. Egy kutatásban az eurózóna összes országában elkészült 2003 és 2015 között minden hónapban egy-egy reprezentatív felmérés a fogyasztói várakozásokról. Ebben a 13 évben átlagosan évi 1,94 százalék volt az infláció, az idő legnagyobb részében 2 százalék körül mozgott – ehhez képest amikor arról kérdezték az embereket, hogy mekkora szerintük az infláció, az átlag 9,8 százalék volt.
Egyrészt több olyan tétel van, amelynek az ára rögzített, márpedig ha valaminek nagyon hosszú ideje nem változott az ára, akkor arról könnyebben feledkezünk meg. A magyar fogyasztói kosárnak például 8,4 százalékát rögzített árú termékek teszik ki – mint a vezetékes gáz, az áram, a távfűtés, a vízdíj, csatornadíj vagy épp a szerencsejáték – ez olyan súlyt jelent, mint ha a benzin, a gázolaj, az alkoholmentes üdítők és a tojás árát egyszerre rögzítenék.
És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ember egész egyszerűen sokkal könnyebben veszi észre azt, ami drágul, ami látványos. Feltűnik például, hogy miközben 14 éves csúcsra nőtt az infláció, a ruhák csak 1,8 százalékkal lettek drágábbak, az üdítők ára alig 1 százalékkal nőtt, a sertéshúsé pedig még csökkent is? Pedig pontosan ez történt, csak épp ezt könnyebben hagyjuk figyelmen kívül.
Mi az ideális infláció?
A világ legtöbb országában a helyi jegybank határozza meg, mi az inflációs cél, a leggyakrabban 2–3 százalékot szoktak megadni. A kevésbé fejlett államokban 4–8 százalék számít ideálisnak. Nálunk a Magyar Nemzeti Bank 2007 óta 3 százalékot szab meg, amit 2015-ben azzal pontosítottak, hogy 1 százalékpont eltérés még belefér. Az Európai Központi Banknak a jogszabály szerint nincs inflációs célja, de a kommunikációjában teljesen egyértelművé teszi, hogy 2 százalék körüli inflációt tart jónak az eurózónában.
Miért nem a 0 vagy a negatív érték a legjobb?
A nullás infláció olyasmi, mint az örök élet: elsőre jó ötletnek tűnik, de kicsit belegondolva kiderül, hogy borzasztó sok kárral járna. Ha arra számítanánk, hogy nem fognak változni az árak, netán hogy később minden olcsóbb lesz, akkor aminél csak megtehetjük, elhalasztanánk a vásárlását. Ha úgy számolunk, hogy később minden egy kicsit drágább lesz, akkor megéri most vásárolni, hiteleket felvenni, ez pedig mozgásban tartja a gazdaságot.
Ez egyben arra is választ ad, hogy a kevésbé fejlett országokban miért magasabb az inflációs cél, mint a gazdag helyeken. Amikor Mohsin Khan és Abdelhak Senhadji összehasonlították 140 ország 1960 és 1998 közötti gazdasági adatait, arra jutottak: egy fejlett, iparosodott államban 1 és 3 százalék között van az inflációnak az a szintje, ami még nem káros, a fejlődő államokban viszont 7–11 százalékos inflációt is elbír a gazdaság. Ugyan van drágulás, de ennél sokkal nagyobb előnyöket jelent az, hogy nő a gazdaság, vannak munkahelyek, és egyre több terméket lehet vásárolni.
Miért pont 2021-ben szállt el az infláció?
A probléma nem csak magyar volt ebben az évben. 2021 novemberében az Egyesült Államok inflációja 6,8 százalékra nőtt, ami ugyan kisebb, mint a mienk, de ott 1982 óta a legmagasabbnak számított, az eurózóna 4,9 százalékos inflációja pedig a legmagasabb, amióta 1996-ban a közös pénz bevezetésére készülve elkezdték együtt mérni ezeket az országokat.
Ennek az oka az, hogy 2021-ben több olyan probléma egyszerre jelentkezett, amelyek egyenként is megdobták volna valamennyire az inflációt. A kőolajár nagyot nőtt, ami miatt az üzemanyag az egész világon hatalmasat drágult. Világos lett, hogy a járványtól ha nem is szabadulunk meg végleg, akkora gazdasági károkat, mint az első hullám alatt, már nem fog okozni, ami remek hír, de az, hogy a világ szinte minden pontján egyszerre indult újra a gazdaság és döntöttek úgy az emberek, hogy újra elkezdik költeni a pénzüket, olyan keresleti sokkot okozott, ami logikusan hozta magával az áremelkedést. A globális ellátási láncok azonban döcögni kezdtek épp amiatt, mert túl sok volt a megrendelés egyszerre – pláne, hogy itt-ott még mindig kiestek kikötők a forgalomból a járvány miatt –, a fizetések nőni kezdtek, ahogy egyre nehezebb lett a lezárások alatt és után külföldi munkásokat találni. És ha ez nem lett volna elég, 2020-ban és 2021-ben a világ szinte minden országában elengedték a költségvetési hiányt, hogy az átlagemberek és a cégek egy kicsit könnyebben kihúzzák, amíg nem jutunk túl a válságon, ami viszont azt is jelentette, hogy több elkölthető pénz lett az embereknél, ez pedig ismét csak felfelé hajtja az árakat.
Mit lehet tenni ellene?
Az infláció ellen küzdő nemzeti bankok első számú fegyvere a kamatemelés. Ha egy jegybank megemeli az irányadó kamatot, akkor az azt jelenti, hogy a bankok több pénzt kapnak a jegybankban tartott pénzük után, ezt pedig beépítik a saját hiteleik és betéteik árazásába is (ha a lakossági jelzáloghitelek árába nem is lehet, ahogy a magyar kormány 2022 első félévére elrendelte, akkor a vállalati hitelekébe be fogják). Így ugyan a meglévő hitelek törlesztőrészlete nőhet, de az emberek és a cégek szívesebben teszik a megtakarításaikat bankba, hiszen több kamatot kaphatnak érte. Így mivel több pénzt tartanak bent a bankokban, kevesebb pénz fog forogni a gazdaságban, ami visszafogja az árakat.
A kormányok adócsökkentéssel, néhány esetben az árak központi szabályozásával próbálkozhatnak, de a legjobb, amit tehetnek, az, ha stabilizálják az ország általános gazdasági állapotát, ez gyakran önmagában elvezethet alacsonyabb inflációhoz. Különleges helyzetben vannak persze azok az országok, ahol az olajtartalékokkal lehet befolyásolni az energiaárak világpiaci szintjét, de ez nyilván nem Magyarországra igaz.
És még egy fontos tényezőt figyelembe kell venni: ma már közgazdaságtani alapvetésként kezeljük azt, hogy az infláció konkrét számánál is fontosabb a tervezhetőség. Ha tudjuk, hogy meg lehet bízni egy ország jegybankjának vagy kormányának inflációs előrejelzésében, akkor szinte mindenki ehhez fogja igazítani a saját otthoni vagy céges pénzügyi terveit, így önbeteljesítő jóslatként tényleg olyasmi lesz az infláció, mint amit vártak. Ezért fontos az is, hogy egy olyan időszakban, mint most, az inflációs várakozásokat hűtsék – sokkal tovább tart bármelyik inflációs időszak, ha emberek tömegei gondolják úgy, hogy nem lesz vége egyhamar, és alakítják a saját pénzügyeiket ez alapján.
A jegybank becslése szerint a 2021-es 5,1 után 2022-ben 4,7 és 5,1 százalék között lehet az infláció, 2023-ra pedig valahova 2,5 és 3,5 százalék közé csökkenhet. Az MNB kimondottan hosszú távon számol: az Inflációs jelentésben három évre előre ad ki prognózist, tehát már leírták, hogy 2024-re 2,5 és 3,5 százalék közötti inflációt várnak. Nyilván ezt a becslést ők is csak iránymutatásnak szánják, annyi minden történhet addig, amit nehéz előre jelezni. Eközben azzal is számolnak, hogy mikor érheti el az infláció a 3 százalékos jegybanki célt vagy annak a környékét, ezt most 2023 első felére várják, tehát mondhatjuk, hogy legalább másfél évre előre próbálnak tekinteni.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
