„Mélyponton a morál, fáradtak vagyunk és elveszítettük az illúzióinkat” – mondja a Politico tudósítójának egy veterán nővér, aki az Epicura kórház intenzív osztályán dolgozik Hornu városában Belgiumban. Az ő osztályukon csaknem 40%-os a létszámhiány. Sokan kiléptek, mások betegszabadságra mentek, mert annyira kiégtek.

Utánpótlás nincs, mert évekbe kerül, mire valaki alkalmassá válhat arra, hogy intenzív osztályon dolgozzon. Ezért az orvos- és ápolóhiány az, amely határt szab az egészségügy erőfeszítéseinek.

Az infrastruktúra óriási mértékben fejlődött

Svédországban ma már kétszer annyi kórházi ágy van az intenzív osztályokon, mint tavaly ilyenkor. Százezer lakosra így már 10,4 kórházi intenzív ágy jut.

De lesz-e hozzá elegendő személyzet? Az Európai Bizottság is tisztában van a probléma súlyosságával, ezért megkérte az Intenzív ellátás európai társaságát , hogy szervezzen tanfolyamokat az orvosoknak és ápolóknak, akiket átvezényelhetnek az intenzív osztályokra, ha olyan sok a Covid-beteg a kórházban.

„Ezen a tanfolyamon nagyon nagyon egyszerű dolgokat tanítunk meg. Önálló munkára nem lesznek képesek a tanfolyam elvégzése után, de a napi munkából kivehetik a részüket az intenzív osztályokon” – nyilatkozta a Politicónak a társaság elnöke. Maurizio Cecconi doktor amellett, hogy a társaság elnöke, Milánóban a Humanitas kórház intenzív osztályának vezetője is. A tanfolyam nagy siker: eredetileg 10 ezer orvos és ápoló átképzését tervezték, de 17 ezren végeztek ezen a rövid Covid-kurzuson.

Csakhogy mindez kevés. A pandémia kezdete óta az intenzív osztályokon dolgozó orvosok és ápolók halálosan kimerültek.

Az Európai Orvosok Bizottsága szerint mind több orvos hagyja el a szakmát „a rendkívüli munkakörülményekre” hivatkozva. Az ápolók esetében még rosszabb a helyzet: az Ápolók Európai Szövetsége szerint egyharmaduk lépett ki az egészségügyből a pandémia kezdete óta.

Ebben természetesen nemcsak a Covid-járvány a bűnös, hanem az alacsony fizetések is.

Sok országból ezerszámra mennek külföldre az orvosok – elsősorban a magasabb kereseti lehetőségek miatt. Írországból 3000 orvos távozott még a pandémia előtti négy évben. A megmaradt orvosokra így óriás teher hárult a járvány idején: Írországban 70%-uk küzd a kiégéssel.

Észtországban az ápolók egyharmada fontolgatja a kilépést – nyilatkozta a Politicónak a helyi ápolószövetség alelnöke. Pedig Észtországban mindjárt a járvány kezdetén 50%-kal megemelték azoknak az ápolóknak a fizetését, akik intenzív osztályokon dolgoztak. Hiába kapnak azonban több pénzt, annyira kimerítő a munka, hogy sokan nem vállalják tovább.

Dániában az ápolók tíz hétig sztrájkoltak a magasabb fizetésért. Végül a kormány rendeletileg kényszerítette őket vissza a munkahelyükre. Hasonló esetek előfordultak Belgiumban és Franciaországban is.

Dániában a kormány egy bizottságot nevezett ki, amely tanulmányozza az ápolók fizetési helyzetét. Csakhogy sokan nem várnak a bizottság javaslatára, hanem kilépnek az egészségügyből. A hiányzó ápolók száma máris meghaladja az ötezret.

Mi lehet a megoldás?

Tartalékokat kell képezni, mert az intenzív osztályok a pandémiától függetlenül is létszámgondokkal küszködnek. Télen szinte mindenütt megtelnek az ágyak az intenzív osztályokon. Alig 10-15% marad szabadon az újabb betegeknek akkor is, ha nincs járvány. Csakhogy az ágyak számának növekedése egyre több orvost és ápolót igényel: intenzív osztályon 10 új ágyhoz 10 új orvos és 20-60 új ápoló kell. Ezenkívül kellenek még fizioterapeuták, gyógyszerészek és kisegítő személyzet. Mindez nem megy egyik napról a másikra. Egy ápoló kiképzése az intenzív osztályon öt évig tart, egy orvosé 10 évig. Közben a Covid-járvány negyedik hulláma itt van Európa nyakán.

„Nem hiszem, hogy az emberek belegondolnak abba: a lélegeztetőgépek beszerzése nem a legsúlyosabb probléma” – foglalja össze a helyzetet a Politicónak Cecconi doktor az Intenzív ellátás európai társaságának elnöke.